A bomlás virágai – MSZP: ellenfél nélkül édes a győzelem
A Villányi úti székház előtt szomorkás csoportosulás, ötvenen tüntetnek, néhányan furcsa Anonymus-maszkban. A metaforát egyébként nem értjük. Ismeretlenségre lennének kárhoztatva? Titkaik vannak? Vagy mint Kunhalmi Ágnes társelnök mondta, fideszes bértüntetők volnának? Megérne a dolog ekkora rászervezést? Első blikkre az MSZP önerejéből is rég padlón van. Az MTI és a kormánysajtó szokatlan gyorsasággal, a tüntetők előtt fél órával érkezik, idegesen várnak, élesítik a kamerákat. Ki szeret potyára kimenni? A demonstrálók bosszúról, a Pest megyei MSZP-szervezetek jogszerűtlen feloszlatásáról, a demokratikus választás feltételeinek hiányáról panaszkodnak. A petíciót átadni azonban képtelenség. Járványos időkben egy oktatási intézménybe (az épület akként is működik) belépni is tilos. Különben sincs az irodákban senki. A forrongás a portán elakad.
A történet Mesterházy exelnökről, a visszalépő indulóról is szól. Pest megye, ha a volt elnök indult volna (29 szavazat veszett így el), a hírek szerint Tóth Bertalan ellen szavaz. De nem szavaz. Mert ahogy kiteljesedett a jelölési folyamat, elfogadták a zárt listás szavazást. A pozícióra pályázó tagoknak egy truppban kellett elnököt, társelnököt, elnökhelyettest, alelnököt, elnökséget állítaniuk, összesen tizenöt főt. Erre Mesterházynak nem volt kapacitása. Egyetlen lista maradt partiképes, Mesterházy gunyoros fogalmazása szerint Tóth Bertalan versenyzett Tóth Bertalannal.
A társelnöknek, Kunhalmi Ágnesnek sem maradt kihívója. Merthogy az új szabály szerint immár női társelnök is van. Maga a forma, a listás szavazás az alapszabály szerint létezett, oly régtől, hogy nem jutott eszébe eddig senkinek. Harmincvalahány éve, az alapszabály megalkotásakor vesztegzár, online kongresszus nem volt, most pedig a kongresszust listás választással, online rendezték. Az online szavazás magyar viszonyok között kockázatos feladat. Szekeres Imre, a jelölőbizottság elnöke szerint a rendszert külön tesztelték, tizenkilenc városban élesítették, öt végponttal volt zavartalan a kapcsolat. Mi van, ha 300 küldött háromszáz kimeneti pontról szavaz, és ha a rendszer a kongresszus közepén lefagy? A listával a szavazások számát csökkentették.
Mesterházy feladta. Vitriolos megjegyzés kíséretében lépett vissza. A legendás elődöt, Pap János Veszprém megyei első titkárt idézte: „Egy frászt, elvtársak. Nem lesz itt választás, ez itt most szavazás.” Pest megye azért mégis tüntet, s mint mondják, bíróságra is megy. A feloszlatott szervezetek újraalakításának feladatát (ezerhatszáz emberről, nyolcvanvalahány alapszervezetről van szó) Hiller Istvánra bízta a párt. Az elnökség mandátuma 19-én lejárt, a jogi hiányosságokat a Fidesz – lásd a tiszaújvárosi példát – azonnal meglovagolja. Emelkedett hangulat, tapsvihar nem volt. Csak bomlás. Para és lassú oszlás.
A kongresszus a bajokat nem odázta el.
„Napjaik meg vannak számlálva” – csóválta tavaly a fejét a volt fideszes miniszter, mikor az MSZP került szóba. Ezt inkább szánakozva mondta. Összeszokhattak tíz hosszú év alatt. Az MSZP a NER integrált része volt. Bejöttek, leszavaztak, kikaptak. Viszonylag jólnevelten, lagymatagon kampányoltak. Az Egyenes beszédben bérelt helyük volt. A rendszer kellékei voltak, mint tornaórán a babzsák. Öt párt akarja leváltani a kormányt. Ebből három a halálán van.
Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász javaslata volt 2010-ben, hogy a párt 1989-hez hasonlóan oszlassa fel, szervezze újra magát. Az akkori garnitúra hevesen tiltakozott. Egy új párt alapítása ígéretsorozattal jár. Mit ígérhettek volna a válság sújtotta világban, a tizenharmadik havi nyugdíj megvonása után?
