A figyelő ember

Gyerekkorának Ferenc körúti lakásában él. Pár komoly antik tárgy, levegős szobák.

Elbontatta a spájzt, csak az ajtótok maradt, szürreális keret a konyhatérben. A nappali utcára nyíló ablaka mellett kancájának méretes fotója. Lova több is volt, mára kettő maradt. „Naná” és az öccse, „Ollyan nincs!”.

Díjerősek, előbbi tavaly összeügetett annyit, amennyivel az egri színház tartozik volt színészének. A művész esetében inkább pályafutásának válogatott szerepei jelentik a nyereséget. Ibsen Peer Gyntjétől Shakespeare Mercutióján át Tasnádi István Dúcséjéig a Titanic vízirevüben. Szerepeivel elvben már a legjelesebb díjakat is megszolgálta. Egy, amelyet valóban meg is kapott: nívódíj tizenhárom éves korában A hinta, a romos ház meg a Gizi című rádiós monodrámáért.

A rádió Kornis Mihály vezette ifjúsági stúdiójába Bakáts téri tanárának noszogatására jelentkezett. Aztán – amikor nem monodráma volt soron – Páger Antal, Balázs Samu, Kálmán György és más színibölények mellett játszotta főszerepek sorát. Kölyökként is ráérzett a sajátosan magyar realizmusban gyökerező technikára, amelyet Major Tamás dolgozott ki a Sztanyiszlavszkij-módszer alapján. Kaszás Gergő, bár hivatalból nem jegyzik, Kálmán Györgytől is kapott díjat: papírtízest a stílben hozott alakításáért.

Jászai-díja kilenc éve érkezett. Akkor szerződött az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, és direktora, Csizmadia Tibor elcsodálkozott: még az sincs meg neki. Pedig Kaszás Gergő akkor már rég túl volt a Katona József Színház Hamletjén. Túl szolnoki vendégjátékán, ahová az ott rendező Vasziljev hívta Törőcsik Mari partnerének egy Osztrovszkij-darabba. És persze messze túl volt főiskolás korának kultikus vizsgaelőadásán, amelyben Rimbaud-t alakította harmadévesen, Balkay Géza partnereként a Teljes napfogyatkozásban.

„Nem a mi kutyánk kölyke” – mondta róla megmondó ranggal bíró idősebb kolléga idén, amikor szóba jött: kaphatna megint állami elismerést.

Lehet keverni politikát a sztoriba. Kaszás Gergő a színművészetin – harmadik próbálkozásra jutott be, Zsámbéki Gábor osztályába került – Káel Csabával és Csányi Jánossal alapította az intézményi Fideszt. Az előzmények a gimisévekbe nyúlnak: szoftellenzékiek Pasaréti lakásában olvasott szamizdatot gyermekeikkel, és álmodozott velük élhetőbb világról. Édesapja – aki jeles cselgáncsedzőből lett sportújságíró – féltette az efféle álmodozástól. Érthető: a maga részéről mélyszegénységben élő, írástudatlan nógrádi családból küzdötte fel magát értelmiségivé. Kaszás Gergő mindenesetre 1988-ban, már főiskolásként, beszédóra helyett inkább felvonulni ment március 15-én, amikor először érezte: álmaikból valóság lehet. A rendőrsorfal ugyanis csak bámult, nem oszlatott. Igaz, a színin azt fújta a többség: politikával ne foglalkozzon.

De a gyerekkori barát, Bayer Zsolt – nagy dumás, akkoriban vérbeli liberális, a mamája ugyancsak röntgenasszisztens, mint Gergőé – arra biztatta: foglalkozzon csak. Más kérdés, hogy aztán miként alakultak barátságok, egyebek.

Kaszás Gergő az élet sajátos kanyargása közben is őrizte józanságát. Világlátásban és másként is.

A Hamletet Ternyák Zoltántól örökölte meg, akit az alkohol vett el előbb a pályától, majd az életből. Látta Balkayt is küzdeni a szesszel, már a Teljes napfogyatkozás idején. Ő viszont színjózanon döntötte el azt is, hogy – már a Katona sikeres ifjú művészeként – elvégzi az agráregyetem lótenyésztő szakát. Bár többen állították: köd ülte meg a fejét. Pedig nem, csak sráckora óta lovagolt, mert az anyai ág elszegényedett nemesi része a Kádár-érában is ragaszkodott ehhez a tradícióhoz. Gergő azt gondolta, ha már beköszöntött a rendszerváltás vagy mi, akkor miért ne lehetne a tradícióból mindjárt még egy hivatás a színészet mellett.

