Előválasztási gumicsont
Megrökönyödve olvastam ez évi 22. számukban az interjút Tóth Csabával. Nem értem, komoly emberek hogyan tudnak meggyőződéssel agitálni egy ilyen „gumicsont” mellett. Már megint a vezetőről folyik majd a polémia, azaz személyek ambícióiról.
Nálunk két dolog miatt nem megvalósítható az amerikai rendszer.
Egyrészt ott két igen erős párt versengéséről van szó, markánsan megfogalmazott politikai programok versenyével együtt. Ugyanakkor a rendszer társadalmi beágyazottsága, elfogadottsága sokkal nagyobb, hagyományai évtizedesek és az amerikai versenyszellem termékei. Mindezek nálunk hiányoznak. A demokratikus ellenzék iszonyatos mértékben széttagolt. Ebből következik, hogy az előválasztás csak egy személyeskedő castingolás lenne, mint ahogy már megtapasztaltuk 2014-ben, amikor is ugyanezek a szereplők egy komolytalan „játékkal” csak lejáratták magukat. A végeredmény ismert.
Másrészt az egész előválasztásnak akkor lenne értelme, ha a miniszterelnök-jelöltek a választást megelőzően nyilvános, érdemi vitában mérnék össze erejüket, próbálnák meggyőzni a választókat igazukról, programjuk helyességéről. Kétlem, hogy ilyenre a közeljövőben Magyarországon sor fog kerülni. A Fidesz nem hajlandó vagy nem képes nyílt, érdemi vitára senkivel, semmiről – az elmúlt évek ezt bebizonyították.
Vitatkoznék Tóth Csabával abban is, hogy most az ellenzéknek nem bezárkózni kellene. De igen. Mégpedig azért, hogy végre összeálljon egy koherens program, amit aztán a kampány során a demokratikus ellenzék szereplőinek képviselniük kell. Valamint egy akcióterv, ti. hogy a választási győzelem utánra melyek a legfontosabb teendők és hogyan kell megvalósítani őket, hogy a kormány működőképes maradjon. Ez viszont nem tartozna a nyilvánosságra egészen a megvalósulásig. Minderre azért lenne szükség, mert a Fidesz minden jelentősebb pozícióba – a köztársasági elnöktől a médiatanács elnökéig – bebetonozta saját embereit, és az új kormányt, amelyet nem a Fidesz hoz létre, két hét alatt megbuktatnák.
István László,
e-mail
