A főapát missziója
1946. január 26-án Sopronban, polgári családban született. 1964-ben lépett be a Szent Benedek-rendbe. 1971-ben Pannonhalmán szentelték pappá, 1989-ben Esztergomban avatták püspökké. 1990 és 1993 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. 1991 óta főapát Pannonhalmán. Eddig háromszor, 2002-ben, 2009-ben és 2014-ben hosszabbították meg tisztségét. 1976-ban az ELTE BTK-n történelem–német szakos tanári diplomát szerzett. 1985-ben ugyanott doktorált, majd 1997-ben habilitált, PhD tudományos fokozatot szerzett. Benedek-rendi szerzetes, aki a Regula szabályai szerint és szellemében éli életét, végzi munkáját, vezeti, irányítja közösségét a Márton-hegyen. Katolikus főpap, aki túllép Pannonhalma határán, példát ad és irányt szab nyájának, híveinek, népének. Ugyanakkor tanár, pedagógus, hittudós, közösségszervező és irányító, közéleti személyiség. Őt köszöntjük hetvenedik születésnapján.
Olvasom Várszegi Asztrik nacionáléját, és elgondolkodom, lehet-e jellemezni, leírni konkrét adatokkal Várszegi Asztrik egyéniségét, jellemét, hitvallását. Hiányérzetem támad.
Emlékezetem képernyőjén felvillan egy kép. Várszegi Asztrik reverendában játszi könnyedséggel libben át egy tócsa felett. Nem kerüli ki óvatosan, biztonságra törekedve, nem fél attól, hogy elvéti az ugrást és sár fröccsen reverendájára vagy fényesre pucolt cipőjére. Nem gondol a protokollra, nem mérlegeli, mit szólnak majd az emberek, hogy egy főpap reverendában ugrabugrál. A legegyszerűbb megoldást, a legrövidebb utat választja, és biztos önmagában. Tudja, hogy képes átugorni azt a tócsát, tudja, hogy egy akadály nem állhatja útját. Gyorsan reagál, természetes, könnyed és lényegre törő, öntudatos. Várszegi Asztrik egész lénye világosságot, reményt sugároz. Aki látja és hallja őt, támaszra, biztatásra lel.
Egyénisége és szelleme kihat környezetére, kisugárzik szűkebb pátriáján túl is.
Szeretik és tisztelik diákjai, rend- és tanártársai, felnéznek rá és követik hívei, megbecsülik vendégei, tárgyaló- és vitapartnerei. Tekintélye van, amit teljesítménye, embersége, szellemisége hitelesít. Mindennapi élete és munkája tökéletes összhangban van hitével, elveivel, szavaival. Derűt és békét sugároz.
„Amit nem akarsz magadnak, te se tedd meg másnak” – mondja egy helyütt. A krisztusi tanítás mai, mondhatnánk modern és egyszerű értelmezése. Követendő példa, bölcs útmutatás.
Várszegi Asztrik független, szuverén egyéniség. Kevés főpap mondhatja el ezt magáról. Független lelki, anyagi és némileg szervezeti értelemben is. Szellemi integritását mély meggyőződése, enciklopédikus tudása és műveltsége alapozza meg. A bencés rend főapátjaként szervezetileg közvetlenül a Vatikánhoz tartozik, ami bizonyos függetlenséget jelent számára a hazai egyházi hierarchiában is. Sokan irigykednek, néhányan pedig neheztelnek rám ezért a klérusban – mondja hamiskás mosollyal a szája szegletében.
Nyitott a világra, befogadja az újat, formálja környezetében a jövőt. Tevékenységével, nézeteivel gyakran „kilóg a sorból” – eltér a magyar főpapi kánontól.
A pannonhalmi konzisztórium nagy asztala körül meghívására gyakran helyet foglalnak tudósok, világi értelmiségiek, művészek, egyházi méltóságok és különböző politikai pártok képviselői. Ilyenkor a megbeszéléseket, a különböző nézetek ütköztetését, a vitákat áthatja a „genius loci”, amit Várszegi jelenléte, személyisége, megoldást és konszenzust kereső bölcsessége sugároz. Ő valóban mély árkokat temet be – de legalábbis hidat épít rajtuk.
Jól érzi magát Pannonhalmán Esterházy Péter és Spiró György éppúgy, mint Erdő Péter, Köves Slomó, Surányi György és Lengyel László a Göncz Árpád által létrehozott értelmiségi klubban.
