A beteg rendel

– Minden rendes magyar ember tapasztalatból tudja: a szorongás, a depresszió és az idegesség leggyorsabban alkohollal csillapítható. És még orvos sem kell hozzá – ironizál Komáromi Zoltán háziorvos.

De ne szaladjunk előre. Beszélgetésünk apropója ugyanis egy minap közzétett kutatás, amely szerint minden ötödik magyar rendszeresen nyugtatókkal vészeli át a stresszes napokat. És természetesen az alkohol sem marad el. A társadalom majdnem fele, 42 százaléka alkalmanként, 5 százaléka pedig rendszeresen iszik. Antidepresszánst minden tizedik magyar szed, és környezete miatt a társadalom csaknem fele, 42 százalék érintett.

Ezek a legerősebb megállapításai a Generali a Biztonságért Alapítvány által megrendelt, önkéntes, anonim, online kérdőíves kutatásnak. A felmérés eredményét a 18–75 éves, hetente legalább egyszer internetező lakosság körében nem, korcsoport, végzettség és lakóhelytípus alapján ezer főn végzett reprezentatív minta adta. A megrendelő szerint az eredmény elég pontosan leképezi a társadalmunkat.

Vajon helyesen gondolja?

Gerevich József pszichiáter a kutatást módszertanilag „tragikusnak” tartja, és megdöbbenti, hogy a felmérést végzők az eredményt reprezentatívnak tekintik.

– A józan ész elég hozzá, hogy megállapíthassuk: a hetente netezők a lakosság egy speciális szeletét alkotják – mondja Gerevich. – Márpedig egy kutatás egyik legérzékenyebb feltétele a mintaválasztás. Ha az nem tükrözi az adott népesség egészét, az eredmények sem reprezentálják őket. Jelen esetben erről van szó. Ezek a számok és arányok nem vehetők komolyan. Amúgy sem tudok olyan hazai felmérésről, amely megfelelő módszertannal vizsgálta volna e gyógyszerek használatát.

Dr. Hajnal Ferenc professzor, a Háziorvosi Szakmai Kollégium elnöke is kritizálja a módszertant, igaz, ő más miatt. Megkeresésünkre írásban azt válaszolta: „Még mielőtt érdemben tudnék foglalkozni a felvetéssel, tudnom kellene, hogy az említett alapítvány milyen humánetikai jóváhagyás alapján végezte a felmérést. A válaszok alapján ugyanis az látszik, hogy a kérdések mélyen érinthették azt a humán intim szférát, amelynek tükröződései az idézett eredmények. Ilyen eredményeket generáló felmérést az orvos-biológus szakma nagyon komoly egyeztetési és engedélyeztetési processzus híján, saját hitelének rontása nélkül nem is merészkedne indítani.”

Az alapítványt a Generali Biztosító képviseli, a felvetésre PR-osztályuktól az alábbi választ kaptuk:

„A kutatást megbízásunkból az NRC Piackutató, hazánk egyik vezető online piackutatási vállalata végezte. Állásfoglalásuk szerint a lakosság körében végzett kutatásuk a 23/2002-es egészségügyi minisztériumi rendelet és a 235/2009-es kormányrendelet értelmében nem minősül orvosi célú kutatásnak, így külön engedélyre nincs szükség... Jelen kutatás esetében felhívták válaszadóik figyelmét arra, hogy kérdőívükben kényes témákat találnak, hiszen a pszichés állapotra vonatkozó kérdés magánügy, éppúgy, mint a politikai hovatartozás vagy a vallási hovatartozás kérdése.”

Akárhogy is, a nyugtatók és egyéb kedélyjavítók fogyasztásának problémája mindenképp akut.

– Komoly gyógyszerfogyasztó nemzet vagyunk. A magyar társadalom lelkiállapota nem kiemelkedően rossz, de a Központi Statisztikai Hivatal vizsgálata szerint a lakosság tíz százaléka orvosi javaslatra szed nyugtatót, és van további húsz százalék, amelyik sokat idegeskedik. Ez már önmagában harminc százalék – mondja Elekes Zsuzsanna szociológus, a Corvinus Egyetem docense.

– A baj az, hogy a társadalom a depressziót és a lelki problémákat nem tanulja meg kezelni. Ráadásul a gyógyszereket intenzíven reklámozzák. Azt kommunikálják, hogy a gondokra be kell szedni a megfelelő pirulát. Erre nevelik a népességet, és nem arra, hogy mindenki beszéljen a bajairól. Így aztán nem tanuljuk meg azokat a nem vegyi módszereket, amelyekkel kezelni tudnánk a problémás helyzeteinket.

A szakember hozzáteszi: a magyar kultúrában amúgy is az alkohol a klasszikus idegnyugtató és feszültségoldó.

– A nyugtatófogyasztás mennyiségéről nem sok megbízható adat van. A tiltott szereket leginkább a fiatalok használják, a nyugtató a későbbi életkorban kerül elő, amikor már nem füveznek, hanem gyógyszert szednek – jegyzi meg Elekes Zsuzsa.

Gerevich József viszont elutasítja a sommás „gyógyszeren élünk” kitételt.

– Vannak, akik sok nyugtatót szednek, ami egyes esetekben indokolt lehet, máskor kevesebb is elég lenne. Olyan is előfordul, amikor egyáltalán nincs rá szükség, az orvos – a páciens kérésének megfelelően vagy attól függetlenül – mégis felírja. És arra is akad bőven példa, amikor valaki nem az orvosi instrukció alapján szed ilyen gyógyszereket. A nyugtatók azért kerülhettek reflektorfénybe, mert egyeseknél és bizonyos dózisban hozzászokást, függőséget okozhatnak. De összességében nem jelenthető ki, hogy nyugtatókkal szeretnénk megoldani a problémáinkat. Ráadásul Magyarországon egyre többen gyógyszerellenesek. Ezt jól mutatja, hogy néhány pszichológus és pszichiáter azáltal tett szert nagy népszerűségre, hogy meglovagolta a lakosság gyógyszerekkel kapcsolatos kellemetlen tapasztalatait.

