Mankókkal fut a magyar gazdaság
A Pénzügykutató új előrejelzését ismertető Várhegyi Éva tudományos tanácsadó kifejtette: a vizsgált két évben kiegyensúlyozottabb a növekedés szerkezete is, nem annyira az export húzza a gazdaságot, mint inkább a beruházás, amely idén több mint húsz százalékkal ugorhat meg a tavalyi nagymérvű visszaesés után, az uniós pénzek államilag serkentett erőltetett elköltése nyomán, illetve a fogyasztás, amelyet a munkaerőhiány és a kiengedő jövedelempolitika hatására tíz százalékkal emelkedő reálkeresetek táplálnak. A keresetek jövőre is hat-hét százalékkal kapaszkodhatnak feljebb.
Ez a politika azonban hamarosan korlátokba ütközhet. A piactorzító állami beavatkozás miatt a külföldi tőkebeáramlás mérsékelt, a magánszféra továbbra is megtakarít, alig vesz fel hitelt, azaz mérsékelt beruházási kedvvel közreműködik a magyar gazdaságban. A lazító költségvetési politika is csak az uniós hiányplafonig terjedhet, a szintén laza jegybankpolitika, amely negatív reálkamat-környezetet teremtve szintén ösztönzi a fogyasztást, szembetalálhatja magát az Egyesült Államokból induló monetáris szigorítási hullámmal, miközben az infláció üteme is gyorsulhat a munkaerőpiaci feszültségek, a kiáramló bérek és a lendületes import nyomán. Egyelőre az ütem vélhetően nem haladja meg a háromszázalékos célt, de 2,5 százalék már lehet, szemben a tavalyi és tavalyelőtti nulla százalék körüli értékekkel. Ugyanakkor nagy többlet halmozódott fel a külkereskedelemben és a fizetési mérlegben, a bruttó hazai termék (GDP) hat százalékára rugó mérete azonban egészségtelen egy felzárkózó gazdaságban.
A tájékoztatón arról beszélt Petschnig Mária Zita tudományos főmunkatárs, hogy a KSH most frissítette a GDP adatait, s érdemben magasabb növekedést mutat ki visszamenőlegesen, minek következtében kedvezőbbé váltak a fiskális és államadóssági mutatók is. A közgazdász szerint ugyanakkor a korrekció belső szerkezete számos ellentmondást takar, hiszen a KSH például nem változtatott a negyedéves adatokon, csupán az éves adatokat írta át, új módszertanra hivatkozva.
Kérdésekre válaszolva Lengyel László elnök-vezérigazgató a várható kihívások között említette az EU vagy az eurózóna reformját, amelynek keretében kvóták közé szoríthatják az unión belüli munkaerő-vándorlást, átalakulhat a közös agrárpolitika, s kevesebb pénz érkezhet az egyéb fejlesztési alapokból. A járműgyártásra szakosodott magyar gazdaságot érzékenyen érintheti, ha kiszorulnak Európa egy részéről a gázolajjal működő autók, ha megkezdődik az átállás az elektromos eszközökre, amelyek gyártásához eleve munkaerő lesz szükséges.
A Pénzügykutató által közzétett elemzés rámutat: 2018-ban is kedvező világgazdasági környezetben bővülhet a magyar gazdaság. A növekedésben jelentős szerepet kap a fogyasztás, amelyet a kormány fiskális és jövedelempolitikája mellett a mind inkább negatív reálkamatokhoz vezető jegybanki politika is ösztönöz. Fontos növekedési tényező marad a felhalmozás is, amelyet továbbra is főként az uniós források előrehozott felhasználása táplál. A magánvállalkozások beruházásait – a kedvező külső és belső konjunktúra mellett – mind inkább ösztökélheti a munkaerőhiány, amelyre az élőmunka tőkével való kiváltása kínál megoldást. Az erősödő belső felhasználás megnöveli az importot, ezért a nettó export jövőre is mérsékli a GDP bővülését. A munkanélküliség történelmi mélyre, négy százalék közelébe süllyedhet. A munkaerő szűkössége miatt a foglalkoztatás mind inkább eléri a határát, amelyet az tolhatna följebb, ha a közfoglalkoztatottak jelentős hányadát sikerülne a munkaerőpiacra terelni – ám erre, különösen rövid távon, kevés az esély.
