Közösen indulnak?

„Mi vagyunk a román megszállás alól Erdélyt felszabadítani hivatott Székely-Magyar Nemzetőrség. Ha csatlakozni szeretnél, keress fel minket a borzonti EMI-táborban!” – ez a felirat az egyik internetes videómegosztó portálon volt látható, magyarul beszélő, lőgyakorlatozó terepruhás férfiakat és nőket mutató kisfilm néhány snittje alatt. (Azóta, felhasználói bejelentés után, már nem hozzáférhető.)

Az ügyből Romániában botrány kerekedett, majd rövid vizsgálat után Mircea Dusa belügyminiszter rémhírnek minősítette a fönti kvázi összeesküvést.

Ha az éleslövészet elmaradt is, Vona Gábor elsütött egy verbális patront az Erdélyi Magyar Ifjak „nemzetpolitikai műhelyének fősátrában” tartott borzonti előadásában. Kijelentette: „A Jobbik szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocia­lista Pártot.” Majd hozzátette: nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes.

Nehezen érthető a semmiből jött felajánlkozás, hisz mostanáig az volt a Jobbik-retorika központi eleme, hogy nem vállal közösséget a Fidesszel, sem gazdaságpolitikában, sem az államadósság-kezelésben, sem EU-viszonyban.

– Lényeges körülmény, hogy a kijelentés Erdélyben hangzott el, ahol a Jobbik jó ideje próbál saját hálózatot építeni, kevés sikerrel – véli Juhász Attila, a Political Capital elemzője. – Egy múlt év végi, Kolozsvárott végzett felmérésünkben a Jobbik igen rosszul szerepelt. Erdélyben a Fidesz a legerősebb magyarországi párt, így érthető, hogy Vona rá hivatkozott. Az MSZP-ről pedig mindig is hasonlóan beszélt, abban nincs új elem.

Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért szervezet igazgatója viszont azt állítja, Vona mondatát a szocialisták erősödése is motiválta.

– Újra elérhető közelségbe került a kétosztatú politikai tér. Van két középpárt, a Fidesz és az MSZP, miközben úgy tűnik, a Jobbik elérte szavazatszerző képességének maximumát. Vonának jó üzenet az MSZP ismételt démonizálása, mert így összezárja a jobboldali közösséget – véli Böcskei. – És persze az is igaz, hogy Erdélyben egy jobboldali, szélsőséges, beágyazottság nélküli pártnak nem célszerű a Fidesszel szemben politizálnia.

Böcskei azt állítja, számos esetben egyfajta „együttgondolkodás” áll fenn a Fidesz és a Jobbik között.

– Egy alapos, lokális szintre is kiterjedő kutatásból bizonyítható, hogy a Fidesz és helyi szervezeteinek kapcsolatai és kulturális támogatásai gyakran – akár a szándék ellenére is – közvetett módon a legalacsonyabb szintig behálózzák a Jobbik-közeli szubkulturális rendezvényeket és támogatásukat.

Kovács Jánosnak, a Magyar Felderítő nevű szélsőjobboldali portál újságírójának hírlevelében például az is olvasható, hogy „Hegedüs Tamás és Gyöngyösi Márton Jobbik országgyűlési képviselők már csak az amerikai gyártmányú ultra drága, luxus kategóriájú HAMMER gépkocsival tudnak közlekedni. A gépkocsi ára 80 és 120 millió forint körüli. [...] Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy ezek a személyek, akik a legközelebb állnak Vona Gáborhoz, nem azok, akikre a szavazatunkat leadtuk. [...] Ellenben az biztos, hogy mindkettőjüknek összesen nem volt annyi fizetésük az utóbbi két évben, amivel megvásárolhatták volna a luxus gyártmányú HAMMER gépkocsit. De akkor honnan van a pénz a gépkocsira?”

Böcskei szerint az is indokolhatja Vonánál a külső szövetséges keresését, hogy belső hatalmi harcok ter­helik a pártot, s amúgy is mihamarabb választ kell adni arra a kérdésre: marad a radikális hangvétel, és tovább radikalizálódik, vagy inkább a populista, Fidesz-kompatibilisebb irányt képviselik. A tét nagy: önállónak maradni, vagy a kisgazdákhoz és az MDF-hez hasonlóan bedarálódni Orbán politikai húsüzemében. Mivel azonban a Jobbik is tekintélyelvű párt, belső racionalitása a szövetségkeresés-politikánál ma még erősebbnek tűnik, ráadásul ennek igénye a Fidesz részéről sem jelentkezett.

– A Jobbikra az utóbbi hetekben valóban jelentős külső, a párt belső viszonyait is feszegető nyomás nehezedett. A legfelső vezetők között is konfliktus alakult ki, ez veszélyes szituáció – teszi hozzá Juhász. – Beszédes, ami Tiszavasváriban történt: két helyi jobbikos politikus közül az egyik a Fideszhez igazolt, a másik függetlenként folytatta. A pártnak most érdeke békülékeny hangot megütni a Fidesszel, és felhívni a figyelmet arra, hogy szüksége lehet még rá.

Tényleg előállhat ilyen helyzet?

Juhász szerint minden belpolitikai fogadkozás ellenére a Fidesz és a Jobbik, ha a kényszer úgy hozza, helyi, választókerületi, települési szinten bármikor kész együttműködni. Az országos politika viszont más.

