Mentené a menthetőt a Fidesz-kormány

Két év kellett ahhoz, hogy az Orbán-kormány végre felismerje, hogy az unortodox módszerei alkalmatlanok a foglalkoztatás valódi növeléséhez, éppen ellenkezőleg, az ellen hatnak. Miközben milliós nagyságrendű új munkahelyről papolnak, a versenyszférában folyamatosan csökken a dolgozók száma, a statisztikailag kimutatott minimális emelkedés a közmunka felfuttatásának köszönhető. Ahogy szakértők már számtalanszor elmondták, a közfoglalkoztatás, főleg úgy, ahogy a Fidesz csinálja, nem old meg semmit, sem a gazdaság élénkülését nem szolgálja, sem pedig nagyobb járulékbevételt nem eredményez, hiszen éppen a költségvetést terheli.

Ha Orbánék tehercsökkentés címén nem az egykulcsos SZJÁ-val és a kisebb nyereségadóval indítanak, hanem az így feláldozott 5-600 milliárdot a munkát terhelő járulékok enyhítésére fordítják, az ország sem itt tartana, és ők is közelebb juthattak volna a munkahely-teremtési célokhoz. Ehelyett csak növelték a cégek adóit, sőt új formákat találtak ki, hogy valahogy betömködjék az általuk felelőtlenül ütött költségvetési lyukakat. Ennek és a többi hibás lépésnek előre látható, törvényszerű következménye lett a magyar gazdaság recesszióba süllyedése és vele a munkanélküliség emelkedése.

A kudarc közvetett beismerésének is felfogható a most bejelentett program, amely a hozzáértők által már régóta sürgetett irányú intézkedéseket tartalmaz. Kérdés, hogy ezeket miért nem a büdzsétervvel együtt terjesztették elő, hiszen azzal amúgy is össze kell majd hangolni. Úgy tűnik, hogy a 10 pont gyors összehozása szoros összefüggésben áll a kormánypárt népszerűségének zuhanásával és az újabb megszorító sarcok életbe lépésének időpontjával: a fideszes kommunikációs agytröszt szerint elő kellett állni valamilyen pozitív üzenettel, hogy ellensúlyozzák az új adók negatív visszhangját, és ezzel a közbeszédet más irányba tereljék.

Ez a jelek szerint sikerült is, mert most mindenki a 10 pont elemzésével foglalkozik, és tényleg van miről vitatkozni. Bár a fogadtatás alapvetően kedvező, rengeteg a kérdőjel a tervezett intézkedések körül. A pályakezdők, az 55 éven felüliek és az alacsony képesítésű fizikai dolgozók járulékkedvezménye jó dolog, de hogyan viszonyul ez az eddigi kedvezményekhez? Lesz-e felső összeghatár vagy időkorlát, mint eddig? Az egyéni és mikrovállalkozások egységes adója szintén kedvezőnek látszik, de pontosan milyen terheket fog kiváltani? Mi lesz például az eddigi átalányadózási rendszerrel? A kkv-knál a 16 százalékos adókulcs miért pont a nyereséget és a bérköltséget terheli, mi ebben a logika?

Sorolhatnánk még a sokakat érintő bizonytalanságokat, de ennél jóval fontosabb két alapkérdés: milyen hatástanulmányok alapján kalkuláltak ki, hogy a program hány céget és dolgozót fog érinteni, és a hatása éppen évi 300 milliárd forint lesz? Ha valóban ennyi, azt milyen forrásból kívánják előteremteni? Bennfentes információk szerint alapos hatáselemzés eddig nem volt, hozzávetőleges kalkulációval jutottak a végösszeghez, előre meghatározva azt. A pontos számítást majd a konkrétumok véglegesítése után fogják elvégezni, akkor derül ki igazán, milyen költségvetési hatást várható, illetve a részleteket a célszámhoz lehet igazítani. Vélhetően akkor fogják majd a parlament előtt lévő büdzsétervvel is összefésülni, amire sok idő már nincs.

Pénzügyi szempontból a fő gondot a szakértők szerint a fedezet meghatározása jelenti. Orbán Viktor nagyvonalúan három egyenlő összegű forrást jelölt meg: az MNB-re, valamint a kincstárra terhelt tranzakciós illetéket, valamint a költségvetés tartalékát. Nos, egyik sem jelent igazi többletbevételt: a jegybank és a kincstár mögött maga a költségvetés áll, az ott jelentkező hiányt az államnak kell egy évvel később pótolnia, azaz valójában egyszeri többletbevételi lehetőségről van szó, mert később már az illeték és a veszteségpótlás kiegyenlítik egymást. Ha viszont a jövőben egy kormány megszünteti az illetéket, emiatt a következő évben 200 milliárd mínusszal kell számolnia.

Hab a tortán, hogy a jegybank nem terheli tovább a kereskedelmi bankokra a tranzakciós illetéket, mert az a kalkulációi szerint gyakorlatilag az alapkamat 2,5 százalékos csökkenésével járna, aminek súlyos következményei lennének. További gond, hogy az illeték kivetéséről a kormány sem az MNB-vel, sem pedig az Európai Központi Bankkal nem konzultált, holott az uniós előírások szerint ez kötelező lenne. Az EKB emiatt máris magyarázatot kért, és félő, hogy mindez fékezni fogja az IMF-EU-hitelkeretről még el sem kezdődött tárgyalásokat, miközben már úgy látszott, elhárultak az akadályok.

A költségvetési tartalék felhasználása is veszélyes lépés, mert a várt költségvetési pályától való kedvezőtlen eltérés esetén nem lesz elegendő fedezet a korrekcióra, emiatt rendkívüli intézkedésekre lehet szükség. A bevételi források megjelölése tehát bűvészkedés a számokkal, főként annak fényében, hogy a már beterjesztett költségvetés szerint a tranzakciós illeték a kivezetendő különadókat pótolná: most vagy arra, vagy erre fordítják, de a kettőt együtt aligha fedezi, hacsak nem valamilyen trükkös, kreatív könyvelési módszerrel.

A nyitott kérdéseken túl a legnagyobb elvi probléma az, hogy a tervezett lépések csökkentik ugyan a cégek munkához kapcsolódó terheit, önmagukban ezzel azonban még nem teremtenek munkahelyeket. A tényleges emelkedéshez a beruházások és a fogyasztás növekedésére lenne szükség, aminek egyelőre jele sincs, éppen ellenkezőleg. A gazdaság fellendülése nélkül tehát a foglalkoztatást ösztönző csomag egyelőre inkább a munkahelyek megtartásához, semmint újak létrehozásához lesz elegendő. Igaz, a jelenlegi körülmények között, az Orbán-kormány eddigi ténykedéséhez képest már ez is jelentős előrelépés lenne.