A gazdaságot lendületbe hozó mankók önmagukban nem biztosítanak tartós stabilitást: kiváltásukra minél előbb szükséges volna a növekedés belső, organikus motorjainak megerősítése. A kétéves beruházási boom után erősödik ugyan a potenciális növekedés technikai oldala, ám a humán tőkébe történő befektetések elmaradása, az oktatási, egészségügyi és szociális rendszer hiányosságai miatt ez nem jár együtt a személyi feltételek javulásával. A külföldi tőkebefektetéseket a munkaerőhiány mellett a különadókkal operáló, versenykorlátozó kormánypolitika is gátolja. A munka és a tőke problémái akadályozzák a versenyképesség érdemi javulását, és annak ellenére kétségessé teszik az eddiginél gyorsabb felzárkózást, hogy a magyar növekedés az idén és jövőre is meghaladja az uniós átlag dupláját.
Bár a magyar gazdaság belső hajtóerői erősödtek, a külső függőség továbbra is jelentős. Kedvező, hogy kiegyenlítettebbé vált a feldolgozóipar szerkezete, és az elhalasztott keresletet pótló lakásberuházások hatására is fellendülő építőipar tartós növekedési tényező maradhat. A magyar gazdaság növekedése azonban továbbra is erősen függ az uniós forrásoktól, a járműipari exporttól, a külföldiek befektetéseitől és a külhonban dolgozó magyar munkavállalók hazautalásaitól. A költségvetési és a monetáris élénkítés „mankói” sem használhatók sokáig. A jó költségvetési és adósságmutatók mögött évek óta halmozódó, súlyos feszültségek húzódnak meg, mivel a nagy elosztó rendszerek forráshiányát nem képes enyhíteni a megnövelt kiadások rossz, átgondolatlan elosztása.
Mint a Pénzügykutató anyaga is tartalmazza, 2017-ben várható 3,8 százalékos növekedést részben a kedvező külső konjunktúra, részben a kormány keresletnövelő politikája idézte elő. A háztartások fogyasztását a reáljövedelmek számottevő emelkedése növelte meg, amiben a szűkülő munkaerő-kínálat hatására növekvő keresetek mellett a jelentős minimálbér-emelés és a közszféra béremelési programjai, a megnövekedett családi adókedvezmények és a nyugdíjprémium is szerepet játszott. A kormányzati intézkedések olyan rétegeknél is növelték a jövedelmet, amelyek évek óta elhalasztott fogyasztásukat pótolták. A természetbeli juttatások és a közösségi fogyasztás visszaesése azonban mérsékelte a végső fogyasztás bővülését. A belföldi felhasználást a bruttó állóeszköz-felhalmozás historikusan magas üteme lódította meg, amiben meghatározó szerepet játszottak a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós források teljes összegére kiírt pályázatok, illetve a korábbiaknál nagyobb előlegfolyósítások. Bár az export növekedése felgyorsult, a fogyasztás és a beruházások élénkülése nyomán az import is felpörgött. 2017-ben a nettó export – a korábbiaktól eltérően – mérsékelte a GDP növekedését, és a belső kereslet vált a fő dinamizáló tényezővé.
