Százmilliárdokba kerülhet Orbánék durva hibája
Brüsszel és Norvégia elleni vádaskodással próbálja az Orbán-kormány elterelni a figyelmet arról, hogy saját hibái és mulasztásai miatt állt le a hazai beruházásokhoz nélkülözhetetlen támogatások kifizetése. Még ha ez átmeneti lesz is, az újabb időveszteség nyomán tarthatatlanná válik az az ígéret, hogy minden pénzt lehívunk a rendelkezésünkre álló keretekből.
Úgy tűnik, a Fidesz nem tanult a korábbi hibákból, és az új kormányzati ciklus szintén az uniós támogatások kifizetésének szüneteltetésével kezdődik. Négy évvel ezelőtt ennek az volt az oka, hogy Orbánék szinte azonnal leállítottak minden pályázatot, és az egész rendszert csak akkor indították újra, amikor a maguk érdekei szerint átszervezték és a saját embereikkel töltötték fel az elosztó szervezeteket. Ez persze nem volt zökkenőmentes, mert a tapasztalt szakemberek legnagyobb részét kirúgták, és jó idő eltelt addig, amíg az újak megismerkedtek a feladatokkal. Több mint egy évet veszítettek ezzel, amit az elmúlt másfél év gyorsítása, valóságos pénzszórása ellenére mind a mai napig nem tudtak teljesen behozni. Ennek nyomán az előző hétéves uniós ciklusra rendelkezésre álló mintegy 8200 milliárd forintból becslések szerint még mintegy 1200 milliárdot kellene záros határidőn belül megszereznünk, ami igencsak ambiciózus feladat.
Ez most még nehezebbé vált azzal, hogy Brüsszel leállította a kifizetéseket, amit Orbánék az első körben egyszerűen letagadtak. Formálisan látszólag igazuk van, mert az EU a kifizetések megtagadása helyett éppen a mi érdekünkben még egyet lépett vissza, és azt kérte, már számlát se küldjünk. Ezzel ugyanis jobban járunk, mert ha a számlákat visszaküldik, hosszú procedúra kezdődik, ami további több hónapos késést jelent, így viszont a mulasztások pótlása után az eredeti számlákat is befogadhatják.
Mindezt a Fidesz úgy állítja be, mint a hazánk elleni újabb durva támadást, pedig csupán arról van szó, hogy az uniós szabályok betartása számunkra ugyanúgy kötelező, mit mindenki másnak. A támogatási keretek felhasználásának alapelve, hogy annak átláthatóan, jól ellenőrizhetően kell zajlania, ezért Brüsszel árgus szemmel figyeli, milyen rendszerben történik ez a tagországokban. Ne feledjük, az a sok ezermilliárd, amit kapunk, nem a mi pénzünk, szó sincs arról, amit Orbán állít, hogy ez nekünk automatikusan jár: ugyan miért járna? Ez a fejlettebb tagok, például Németország, Ausztria, Hollandia stb. adófizetőinek a pénze, akik joggal várják el, hogy követni lehessen a felhasználását, tényleg arra megy-e el, ami a fejletlenebbek felzárkóztatását szolgálja.
Éppen ennek kontrollálására az unió illetékeseivel egyeztetni kell a belső elosztási rendszer átalakítását és lényeges változtatásait. Orbánék pontosan ezt mulasztották el, miközben a múlt év végétől teljesen átszervezték és centralizálták a rendszert, az eddigi szervezeteket jórészt megszüntették, az újat pedig közvetlenül a miniszterelnökség alá rendelték. A hivatalos célja ennek a hatékonyabb és gyorsabb munka volt, de bennfentesek szerint valójában a különböző érdekcsoportok közötti rendteremtés volt a fő ok. Nyílt titok ugyanis, hogy a pályázati pénzek leosztásánál nem feltétlenül a legjobb hasznosulás a döntő szempont, sokkal inkább a szűkebb és szélesebb gazdasági holdudvar helyzetbe hozása. Ez sajnos az elért eredményeken is látszik: miközben az elmúlt években az egy főre jutó támogatási összegben a térségünkben az élbolyban voltunk, a gazdasági növekedésben és a felzárkózásban hátul kullogtunk.
