Idén szeptembertől be kellett vezetni az első, ötödik és kilencedik osztályokban az új Nemzeti Alaptantervet (NAT), hiába kért halasztást több szakmai szervezet is. A járványidőszak miatt különösen elkelt volna a nagyvonalúság. Mindazonáltal az iskolák és tanárok többsége felkészült. Nem nagy ügy, merthogy minden marad a régiben: a tanárok közül nagyon sokan a központi tankönyvekből leadják majd az anyagot, ahogy tették eddig is. Mi pedig – ennek következtében – lassan végleg kiiratkozunk a fejlett társadalmak közül.

Ha mindent meg lehetne tanulni „home office-ban”, nem lenne szükség egyetemekre, legalábbis campusokra semmiképpen sem. De mivel nem ez a helyzet, idén ősztől az egyetemek – mint felsőoktatási és egyben tudományos műhelyek – nemcsak alanyai, hanem tárgyai és kísérleti terepei is azoknak az átfogó egészségügyi kutatásoknak, melyek célja annak megállapítása, hogy miként lehet hatékonyan korlátozni a vírus terjedését olyan körülmények között, amelyek eleve intenzív közösségi interakciót feltételeznek. Mert a mester és a tanítvány viszonyát, illetve a közös projekten munkálkodás előnyeit, egyáltalán az egyetemi lét élményét semmi nem pótolhatja.