Elekes Zsuzsanna viszont állítja: a fiatalok körében határozottan dívik a gyógyszer, az altató és az alkohol „kábítószerpótló”, együttes használata.

– A meglévő pár adat mind azt támasztja alá, hogy a magyarok körében rendkívül elterjedt a gyógyszerhasználat. Sőt a nemzetközi szakmai vélemények szerint is ez az igazán új veszély Európában. Már nem a marihuánával kell foglalkozni. Ráadásul nyugtatót gyakran nem orvosi javaslatra, hanem visszaélésszerűen fogyasztanak – magyarázza Elekes.

A szakember egy 2011-ben, 16 éves diákok körében végzett, drog- és alkoholfogyasztást vizsgáló kutatást idéz, amely szerint a megkérdezettek 9,3 százaléka szedett nyugtatót orvosi javaslat nélkül. Több mint tíz százalékuk ugyanígy „magánúton” fogyasztott egyszerre gyógyszert és alkoholt, nyolc százalék pedig orvosi tanácsra nyúlt a nyugtatóhoz.

– Ez borzasztóan magas arány, Európa élmezőnyébe tartozunk. Egy másik felmérés szerint a kétezres évek elején a férfiak egyharmada és a nők 58 százaléka szedett nyugtatót rendszeresen, ami kétszer annyi, mint a kilencvenes években. A KSH 2009-ben végzett felnőtt-egészségügyi vizsgálata szerint pedig a népesség tíz százaléka szed gyógyszert orvosi javaslatra depressziós tünet vagy más mentális probléma miatt.
A nyugtatók döntő részét háziorvos rendeli.

Gerevich szerint ezért felelősségük nem megkerülhető, hisz „akkor is előszeretettel írnak fel gyógyszereket, amikor a probléma gyógynövényekkel vagy életmódváltással is rendezhető lenne”.

Ebben egyetért vele Elekes Zsuzsa.

– A háziorvosok más megoldást is javasolhatnának. De túlterheltek, leépülőben a pszichiátriai rendszer, egyre kevesebb a szakember és az ellátóhely. Mit tehet a háziorvos, ha többórás rendelői várakozás után bemegy hozzá egy ideges ember? A leggyorsabb és legegyszerűbb, ha nyugtatót ír fel neki.
Kérdeztük volna a legilletékesebbet, Hajnal István professzort, a Háziorvosi Szakmai Kollégium elnökét, ő azonban a már említett humánetikai probléma tisztázása után nem reagált megkeresésünkre. Hasonlóan jártunk az Országos Alapellátási Intézettel is. Ez utóbbi intézményből még visszahívást sem kaptunk.

Nyilatkozott viszont a már idézett Komáromi Zoltán háziorvos, egykori országos szakfelügyelő. Ő úgy látja: fontos megkülönböztetni a nyugtatókat, a szorongáscsökkentőket, a hangulatjavítókat és az altatókat.

– A nyugtató kategóriába tartozik a Valeriana és pár más készítmény, amely recept nélkül is kapható. Ezeket a betegek szájhagyomány alapján, kontrollálatlanul szedik.
A szakember szerint a legtöbben azzal kopogtatnak be a háziorvoshoz, hogy rossz a hangulatuk, idegesek. Erre kérnek gyógyszert, mondván, korábban „már használt”.

– A beteg rendel – jegyzi meg Komáromi. – Napi hatvan-nyolcvan páciensnél egy háziorvos nem megy bele a vitába, hogy mi a fenére kell az a nyugtató. Felír egy dobozzal, aztán hadd menjen. Csak az tűnik fel, ha valaki rendszeresen és gyakran jelentkezik az adagért. Ráadásul ott a recept nélkül kapható Xanax, amihez könnyű hozzászokni. Persze ha pszichiáter javasolja a hangulatjavítót, a társadalombiztosítás 90 százalékos támogatást ad, háziorvosi vényre pedig 50 százalékot, ami komoly motiváció az orvoshoz járásra. A háziorvosnak tehát két fékje van: a szakmai szempont, vagyis hogy nyakló nélkül nem ír fel gyógyszert, és a beteg pénztárcája.
Amúgy más készítmény való depresszióra, mint szorongásra, bár a köznyelv mindegyik szert nyugtatónak hívja.

– Olyan ez, mint a körömgomba: hiába adok hatékony, szájon át szedhető gyógyszert, ha a beteg nem ken a körmére valamit, nem hiszi el, hogy meggyógyul. Ezért idegességre a nyugtató az adekvát válasz. Ráadásul rengeteg szorongó betegnek van alvászavara, és ha a szorongását enyhítené, az alvászavara is megszűnne. Sokan így a Xanaxot használják altatóként, és hozzászoknak.

Elekes Zsuzsa azt veti fel: épp a „gyógyszertársadalom” képviseli a nézetet, miszerint a nagymértékű nyugtatófogyasztásnak köszönhetően a korábbi felére esett vissza az öngyilkosságok száma.

– De szerintem a kettő nincs összefüggésben. A túlzott nyugtatófogyasztás okai összetettek. Az biztos, hogy jóval erőteljesebb tájékoztatásra lenne szükség már az iskolákban. Sajnos visszafogtak és leállítottak minden, a kétezres években elindított felvilágosító programot, mondván, nincs rá pénz. Pedig ha fiatal korban megtanítanák, hogy gyógyszer nélkül, más módon is kezelhetőek a problémák, az lényeges javulást okozna.