A fáradhatatlan

- Amikor Esztergom sötétségbe borult, a kormányhivatal arra kötelezte önt, hogy „legyen világosság”, az önkormányzat lássa el a feladatát. Más közigazgatási szerv viszont közölte: szedjék csak ki a becsavart izzókat, „állítsák vissza” a sötétséget. Önök élőfallal védték a lámpatesteket. Gondolom, már pontosan látják az esztergomiak, mi van a történetek mögött.

– A mi városunkban az interneten közvetítjük a testületi üléseket: a helyi televízió felveszi, és hétvégén leadják a „műsort”. A környéken néhol teleregényként nézik ezt. A kisgyerekek otthon már „testületesdit” játszanak az asztalnál: megadják a szót a szüleiknek, vagy éppen megvonják tőlük. Az esztergomiak tapasztaltak. De mégiscsak az számít egy városlakónak: van-e közvilágítás vagy nincs. Ha sejtettem volna, mi vár rám, valószínűleg nem indulok a polgármesterségért. Meggyes Tamás, a korábbi városvezető a választási kampányban azt mondta, minden rendben, a pénzügyek is, Esztergom fejlődik.

– És tényleg fejlődött.

– Igaz. De eközben 26 milliárd forint adósságot halmozott fel a harmincezres kisváros.

– Például a gyönyörű uszodakomplexum egy ideig nem is tudott kinyitni. Fenntarthatatlanná váltak a gigaberuházások.

– És még azt is hozzáteszem: Esztergomban olyan élményfürdőt építettek, ahol melegíteni kell a vizet. Csupa olyan történetet tudok mondani, amely amúgy valószerűtlen. Csak nálunk nem.

– Szerintem pedig már ez az általános.

– Évekkel ezelőtt mondtam: előbb-utóbb mindenki rájön, hogy ő is esztergomi. A tizenöt fős testületünkből tízen fideszesek. Egyetlen egyszer sírtam az elmúlt időszakban, tavaly januárban, amikor rádöbbentem: egy képviselő képes a saját városa ellen szavazni, mert úgy véli, a nagypolitika elvárja tőle.

– Betelefonáló mondta a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában: sokan egyetértenek abban, hogy Orbán Viktort le kell váltani, de mi lesz utána? Példaként Esztergomot hozta föl, ahol Meggyes Tamást ugyan elküldték, ám a „hogyan tovább” még nehezebb lett.

– A válságmenedzselés három és fél éve tart nálunk: a várost az ott élők működtetik. Azért nem szemetes Esztergom, mert takarítják a lakók. Virágot is ültetnek. Amiért aztán feljelentik őket.

– Kicsoda?

– Az önkormányzati hivatal feljelentett egy önkéntest „növényültetés előkészítésének alapos gyanújával”.

– Viccel.

– Nem. Szabálysértési eljárást indított ellene a hivatal, ahol akkor még a Meggyes Tamás köréhez tartozó köztisztviselők ültek. Már ez is a múlt. A „virágos eljárást” azóta megszüntették. Akkoriban Esztergomban annyira rossz volt a helyzet, hogy ha a polgármesteri folyosóra egy köztisztviselő befordult, szóbeli fegyelmit kapott a jegyzőtől. Konkrétan ez történt: kirúgták ezért a munkatársamat indoklás nélkül. Ez ellehetetlenítés – minden épeszű ember látja.

– Ön mindig hangsúlyozza függetlenségét. Hogy nem pártkatona. De valóban semmitől nem függ magyar politikusként?

– Elegem van abból, hogy ebben az országban valamilyennek lenni kell: jobboldalinak vagy baloldalinak. Számos közügy független a pártpolitikától. Nyilván látom azt is: ha nem beszélünk pártokkal, elszigetelődhetünk, ami szintén nem jó.

– Mi a megoldás?

– Én szakmai ügyekben – a közjó érdekében – próbálom összehangolni az érdekeket... Eszembe jut, amikor annak idején Lázár János végül is hajlandó volt velem egy picit beszélgetni. Megkérdeztem tőle, mi kellene ahhoz, hogy velem konkrétan tárgyaljanak. Focizzak, vagy igyunk meg egy korsó sört?

– Mit válaszolt erre?

– Nevetett. Ez 2011. április 8-án történt, amikor több százan gyalogoltunk Budapestre Esztergomból, s én folyamatosan kértem: valaki, valaki, valaki már foglalkozzon velünk! Fél órát kaptam Lázár Jánostól. Azt kérdezte: polgármester asszony, tud-e aludni? És javasolta, mondjak le, ha nem vagyok képes megoldani a feladatomat. Ugye arról már nem is beszélek: a testületi üléseken folyamatosan lelki terror vagy nyomás alatt próbálnak tartani a fideszes képviselők. Nemrég egy zárt ülésen megjegyezte az egyik fideszes: nem vagyunk mi spanyol inkvizíció, hogy ártatlan emberről feltételezzünk dolgokat. Nem rólam volt szó. De én közöltem erre: a megválasztásom óta pontosan ezt teszik velem. Ez a politikai magatartás elég általános lett.

– Mindenesetre abban hiába reménykednek, hogy ön egyszer belefárad.

– Amíg van miért kiállni – a közjóért, a demokráciáért, a szólásszabadságért, a gyermekeink jövőjéért –, fáradhatatlan vagyok! Sokszor mondják nekem is: ugyan már, Magyarországon nincs független ember! Pedig ma 40-50 százalék a pártokon kívül állók aránya. Ők függetlenek. Ők a saját jövőjükről szeretnének hallani, és nem érdekli őket, ki milyen hatalmi pozícióra aspirál egyik vagy másik oldalon. A „pártosok”, akár maguk a pártvezetők, azért sem fogadják be a függetleneket, mert az megkérdőjelezné az ő hatalmukat, hogy nem szakmai, hanem politikai alapon kerülnek a vezetésbe. Azt szoktam mondani: én vagy a jövő vagyok, vagy a rendszer hibája.

– Mások meg azt mondják: az a bizonyos, állítólag bizonytalan szavazó dönti majd el, mi történik velünk a következő négy évben. Vannak, akik szakértői kormányban látják a megoldást, és független miniszterelnök-jelöltet szeretnének. Az alternatív névsorba bekerült az ön neve is – Király Júlia, Felcsúti Péter, Róna Péter közgazdászok és Gémesi György gödöllői polgármester mellett.

– Nem tudom, ez most jó nekem vagy rossz.

– Inkább az a kérdés: ön komolyan veszi ezt?

– Megtisztelő ilyen társaságban lenni. Bár nem hiszek az efféle miniszterelnöki castingban. És hát Magyarországon annyira átpolitizált a társadalom, hogy nehéz dolga lenne olyan kormánynak, amely csak szakértőkből állna. Miközben az átmenti válságkezelés nyilván csakis szakmai alapon lehetséges. Én jobbnak tartanám, ha kerekasztalhoz ülnének azok, akik érdekeltek a kormányváltásban. Ám már az is kérdés: érdekeltek-e egyáltalán ebben?

– Miért mondja ezt?

– Mert a jelenlegi politizálásuk nem azt mutatja, hogy a konszenzust keresnék. Azt is gondolom: bárki képviselhet országos érdekeket, ügyeket, még polgármesternek sem kell lennie ahhoz. Ám az országos politikában való részvétel párttámogatás nélkül öngyilkosság. Miközben meggyőződésem: egy közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt a megoldás. Olyan, aki nem köthető semmilyen politikai formációhoz.