A hatalmi a visszavonulás valójában 2009-ben indult. Az a bukás fegyverletétel volt. A kisebbségi Bajnai-kormány a hatalmi politikába már nem avatkozott bele. Számukra a belpolitika már nem is létezett. Elkezdődött a hírközlő szervek megszállása, a minisztériumok pacifikálása. Hagyó Miklós, a kijelölt főmumus pakolta a börtönkosarat. Új embereket toboroztak, papíron átvizsgálták a kiürítendő minisztériumokat. A Bajnai-kormányra két fontos feladat maradt. A válságmenedzselés, a monetáris egyensúly gondozása, s persze a külpolitika. A kormányzásból kivonult az MSZP. Lendvai Ildikó szerint Bajnai irodájában hetente összejöttek, s szakmai ügyekről értekeztek. 2010-ben jött is a földcsuszamlás. Az MSZP-nek egy új rendszerben kellett helyet találnia. Ez áldozatokkal jár. 2011-ben leszakadt Gyurcsány és a DK, egy sereg mobil, jövőjét tervező káder távozott. De 2012 nyarán a Mesterházy által irányított MSZP 32 százalékon állt. Az elnök tervei szerint nagy léptékű kádercserék következtek. A vezetőket megyei szintig lecserélték. Ekkor jöttek a fényre a Harangozó testvérek, Molnár Zsolt, a vezérgarnitúrából eltűnt Szekeres Imre, Puch László, Lamperth Mónika. Többen kiöregedtek. 2013-ban elhunyt Horn Gyula. Az alapítók közül Kósáné Kovács Magda is távozott. Hátrébb lépett a 2010-es kényszerleszállást vezénylő elnök, Lendvai Ildikó. A passzivitásba süllyedő MSZP Gyurcsány kimeríthetetlen kádertartalékát jelentette. Aki élt és mozgott, aki a politikában meg akart ragadni, elszivárgott. De maradtak a szavazók. Ha a két párt eredményeit összeadjuk, szám szerint ma is megvan a 2010-es 20-22 százalék. Csak az arányok mozdultak. Míg a DK élő, vibráló posztliberális entitás, az MSZP belesüppedt az Újpest–Angyalföld–Pestlőrinc gerincen futó panel- és rozsdaövezetbe.
A kongresszus kimondatlan kérdése ez volt: szükség van-e még az MSZP-re? „Két dolog miatt mindenképpen – mondja Lendvai Ildikó. – Eddig azt vettük észre, ha a politikai mezőnyt »párthalál tizedelte«, a kiesőket senki sem pótolta.”
És valóban. Az MDF leépülése nyomán nem szerveződött többé konzervatív párt. A Kisgazdapárt eltűnése Orbán kezére játszotta a falvakat. Az egyetlen vallási identitásra alapozott párt, a KDNP a Fidesz katolikus szekciója. Az SZDSZ veszte speciális, maguk a vezetők szervezték meg a totális önfeloszlatást. Ők akarták, hogy ne legyen ilyen párt. Lendvai Ildikó szerint van olyan szemléletmód (nevezzük baloldaliságnak), amelyet csakis az MSZP tud megjeleníteni. A másik ok ennél is egyszerűbb: „Az élet szent okokból élni akar. Milyen jogon kergetnénk önfelszámolásba egy többezres, aktív közösséget?”
A reménybeli ellenzéki szövetség érdekeit nézve van egy praktikus választástechnikai szempont. Az MSZP élő hálózat.
Szekszárdon járunk, ismerős egy szál se. Be is nézünk a még mindig működő MSZP-irodára. Kapunk egy kávét, néhány telefonszámot, hol találjuk a polgármestert, az iskolaigazgatót, a helyi pártokat. Balmazújvárosban hívunk egy idős férfit, öndefiníciója szerint az ellenzék „fő szervező erejét”. Azonnal jön a másik, s hívják a helyi Párbeszédet. A pártiroda egy panel földszinti lakása, a fal mellett Videoton tévé, asztal és négy szék. Ennyi egy kisvárosban pont elég. Annyi szufla még van néhány nyugdíjasban, hogy a polgármesteri székbe repítsen egy ellenzéki polgármestert. Márki-Zaynak Hódmezővásárhelyen saját baráti támogatói voltak, a helyi pártok nevét is kerülte, de az MSZP huszonöt leharcolt káderére, szervező erejére mindvégig támaszkodhatott. Kisvárdán egy-két kósza címünk van, a helyi emberrel egy lakás mélyén találkozhatunk. Ózd „szabad város”, kiülhetünk egy kávézó teraszára. A Békés megyei nagyközségben néhány éve láttuk a helyi pártot, a nyolcvanéves körorvost, aki egy Opel hátsó ülésén rendelt, ott írta fel a recepteket. Szekeres Imre szerint az MSZP megmaradásának esélye a hálózatszervező ereje. Erre az ellenzéknek nagy szüksége lesz.
