Nem is értem, miről beszél - hüledezett a miniszter

140 kíváncsi hallgató és néhány közszereplő előtt rendezték meg csütörtök este a Corvinus egyetemen a Tárcatükör-sorozat aktuális részét. A Politikatudományi Intézettől Sándor Péter szervező kapásból óvóbácsis szigorúsággal kapcsoltatta ki a telefonokat és tiltotta meg a ki- és bemászkálást a fórum egész ideje alatt. Elmondta, hogy szigorúan szakpolitikai sorozatról van szó, és nem pártpolitikai rendezvényről. Pisilni pedig most, vagy utána.

Kérdezni nem lehetett, csak írásban, kis cetlin; bekiabálni már nem is mert a megszeppent közönség. Így Fellegi Tamás fejlesztési miniszter teljes lelki nyugalommal vágott neki a bizonytalan terepnek - a Fidesz-kormány nem számít a Corvinus kedvenc kormányának, mióta Hoffmann Rózsa egyik legelső egyetemi átalakítási terve kapásból kilőtte volna a nagy múltú iskolát a felsőoktatásból. Scheiring Gábor egyenesen szundikálni látszott a fórum elején, Török Gábor pedig kapásból poénnal indított, amelyet az LMP-s politikusnak szegezett: sikerült-e leparkolni a buldózerrel?

Szundikálós indítás

A közönség heherészett, majd következtek a hasonló, poénos felütésekkel tarkított kérdések és átvezető szövegek, amelyektől az egész inkább kedélyes esti teázásnak hatott az "Igenis, miniszter!" című angol sorozatból, mintsem a válság közepén két dörzsölt gazdaságpolitikus izzasztó szócsatájának. Fellegi Tamás hosszasan ecsetelte a minisztériumban végzett hősies munkáját, mennyit kell külföldre járnia és micsoda csatározásokat kellett véghezvinnie az EU-s elnökség alatt.

Mivel vitatkozni, bekiabálni, kérdéseket ad hoc-módon feltenni nem lehetett, szívtuk a fogunkat és csak azon imádkoztunk, hogy Scheiring Gábor felébredjen halottaiból, végre bevigyen valami ütést, mert miniszter úr úgy táncolt körbe a ringben, mintha az ellenfele még a sámlin ülne. Az LMP gazdaságpolitikusa olyanokat mondott ugyanis, hogy "együttérzéssel tekintek a miniszter úrra" és hiányolta a párbeszédet a minisztériumok között. Felemlegette az ötletszerű törvényalkotást, az előkészítés és a szakmaiság hiányát, de ezek csak amolyan finom, puhatolózó szurkálódások voltak, ezeket Fellegi úr gyorsan hárította is. Pedig lett volna hova ütni.

Török Gábor újabb humorbonbonokat dobott be a Matolcsy-Fellegi páros kapcsolatáról ("NGM-Gyuri és NFM-Tamás kapcsolata, hogy valóvilágos legyek") és kedvesen faggatta a miniszter urat, milyen az ő kapcsolatuk. Ezzel is elment pár perc. Fellegi cáfolta a konfliktusok meglétét, majd mégis közölte, hogy ezek természetesek. Amikor szembesítették, hogy különbözőképpen nyilatkoztak ugyanarról a kérdésről, akkor az időt okolta: Matolcsyt azonnal lehozták, az ő szavai csak egy hét után jelentek meg, közben átalakult a kormány elképzelése. Érthető.

Nem bírtuk tovább

Amikor Fellegi miniszter úr nyolcvanadik magyarnemzetes propaganda-szóvirágával fényezte a minisztériumát, annak átalakítását, a rengeteg munkát, amit ők hősiesen végeztek az EU-s elnökség alatt, nem bírtuk tovább. Egy kis cetlin feltettük a kérdést, nem érzi-e cikinek, hogy az összes minisztériumban a portásig lecseréltek mindenkit és gondosan, a párthűség alapján válogatták ki az új embereket. Feltehettünk volna ezer kérdést cikibbnél cikibb témákban. Kezdve a forint bedöntéséig, az üvöltözésről Orbánnal Brüsszelben, a gazdasági szabadságharcig, az IMF-es lebőgéseket, az árfolyamokat, a munkanélküliséget, bármit, de úgy gondoltuk, kezdjük mindjárt az elején.

Szerencsénk volt, Török Gábor felolvasta a kérdésünket, aminek fergeteges hatása volt. Fellegi Tamás megkeményedett, mint egy idős hölgy, ha a kiskutyája ugatását említik neki a lépcsőházban; és határozottan visszautasította, hogy politikai tisztogatás zajlott volna a minisztériumoknál - az elbocsátott ezreknek nyilván más véleménye lenne. Látszott, hogy Fellegi miniszter úr nem szereti az ilyenfajta kérdéseket, még célozgatás szintjén sem. Hosszasan rugózott azon, milyen hatékonyak is ők, ráadásul egy év után "volt idejük levegőt venni" és újraelemezték, újraosztották a minisztérium feladatait és a hozzájuk rendelt erőforrásokat. "A minisztérium rendkívül nagy, a területek finomhangolása több időt vesz igénybe"- ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el, mintha valamikor a hetvenes évek szocialista nagyvállalatának augusztus huszadikai ünnepségén jártunk volna, ahol a kerületi párttitkár értékeli az évet. Ládagyár. Gusztus húsz. Kotmányunk ünnepe.