– Csodálkoztam a nyilatkozaton, hisz a Jobbik mostanáig azt sulykolta, a Fidesznek csak a színe más, amúgy ugyanazokat a hibákat követi el, mint az MSZP – ezt már Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet munkatársa jegyzi meg. – A Jobbiknak épp a „húsz évet a húsz évért” jelszó az erőssége, az, hogy a rendszerváltás óta kimaradtak a „pártkartellezésekből”, és szembenállnak a politikai elit egészével. Ha Vona nem tudja, hogy az együttműködésnek nincs realitása, csúnyán elszámította magát. Orbánék számára talán evidencia, hogy egy jobbikos kaland a Fidesz maradék nemzetközi kapcsolatait is elvágná, sőt a testvérpártok sem fogadnák el. Ráadásul a Jobbik szavazói sem üdvözölnék a közösködést. A borzonti kijelentés inkább a hely szellemének tulajdonítható, meg annak, hogy Vona azt hiszi, a határon túl következmények nélkül beszélhet.

– Most bárki bármit mond, a parlamenti matematika a választás után mindent felülír – konstatálja Tóth Zoltán választási szakértő. – Még 1998 elején a Fidesz azt hangoztatta, semmiképpen se működik együtt a kisgazdákkal, aztán mégis együtt kormányoztak. A fő kérdés most az, lesz-e valamelyik pártnak parlamenti többsége. Ilyen egyszerű! Akik közösen indulnak, a szavazók részéről prémiumszavazatokban részesülnek. Nem ártana, ha ezt a baloldal is felfogná.

A szakértő szerint ma úgy néz ki, hogy a 2014-es választáson legalább hat párt indul, támogatottságukat tekintve most kiemelkedik közülük a Fidesz, az MSZP és a Jobbik. Mivel a választás egyfordulós, relatív többségű, a 106 egyéni választókerületben 17,5 százalék kell a man­dátumhoz. A választójogi törvény jutalmazza a közös indulást, hiszen a győztes az egyéni mandátumon kívül az első és a második helyezett különbségének megfelelő töredékszavazathoz jut az országos listán. Ha a Fidesz-KDNP listájához a Jobbik is csatlakozik, az nemcsak azt eredményezi, hogy valószínűleg elviszik az összes egyéni mandátumot, hanem azt is, hogy az országos listán szerzett többlet töredékszavazatokkal további mandátumokhoz jutnak. Ebben a szisztémában jelentős szerep jut a határon túli magyarok szavazatainak.

Bármennyire kecsegtető is a fönti matek, Juhász Attila szerint a Fidesznek érdeke a Jobbik meggyengülése, és az is, hogy ne kérje a támogatását.

– A Fidesz mindig is önállóan igyekezett politizálni, Orbán nem szeret más pártokkal alkudozni. Legfeljebb C terv az együttműködés.

A Jobbik most válságot él át, Vona talán ezért tartotta hasznosnak azt a borzonti mondatot, amelyet nem értékelnék túl – mondja Juhász. – Valójában nem mérséklődtek a két párt közötti konfliktusok, Vona saját hetilapjában azt írja: a Fidesz titkosszolgálati módszerekkel próbálja szétrobbantani a Job­bikot, Szegedi Csanád ügye erről szólt, most pedig ő van soron. A Jobbik legfeljebb abban reménykedhet, hogy a Fideszben csalódott választókat megnyerheti. Ez viszont a Fidesszel szembeni politizálást erősíti, a békés viszony hangsúlyozása a Jobbiknak belpolitikai szinten nem érdeke.

Az együttműködést Böcskei sem tartja reálisnak.

– A kormány mélyrepülésben van, és kicsi az esélye, hogy a kampányra újra hitelessé válik. A Jobbiknak már csak ezért sem célszerű hozzákötnie magát a Fideszhez. Csak helyi szinten maradhat szoros a kapcsolat.
A tények azt mutatják, hogy a Fidesz igyekszik kifogni a szelet a Jobbik vitorlájából, és próbálja magához kötni Vonáék kommunikációs és kulturális üzeneteit. Ezért hozta létre a Trianon-emléknapot, ezért vette védelmébe „az antiszemita Horthy Miklóst”, ezért az oktatáspolitika új irányvonala Nyirővel és Wass Alberttel.

És ezért a „keleti nyitás”. A Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap például azt írja: a kormány a Jobbikhoz közeledik azzal, hogy a mitológia segítségével keres szövetségeseket Ázsiában. Martin Ehl külpolitikai rovatvezető szerint a keleti nyitás politikájával Budapest igyekszik kitörni az európai diplomáciai elszigeteltségből, és Ázsiában keres barátokat. „Ehhez a leporolt turánizmus nagyon jó eszköz, és könnyen olyan következtetés levonására adhat okot, hogy Orbán Viktor és pártja a valóságban közelebb állnak a szélsőséges Jobbikhoz, mint ahogy azt eddig az európaiak hitték.”

Filippov szerint 2014 tavasza után alakulhat úgy a helyzet, hogy a Jobbik tizenöt-húsz százaléka lehet az a pluszerő, amellyel a Fidesz hatalomban maradhat.

– De sok idő van még a választásig, az IMF-hitel esetleges tető alá hozása kedvező környezetet teremthet egy szélsőjobboldali párt számára – véli Filippov. – És lesznek még más ügyek is, amelyek táptalajt adhatnak a Jobbik megerősödéséhez. Ám ha a Fidesz legalább középtávra gondolkodik, eszébe juthat, milyen nemzetközi következményekkel járt Ausztria számára a Szabadság Párt kormányba kerülése. Kérdés: a hatalom megtartása a fontosabb, vagy a hosszú távú szempontok?