Legfeljebb két évig húzhatja így a Fidesz-kormány
Időnyerésre játszik a kormány a jövő évi költségvetéssel: a különadókkal és a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának lenyúlásával igyekszik fenntartani az egyensúlyt, miközben elhalasztja a tartós növekedéshez szükséges és már régóta időszerű szerkezeti reformokat. Ezzel a taktikával azonban aligha fogja kihúzni a következő választásokig, a költséglefaragások legkésőbb két év múlva elkerülhetetlenek lesznek.
Az EU-nak és az IMF-nek tett ígéretét betartotta a Fidesz-kormány: a jövő évi költségvetési hiány a tervezet szerint három százalék alatt lesz. Ezzel szándékai szerint meg akarja nyugtatni a befektetőket és a pénzpiacokat, azaz teljesíteni fogja a minimumelvárást, és lényegében ez az egyetlen, egyértelműen pozitívnak nevezhető elem a büdzsében. Ez azonban nagyon kevés ahhoz képest, amit a gazdasági szakértők vártak belföldön és külföldön egyaránt. Bekövetkezett az, amitől tartani lehetett: a pragmatizmus helyett a voluntarista szemlélet győzedelmeskedett, aminek már a nem is távoli jövőben súlyos következményei lesznek.
Az egyik fő baj a költségvetéssel az, hogy érintetlenül hagyja a rossz államháztartási szerkezetet és egy lépést sem tesz annak legalább fokozatos átalakítása felé. Továbbra is a GDP fele újraelosztódik, ami tíz százalékkal magasabb arány, mint a térség nálunknál versenyképesebb országaiban. Az állami elosztás szerepének növelése ráadásul visszatérő elem a Fidesz vezetőinek megnyilatkozásaiban, ami azt mutatja, hogy tudatos törekvésről van szó, s ez a jövőben komoly versenyhátrányt jelenthet. Az erős központosítás rossz irány, visszafogja a piaci igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást, pedig az egy rendkívül nyitott gazdaság számára kulcskérdés.
Alapvető probléma, hogy a büdzsé a várt csökkenés helyett tovább növeli az állami kiadásokat. Némi csökkenéssel csak a központi intézményeknél számol, a több mint 600 ezres létszámhoz képest azonban a 30 ezres lefaragás - ráadásul a fűnyíróelv szerint - nem nevezhető komoly átalakításnak. Még elképzelés szinten sincs szó a nagy rendszerek - a közigazgatás, az egészségügy, oktatás, közösségi közlekedés stb. - működésének hatékonyabbá tételéről, sőt a dologi kiadások még nőnek is öt százalékkal. Jelentősen emelkedik például a MÁV már eddig is horribilis támogatása, de - talán nem véletlenül - a közszolgálati média is jóval több pénzt kap, összesen 60 milliárdot, hogy lelkesebben hirdethesse, hogy minden jó így.
Míg a kiadási oldalon nincs lényegi változás, a bevételi részen annál több. Az adóbevételek jelentősen csökkennek, legjobban, mintegy 500 milliárd forinttal az SZJA. Nagyon jól hangzik, hogy ennyivel több marad az embereknél, a gond csak az, hogy ennek csupán az adózók legmagasabb keresetű negyede lesz a haszonélvezője. Ezzel nem csak az a baj, hogy a többiek közül csupán a gyermekesek járnak némileg jól, a maradék rosszul, hanem az is, hogy a kormány ettől az intézkedéstől várja a fogyasztás fellendülését /+2,5 %/ és ezen keresztül a GDP növekedésének gyorsulását /+3%/. Sajnos, ez nem így működik: közgazdasági evidencia, hogy a magasabb jövedelműek a többletpénz jelentős részét nem fogyasztásra, hanem megtakarításra, esetleg kölcsöntörlesztésre fordítják. Ennek tehát nem lesz olyan húzóereje, mint azt a büdzsé tervezi. Ettől persze a gazdaság még bővülhet 3 százalékkal, de az inkább az exportpiacainkon fog múlni.
A növekvő kiadások és a kieső adóbevételek támasztotta űrt a költségvetés a különadókkal és a magán-nyugdíjpénztárak pénzéből tervezi betölteni. Ez a büdzsé legfelelőtlenebb és hosszútávra kiható, mindannyiunk jövőjét veszélyeztető része. A bankokat, a távközlést, az energetikai szférát és a nagykereskedelmi hálózatokat érintő, összesen 330 milliárdnyi különadóval annyi a baj, hogy egyrészt diszkriminatív és elriaszthatja a külföldi befektetőket, valamint a gazdasági növekedést is lassítja, ami még sokba kerülhet nekünk, másrészt a többletterhek nagyobbik részét így vagy úgy tovább hárítják, azaz közvetve mi fizetjük majd meg. További probléma, hogy átmeneti bevételt jelentenek, és ha már nem lesznek, hiányozni fognak a büdzséből. Lehet persze, hogy a Fidesz-kormány meghosszabbítja majd a különadók rendszerét, de ez roppant kockázatos lenne, a piac keményen visszaütne.
Az eddig felsorolt gondok kismiskák ahhoz a veszélyhez képest, amit a magán-nyugdíjpénztárak pénzének a lenyúlása jelent. Most nagyvonalúan lépjünk túl azon, hogy alapvető jogainkat sérti, ha az állam egyszerűen elveszi az általunk befizetett járulékot. /Ezzel a Fidesz is tisztában van, nem véletlenül akarja azonnal korlátozni az Alkotmánybíróság jogkörét./ A szörnyű baj az, hogy a kormány nem csupán az ebből származó 360 milliárdot, hanem a reményei szerint az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők által hozandó pénzt is a költségvetésen tátongó lyukak foldozására fordítja. Abban bíznak, hogy a magánpénztárak 2800 milliárdos vagyonából legalább 2500 milliárdnyi visszaáramlik az államkasszába, és biztos ami biztos, ennek az ötödét jövőre már el is költik!
Aligha kell magyarázni, hogy a felhalmozott 2800 milliárd azt a célt szolgálta volna, hogy az érintett 3 millió ember nyugdíját növelje majd 10-15-20 vagy még több év múlva. Ha ezt a Fidesz-kormány lenyúlja és saját maga kezelgeti, az sem szép dolog, de legalább megmaradna a pénz, azonban nem ez történik: a rövidtávú fiskális szempontok alapján egyszerűen beleöntik a büdzsébe és részben rögtön elköltik. Árulkodó, hogy a gazdasági miniszter szerint az átlépésekből befolyó pénzekből egyensúly-alapot hoznak létre, hiszen ebből nyilvánvalóan adódik, hogy a hiánycél betartására fordítják. Ha ezt később is a jövő évi tervnek megfelelő mértékben teszik, akkor öt év múlva már egy peták sem lesz az alapban. Mi lesz vajon a hiánnyal majd akkor, ha az érintettek nyugdíjba mennek? Miből fogják fedezni az ő ellátásukat? A Fidesz válasza a jelek szerint egyszerű: legyen ez az akkori kormányok gondja.