Az LMP-s politikus felébredt

Scheiring Gábor ekkor kezdett magára találni: "az indoklás nélküli elbocsátások és a bérbefagyasztás nem tett jót a köztisztviselői karnak". Fellegi ügyesen kikerülte a kérdést: egyszerűen nem válaszolt rá. Ehelyett az EU-s pályázatokat hozta fel és azok sikerét: amióta átalakították az NFÜ-t, azóta sokkal több pénzt sikerült lehívni a magyar gazdaságnak, mint az "elmúltnyolcévben". Volt egy kis vita ezen is, aztán áttértek a kínai-magyar kapcsolatokra. Senki sem kérdezett rá, mennyit, kik és kiknek osztanak le a pályázatokból; nem volt vita arról, hogy a Fidesz-holdudvar cégei mennyit kaszálnak a nemzeti fejlesztésen.

Az LMP-s politikus viszont kezdett belelendülni. Felhozta, hogy Magyarország vehemensen bontja le a munkavállalók jogait, az emberi jogokat, a jóléti rendszereket. Elmondta, hogy a kormány rossz fejlődési modellt választott, amely semmilyen új ötletet nem tartalmaz az elmúlt húsz évhez képest. – A mobiltőkéért való versenyzésben látják a versenyképesség növelését és ehhez alakítják a gazdaság szerkezetét - mondta Scheiring Gábor. Hozzátette: olyan fejlődési modellel nem lehet labdába rúgni, ami leépíti a közszolgáltatásokat, az egészségügyet és kiszolgáltatja a munkavállalókat. Felhívta a figyelmet, hogy évek óta nem költött Magyarország ilyen keveset egészségügyre, ebben az évben konkrétan 4%-ot a GDP-ből. – Egészséges, szakképzett munkaerővel lehet gazdasági fejlődést elérni - mondta a politikus.

A "neokonzervatív" szót csak egyszer ejtette ki, mintha ódzkodott volna címkézéstől. Kínosan korrekt próbált lenni a miniszterrel, aki elegánsan elsiklott a megszorítások mellett, mint valami angolna. Fellegi Tamás érdemi válaszok helyett ismét, sorozatosan megsértődött. Olyan volt, mintha saját, személyes sértésnek vette volna Scheiring Gábor mondatait. – Nem is értem, miről beszél - hüledezett. – Ez alapos túlzás - tette hozzá felháborodottan, de visszafogottan, mint egy reformkori politikus. – Zavarban vagyok - vallotta be később - zárójelbe tettük a a békés hangnemet...

Volt közös pont

Utána ügyes kommunikációs trükkel túlzott: a kínai tőke gyarmatosítását segítené elő a kormány? Azzal védekezett, hogy a kínai tőke "nem forró tőke" és a kínaiak számára nem léteznek extra kedvezmények. Nem beszélt a szociális szféra leépítéséről, sem az egészségügyi megszorításokról. Kijelentette, hogy a kínai kapcsolatoknak nincs köze a spekulatív tőkéhez, csupán a munkahelyteremtés a fő cél. Tagadta, hogy a hazai reformoknak köze lenne a kínaiak kívánságaihoz. A Tibet-témát, az emberi jogokat meg sem említette.

A két politikus abban megegyezett: Magyarországon kirívóan alacsony a foglalkoztatottság, ezt mindenképpen növelni kell; ugyanakkor kirívóan magas az adósságállomány, amit csökkenteni kell. Az LMP-s politikus felhívta a figyelmet, hogy az államadósság nőtt az utóbbi másfél évben. Fellegi elsütötte a közkedvelt "az emberek nem akarnak dolgozni, csak nyújtják a kezüket a segélyért"-propagandadumát a szegények ellen, nyilván nem próbált még borsodi zsákfaluban, alacsony iskolai végzettséggel munkát keresni. Gyakorlatilag visszaadta Orbán Viktor szavait a munkaalapú társadalomról.

Kell-e atom?

Az utolsó fél órában vitatkoztak kicsit a magyar energiapolitikáról, kell-e atomerőmű Magyarországon, kell-e bővíteni. Fellegi Tamás megígérte, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák Paks stressz-tesztjét.

Aztán hét előtt tíz perccel gyorsan berekesztették a beszélgetést és a miniszter úr elrohant, nyomában Török Gáborral. Mi pedig ott maradtunk a megválaszolatlan kérdéseinkkel, egy olyan vitában, amit akár süketnémák is folytathattak volna egy koromsötét szobában.