Nem függ a mindenkori politika akaratától, a különböző kurzusok érdekeitől, mesterséges, időnként erőszakos kanonizálási törekvéseitől. „A politika megbuktatja önmagát – vallja –, az emberség és a szilárd hit időtlen, iránytűt ad, békét teremt, hirdeti.”
„A keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd. Akik az ellenkezőjét hangoztatják, őszintén feltehetnék a kérdést: tényleg a kereszténységünket védelmezzük? Nem inkább a jólétünket, kényelmünket, biztonságunkat féltjük?” – mondja egy interjújában.
Ebben a szellemben cselekszik a menekültválság idején is. Megnyitja Pannonhalma kapuit a menekültek előtt, fedelet, ételt és italt ad nekik, enyhíti szenvedésüket, oldja kiszolgáltatottságukat. Gondolkodás nélkül szembemegy a katolikus klérus megalkuvó, taktikázgató magatartásával.
„Nincs ebben semmi hősiesség – mondja –, csak tudok sírni a sírókkal.”
Ferenc pápa követője, szövetségese Magyarországon. Miként az argentin pápa, ő is tudja, hogy a szegénységnek, a nyomornak, a kiszolgáltatottságnak és reménytelenségnek arca van, testet ölt, tömegeket sújt. A keresztényi magatartás a segítés, befogadás, támogatás és nem az elzárkózás, kirekesztés.
A menekültáradat megjelenése idején el nem hagyja száját a megbélyegző „migráns” kifejezés – menekültekről, üldözöttekről, veszélyeztetett emberekről beszél. Szellemében Ferenc pápa, politikájában, cselekedeteiben Angela Merkel méltó társa.
Nem véletlen, hogy tekintélye nemzetközi hatósugarú. Személyes érdeme is, hogy Pannonhalmát 1994-ben meglátogatja II. Alekszij pátriárka éppúgy, mint 1996-ban II. János Pál pápa vagy a dalai láma.
Csak a „nagypolitika” hiúsítja meg a történelmi találkozást a római pápa és az orosz pátriárka között Pannonhalmán. Mindkét egyházi méltóság megbízott Várszegi Asztrik missziójában, de meghajolt az eltérő érdekek ereje előtt.
Ám a főapát nemcsak a lelkeket táplálja és építi, hanem „birodalmát”, Pannonhalmát is vezeti, menedzseli.
Az apátság rekonstrukciójának, fejlesztésének motorja, a megvalósítás kritikus és fáradhatatlan irányítója. Vezetése mellett újjászületik Pannonhalma: megújul a kolostor, az iskola, a templom, az egész várhegy. A kor szellemét tükröző új étterem épül, reneszánszát éli a borászat, jövedelmező ásványvíz-palackozó üzemet létesít. Pannonhalma oázis a pangó magyar sivatagban.
Jól emlékezem első találkozásunkra 1989-ben, a Pénzügyminisztériumban.
Alapos tárgyi ismeretek birtokában, meggyőzően mutatta be az apátság rekonstrukciójának tervét. Bölcsen érvelt, rugalmasan tárgyalt, célját egy pillanatig sem tévesztette szem elől. Könnyű volt vele egyetérteni, támogatni a program megkezdését, megvalósítását.
Várszegi Asztrik egész élete és munkássága a nemes, önzetlen szolgálat, a jó képviselete. Nem véletlen rendkívüli népszerűsége. Ha hiteles közvélemény-kutatást végeztetnénk, valószínűleg ő lenne a legnépszerűbb közéleti szereplő napjainkban.
Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha valóban betölthetné az „első szolga”, a prime minister szerepét, vagy a nemzet egységét kifejező és őrző köztársasági elnök pozícióját?
Azt hiszem, szebb és jobb országban élhetnénk napjainkat.
Végül néhány személyes mondat.
Tisztelt Főapát Úr! Kedves Asztrik! Hetvenedik születésnapodon kívánom, hogy legfőbb szövetségesed, támaszod és barátod, a teremtő mindenható éltessen sokáig, tartson meg híveid, tisztelőid és néped körében! Csak azért nem merek száz, erőben és egészségben töltendő esztendőt kívánni, nehogy replikázz Jókaival, aki az őt nyolcvanadik születésnapján köszöntő Tisza Istvánnak így válaszolt: „Ha lehetne egy szerénytelen kérésem, kegyelmes uram, ne szabjunk határt a gondviselésnek!”
Őszinte híved
Békesi László