Jövőre az előző évivel azonos dinamikát prognosztizál a Pénzügykutató. A kedvező külső konjunktúra ellenére – főként a bővülő beruházások hatására – jövőre is importnövekedési többlet várható. A belső keresleti tényezők közül erősödik a fogyasztás és kissé gyengül a felhalmozás húzóereje. A fogyasztást a kormány fiskális és jövedelempolitikája is ösztönzi a legkisebb bérek emelésén, a családi adókedvezmény növelésén, a költségvetési szféra béremelésein, a várható inflációt meghaladó nyugdíjemelésen és a nyugdíjprémiumon keresztül. A feszes munkaerőpiaci körülmények közt a cégek további béremelésekre kényszerülnek, de a foglalkoztatás bővülése is a jövedelemkiáramlást erősíti. A kormány a választások évében várhatóan a természetbeni juttatásokat is bővíti, a közösségi fogyasztás azonban a közmunkások számának leépítésével, a közfoglalkoztatottak piacra terelésével tovább mérséklődik. Dinamikusan nőnek az állóeszköz-fejlesztések, az állami körben zömében az uniós források előrehozott felhasználásának hatására. Bővülnek a háztartások ingatlanbefektetései, a vállalkozások beruházásait pedig a kedvező külső és belső konjunktúra mellett a munkaerőhiány is ösztökéli.
Az élénkülő fogyasztás és beruházások miatt az import dinamikája meghaladhatja az exportét, így a folyó fizetési mérleg többlete 4,2 milliárd euróra, a GDP 3,4 százalékára mérséklődhet. Az uniós transzferek felerősödésének hatására azonban a magyar gazdaság külső finanszírozási képessége a GDP hat százalékát is megközelítheti. A belső kereslet erősödése 2018-ban tovább mérsékli az áruforgalmi aktívumot, aminek hatására a folyó fizetési mérleg többlete 3,4 milliárd euróra, a GDP 2,6 százalékára csökkenhet. A tőkemérleget azonban tovább erősítik az uniós transzferek, így a külső finanszírozási képesség elérheti a 6,8 milliárd eurót, a GDP 5,2 százalékát. Bár az évek óta magas finanszírozási többlet javítja a külső adósságmutatókat és mérsékli az ország sérülékenységét, egyúttal azt is jelzi, hogy a magyar gazdaság fejlődése elmarad attól a lehetőségtől, amit a jelentős mértékű uniós forrásbevonás lehetővé tenne.
Idén és jövőre kedvező helyzetben van a költségvetés, ami növeli a kormány mozgásterét a költekezésben, megkönnyíti a hiánycél elérését és az adósságráta csökkentését – írják a kutatók. A költségvetés helyzetét javítja az erősödő konjunktúra, a növekvő külső kereslet, valamint a gazdaság dinamizálódása, a foglalkoztatás és a bérek emelkedése miatt bővülő adóalapok, az erősödő beruházások és az alacsony kamatkörnyezet. Mindez 2017–2018-ban tág teret ad a keresletbővítő költségvetési politikának, amely a bevételi oldalon az adókulcsok (vállalati nyereségadó, bankadó, személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó, egyes áfakulcsok) csökkentésével és a családi és sportcélú adókedvezmények növelésével, a kiadási oldalon pedig béremeléssel (minimumbérek, életpályamodellek), beruházási projektek indításával és mindehhez kapcsolódva az uniós pénzek gyorsított megelőlegezésével próbálkozik. A költségvetés mellett azonban a gazdasági növekedésnek is kulcstényezője, hogy sikerül-e a tervezett mértékben felgyorsítani az uniós támogatások felhasználását, amelyek megelőlegezésével (mivel csak a pénzforgalmi elszámolást terhelik) „büntetlenül” növelhetők a költségvetési kiadások.
2017-ben az államháztartás központi alrendszerének pénzforgalmi hiánya elérheti a GDP 3,3 százalékát, de az önkormányzatoknál keletkező többlet és az uniós pénzmozgások által meghatározott korrekció hatására az előirányzott 2,4 százalékos ESA 2010 uniós módszertan szerinti hiánycél teljesíthető. Sőt a kedvező makrogazdasági kitekintés és az első nyolc hónap hiánypályája alapján kétszázalékos lehetne a hiány, ha nem történne további intézkedés. Van tehát mozgástér a hiány növelésére, amivel a kormány – a jövő évi választásokra tekintettel – feltehetően élni fog, ezért nem számít a Pénzügykutató az előirányzottnál kedvezőbb egyenlegre.
Az államadósság GDP-hez mért aránya a 2016 év végi 73,2 százalékról az idei év végére 71,6 százalékra, 2018 végére pedig 70,3 százalékra csökkenhet.
