A Fidesz és a Jobbik
Se lenyelni, se kiköpni nem tudja „radikálisnak” mondott riválisát a kormányra készülő Fidesz. Esztergomi szemléjén Orbánt már jobbikos ízű demonstráció fogadta, igaz, még „Viktor, segíts!” transzparenssel. De a „polgári kérdések” furcsán élesek voltak. A Fidesz valaha a radikális töredékpártok inkubátora volt. S megszületett az „erős Jobbik”. Ma két álláspont létezik: az „embargós belső utasítás” és a hivatalos. A „belső direktívát” Orbán több választókerületi ülésen meghirdette: „Ezerrel a Jobbik ellen.” A másik „kimunkált nézet”: „Nem veszünk tudomást róluk.” Hogyan látják ezt az érintettek? BUJÁK ATTILA írását a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatják.
Ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.
Orbán 2008-ban ezzel a hevenyészett megjegyzéssel tudta le a Magyar Gárda körüli polémiákat. A politikusi emlékezet szelektív. Mert a pofon elmaradt, a hatalmat Horthytól éppen az árpádsávosok vették át.
Ami a gárda genezisét illeti, a mai pártalapító (Vona Gábor) Orbán Szövetség a Nemzetért elnevezésű elit polgári körének meghívott tagja volt. Ahogyan – de ez már közhely – a szavazótáborok között is van átjárás. Csakhogy a járás-kelés manapság élénkebb. 427 ezer szavazó mozdult együtt, amikor kellett, jobbra.
Orbán – egy fideszes szervező szerint – a kampány során érzékelte a veszélyt, amikor az aktivisták sorra jelentették: „Baj van, megyünk a megszokott címeinkre, és sorra azzal fogadnak, szeretünk titeket, de a cetlit a Jobbiknak adtuk.” Annak a Jobbiknak, amelynek a nemrég még „két pofonnal” hazazavarható gárdisták félkatonai szervezete gyűjtögette a cédulát, sikerrel.
S hogy milyen lesz a légkör a Tisztelt Házban jobbikos „vérfrissítés” után?
– Hát olyan – mondják rezignáltan egyes fideszes képviselők.
Akciózás, botrányos jelenetek, Trianon-gyásznapok, „furcsa pólók”, árpádsáv minden mennyiségben. Jelmezbál reggeltől estig. És persze „ultimátum”. Azt már úgyis ismerjük. Mert mindez nem újdonság. A ki-be vonuló, gyurcsányozó, kordonbontogató ellenzék kamatostul kaphatja vissza a „kiosztott” pofonokat.
Hogy áll a Jobbikhoz a Fidesz?
Tavasszal az ideológiai iránytű, Kövér László mozdította át a hivatalos álláspontot egy lakossági fórumon. „Akik a Jobbikot szervezik... jóindulatú, nemzeti elkötelezettségű, de türelmetlen emberek. Ebben az értelemben a Jobbik nem barátja... a Fidesznek, legfeljebb ellenfele lehet.”
Ez még nem túl kemény. A kampányzáró fórumsorozaton rá kellett tenni egy lapáttal. A derék Vona és csapata a kövéri retorikában akkor már kommunista kreatúraként szerepelt, amelyet a baloldal szervez. Aki rájuk szavaz, voksot pazarol. Késő volt. A választási logika, amely szerint „vokspocsékolás kis pártokra szavazni”, már nem működött. A „belső gátak” átszakadtak.
A legderűsebb értékelés az EP-választás után Semjén Zsolt KDNP-elnök nevéhez fűződött. „A Fidesznek szerencséje van”, mert nem kell annyi aprócska párttal bíbelődnie. Nem is beszélve arról, hogy maga Semjén milyen izmos népi mozgalmat hozott létre: a komplett párt a frakcióban üldögél. Az Orbán-kormány egyik minisztere a sajtót is okolja a Jobbik döbbenetes sikeréért: „Agyonsztárolták őket. Túlgárdázták magukat. Ez kontraproduktív volt.”
Mit fog szólni a Fidesz, ha a Jobbik középpártként kerül a parlamentbe? Lesz-e Fidesz-Jobbik-koalíció?
„Mit lehet ezekkel kezdeni?” Valamire azért jók... Buják Attila írását elolvashatja a csütörtökön megjelenő 168 Órában.