Direktora, Zsámbéki Gábor ötletként támogatta a dolgot, de amikor gyakorlat lett belőle, azt mondta: Nyugaton sem járja, hogy kontraktusos színész akár csak havi négy napot egy szakmaidegen egyetem esti tagozatán ücsörögjön. Színészének távozása után – mert a szeretet nem múlik – titkon beajánlotta egy düsseldorfi csapat nemzetközi produkciójába. Kaszás Gergő a Szentivánéji álom országokon átnyúló turnéin megtapasztalhatta, milyen a nyugati kontraktus: egzisztenciát és megbecsülést jelent. A direkció mindig óvja színészeit a hektikus helyzetektől.

Kaszás Gergő fél év után tért haza a projekt düsseldorfi központjából, a kilencvenes évek derekán. Aztán Csányi Jánossal, Bérczes Lászlóval és az akkor éppen új színházas Novák Eszterrel megálmodták a Bárka Színházat.

Gergő Ferenc körúti lakása adta a színhelyet. Az álmokból Csányi szívóssága teremtett valóságot, de a Bárka név eredete máig vitatott. A valóság meg olyan lett, amilyen: három ígéretes év, sok próba, ám alig futó előadások, gyors szétszéledés.

Kaszás Gergőnek vannak elképzelései, melyik barát miért változik akkorát, hogy a szíve szerint az utcán is átmenne, ha meglátja. Van, aki talán azért kezdett eszelősségeket hirdetni habzó szájjal, mert íróként lektűrnél sosem tudott jobbat. Más azért vált színházteremtőből politikai ügyeskedővé, mert rendezőként nem érzett elég muníciót. Kaszás Gergő színészetének egyik pillére a figyelem: mások sorsának fura történéseit éppúgy szemmel tartja, mint saját privát világának rezdüléseit. Felismerései beépülnek szerepeibe. Jó szemű kritikus mindig említi alakításainak életközeliségét.

Más kérdés, hogy a folytonos figyelem óvatosabbá teszi az embert. Kaszás Gergő 2002-ben az egri Gárdonyi Géza Színháznál csatlakozott újra társulathoz. Saját szándékából évente újítandó szerződéssel. Kilenc évadon át újított is: Csizmadia Tibor személyében igazi színházteremtőre talált. Komoly színészt az is inspirál, ha láthatja: miként erősödnek az ifjú kollégák. Egerben például Kováts Patrícia, Mészáros Máté, Gál Kristóf, Ötvös András, Jordán Adél, Járó Zsuzsa. Mindemellett jó volt együtt dolgozni olyan rendezőkkel, mint Zsótér Sándor, Máté Gábor, a szerb Radoslav Milenkoviæ.

A figyelő ember persze azt is érzékelte: a társulatnak megvoltak a korlátaik okán megkeseredett, de amúgy jó mesteremberként működő színészarchetípusai is. Így amikor híre ment, hogy a narancsszínbe borult országban Csizmadia nem indul a direktori posztért, Kaszás Gergő annyit kért egy korábbi szolgálataiért kormányzati tisztségre pályázó volt barátjától: ha pozícióba jut, ne engedje, hogy keserű kedvű mesterember vegye majd át a színházat. Kapott is ígéretet, de hiába.

Elsők között búcsúzott Egertől. Szakmai lapban mesélte: próbált néhány színi gondolatot hátrahagyni az új direktornak, de azt az is csak sebezte. „Így nehéz lesz” – siratta el tömören az ország egyik legjobb társulatát Kaszás Gergő. Azt bulvár írta: ezután lovainak él, színpadra nem lép többet. A valóság: Rátóti Zoltán hívására játszik Kaposváron. Nemrég pedig a pesti Pinceszínházban volt bemutatója: a Bányavirág hargitai faluban játszódik, ahol a Kaszás formálta Iván, a bezárt bánya alkoholista bányásza várja apja halálát, örökségről álmodozva, cizellált káromkodásokkal kommentálva a falu semmibe futó történéseit. Tragikumával is mulattató produkció.

A színésztől kedvenc tirádáját kérem búcsúzóul.

Elegánsan veti keresztbe lábát a fotelban, elnéz a Ferenc körúti páros oldal háztetői felé, úgy mondja: „Mi a sánkéros kutyavalagáért van neked egyfolytában ilyen jó kedved, legalább innál te is, akkor megérteném, de te vagy az egyetlen ebben a rohadt községben, aki nem iszik egy kortyot sem.” Majd filmsztárvigyor a Jávor-bajusz alatt, rácsönget a villamos.