Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Kedves Mester Ákos!
A 168 Óra legutóbbi számában Barát Józsefnek a Schmitt-ügyben elkövetett tendenciózus summázatát a műfaji beazonosíthatatlanság és a tények prekoncepciózus kezelése miatt csak az újságírás karikatúrájaként tudom értelmezni. Ezúttal a Heti Válaszra utaló részt kívánom reparálni.
Barát azt írta, hogy a vizsgálóbizottság jelentésére az „úgynevezett konzervatív táborból ellenvetés mindössze egy hangzott el: a Heti Válasz szerzője, Stumpf András a lap internetes portálján soványnak, gyávának nevezte az eredményt, és azt a tudományos fantasztikus útvonalat eszelte ki az elnöknek, hogy szerezzen igazi PhD-fokozatot – államfői feladatainak ellátása közben. Azóta tudjuk az eredményt: Borókai Gábor főszerkesztő leparancsolta az írást a netről...”. Slussz. Mintha a történtek leírhatóak lennének a véleménynyilvánítás szabadságának megfojtásával, holott a szerző írásának leadásáig a további fejleményekkel is szembesülhetett.
A tények pedig a következők:
1. A vizsgálóbizottság jelentése nyomán Stumpf András írt publicisztikát a Heti Válasz weboldalára, amit a szerkesztői kontroll teljes hiánya miatt nem a „net”-ről parancsoltam le (az írás már élte önálló létét a Mandineren és a Hírkeresőn), csak a saját oldalunkról vontam vissza, mert, bár irányát nem vitattam, annak stílusát nem tudtam azonosítani konzervatív újságunk brandjével.
2. Ezt követően, még mindig másfél nappal a szenátusi döntés előtt, honlapunkon Könnyített eljárás, súlyosbító körülmény címmel arról írtam, hogy az ügy jogi értelemben elévült ugyan, de morális üzenete így is súlyos, és ha a köztársasági elnök a helyén marad, annak árát a hozzá közel álló politikai tábor, valamint az ország is meg fogja fizetni.
3. A közszolgálati televízió elnöki interjúja után szerkesztőségi cikkben nyomatékosítottuk, hogy Schmitt Pálnak le kell tudni választania becsületéért folytatott magánküzdelmét a köztársasági elnöki pozícióról, mert különben az intézmény károsodik.
A konzervatív oldal médiája és értelmisége a hozzá közel álló politikusi világnál jóval hamarabb foglalt állást ebben a fontos ügyben. Így roncsolva annak a ballib leírásnak a hitelességét, amely őt vezérelvűnek és rövid pórázúnak állítja be. Barát ezt a kognitív disszonanciát azzal oldotta fel, hogy fontos tényeket iktatott ki leírásából, a felhasználtakat pedig összeesküvés-elméleti masszában hempergette meg.
Üdvözlettel:
Borókai Gábor