2014 az MSZP apokaliptikus éve volt. A választási modell a 2002-es Medgyessy-kampányt másolta, amelyben az MSZP falanxként körülvéve cipelte be a hatalomba Medgyessyt. Ezúttal Bajnai járt volna így. De az idők változnak. Beszélgetőtársaink említik, Bajnai is hibázott azzal, hogy saját pártot alapított. Igaz, az méltányolható, hogy nem akart a szocialisták túsza lenni. Hibákat és bűnöket nehéz utólag rangsorolni. 2014 Simon Gábor éve volt, a megtalált pénz eredete máig tisztázatlan. Említhetjük a bajai romavideót. Mesterházy szakmányban tartotta egyeztetéseit, amelyekből annyi sült ki, hogy miniszterelnök-jelölt kíván lenni. Ettől kezdve az nem derült ki, mire kell a rendszerben Bajnai. Hetekkel a választás előtt, februárban az sem volt világos, létrejöhet-e valamiféle szövetség, és hogy a siker teljesebb legyen, a hátsó ajtón visszalopózott a színre Gyurcsány. Az ötlábú, háromfejű sárkány a versenyben nem bizonyult gyorsnak. Az öt párt (MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd, Magyar Liberális Párt) együttes eredménye gyengébbnek bizonyult, mint a pártok külön mérhető eredménye. Ezt minden általunk kérdezett tanú látta, s Mesterházynak meg is mondta. Csak a választó nem tudhatott róla. A teljesítményt az eredmény tükrözi: a megszerzett 24,5 százalék a baloldal történetének mélypontja.
2014 óta terjed a vád, hogy az MSZP a NER jól illeszkedő része, afféle szalonellenzéke, egyik-másik exponense a NER-hez pénzügyileg is be van kötve. A történet lényeges eleme a kétharmados-egyharmados leosztás legendája, a kevéssé kontrollált 2009-es év terméke, amikor Simicska és Puch állítólagos együttműködése számos virágzó ügylet tárgya lehetett. Mértéktartó forrásaink erre úgy emlékeznek, hogy amíg nincs konkrét bizonyíték, nincs mit mondani. Nem lehet abból kiindulni, kik azok, akiket személyükben jobboldalról sosem támadnak. Hogy Molnár Zsoltról van egy bomberes fénykép fiatalkorából, hogy Hiller védelmébe vette a kerítésépítést, nem érv. Annyira lehetünk tárgyilagosak, hogy elismerjük, a mérsékelt ellenzékiség tulajdonképpen jó pozíció. Felelősség egy szál se, bizonyítani nem kell. Ez mentalitás kérdése. Nehezen lép ki a komfortzónájából, aki megszokta ezt a helyzetet.
Mi eldönthetjük, mi a rosszabb: a megalkuvó lelki tunyaság vagy a durva kollaboráció.
Az utolsó felvillanás a hanyatlástörténetben a Botka-affér, a szegedi polgármester futó kalandja volt. 2006 óta sokan mondták, Botka ígéretes miniszterelnök-jelölt lehetne. Lendvai 2010-ben agitálta, Botka nem vállalta. 2017-ben pedig látta, nem elég az állampolgári egyenlőség szorgalmazása, szociális célkitűzések kellenek. Az LMP-vel kapcsolatban illúziói voltak, úgy vélte, kiszoríthatja Gyurcsányt is. Nyomasztó csöndben buktatták meg. Kampányát némaságba fojtották. De meglehet, a magyarázat egyszerűbb: a vidéki fiú magányossága Pesten. Egy dologban a nyilatkozóink biztosak voltak: Mesterházy nem térhet többé vissza.
Szanyi Tibor, a sértett kilépő, aki mindig hajlandó – most már csak volt – pártjáról egy-két rossz szót szólni, így fogalmaz: „Nemegyszer mondtam Mesterházynak: Attila, miben bízol? Egy hullát akarsz életre lehelni?” Ő ezzel sosem értett egyet. Mert hát, mondta, a brand. Az ősi név. Az ember mindig remél.
Mesterházynak igaza lett. Kádár János pártjának utódpártja megszavazta a társelnököket, s az ellenzéki együttműködést. Most új történet indul.
A hosszú huszadik század véget ér.
