Kiderülhet a gigászi csillagok titka
Óriási, de csillagokat egyelőre még nem szült felhőmagok segíthetik megválaszolni a kérdést, miként alakulhatnak ki a Napunknál jóval nagyobb, központi égitestünk tömegét legalább nyolcszorosan meghaladó csillagok.
A Napét legalább nyolcszorosan meghaladó tömegű csillagok létrejöttének kérdése napjaink asztrofizikájának egyik legérdekesebb problémája: hogyan tudnak ezek az objektumok ilyen nagyra nőni, holott a Tejútrendszer csillagainak túlnyomó része ennél sokkal kisebb? Azért, hogy közelebb jussunk a kérdés megválaszolásához, csillagászok egy csoportja az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszerrel a Galaxis legsötétebb, leghidegebb és legnagyobb sűrűségű felhőmagjait vizsgálta, a csillagkeletkezésre utaló nyomok után kutatva bennük. Az angol nyelvű szakirodalomban IRDC-nek (Infrared Dark Clouds) nevezett objektumtípus megfigyelt képviselői a Sas és a Pajzs csillagképekben találhatók, távolságuk tőlünk mintegy 10 ezer fényév, íra az
Index.Mivel ezek a felhőmagok nagy tömegűek és nagy sűrűségűek, ezért a gravitációnak már le kellett volna győznie bennük a gáznyomást, elindítva ezzel a naptömegű csillagok kialakulásához vezető folyamatokat. Ha ennek ellenére sem látunk még bennünk világító csillagokat, az azt jelenti, hogy a felhőkben egyéb, a csillagkeletkezést befolyásoló hatások is érvényesülnek. A kutatást vezető Jonathan Tan (University of Florida) szerint egy csillag nélküli felhőmag léte arra utal, hogy a nyomáson kívül van még valamilyen más folyamat is, ami ellensúlyozza a gravitáció hatását, és így lehetővé teszi, hogy a Nap tömegénél sokkal nagyobb mennyiségű anyag gyűljön össze anélkül, hogy az anyagcsomó csillagként kezdjen el működni. A Napéhoz hasonló méretű és a jóval nagyobb tömegű csillagok tehát ugyanolyan mechanizmus eredményeként keletkezhetnek, az egyedüli különbség az őket szülő molekulafelhők nagyságában lehet.
