Felemás adatok - Nem annyian vannak, és nem annyit keresnek a dolgozók
Még szó sem volt a koronavírus okozta gondokról, figyelmeztetés már elhangzott.
Nem annyian vannak, és nem annyit keresnek a magyar munkavállalók, mint amennyit a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai sugallnak
– állapította meg már egy éve a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Policy Agenda társadalomkutató intézet. Bár azóta hasonló, számításokon alapuló felmérés nem készült, a kutatók szerint minden bizonnyal romlott a helyzet.
Március közepén ugyanis Magyarországot is elérte a világgazdasági válság. Április végén a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat azt jelentette, hogy a regisztrált álláskeresők száma több mint 330 ezer, vagyis biztos, hogy ennyien küszködtek jövedelemhiánnyal, ami számukra tragikus helyzethez is vezethet. Hozzájuk lehet azonban számítani azt a mintegy 280 ezer embert is, akiknek ugyan nincs állásuk, de a mozgásukat korlátozó intézkedések miatt nem regisztráltatták magukat munkanélküliként. Vagyis legalább 600 ezren vannak, akikről biztosan nem szólnak a bérstatisztikák.
Azoknak a szerencséseknek, akiknek van keresetük, és teljes munkaidőben foglalkoztatták őket, a KSH legfrissebb adatai szerint a bruttó átlagkeresetük 2020 első negyedévében 384 200 forint (nettó 255 500 forint) volt, ha a versenyszférában dolgoztak, akkor a bruttó átlagkeresetük a 400 100 forintot is elérte. (Teljes munkaidőben a válság előtt a munkavállalók háromnegyede dolgozott, azóta romlott az arány.)
A munkavállalók hitetlenkedve fogadták ezeket a számokat, s feltehetően joggal. Az okokról Katona Tamás egyetemi tanár, a KSH volt elnöke lapunknak elmondta, hogy a KSH bérstatisztikája hosszú ideje csak a költségvetési szervezetek és a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások adatait tartalmazza. Ennek korábban az volt az oka, hogy a statisztikai hivatal adatgyűjtése nem terjedt ki a legkisebb vállalkozásokra. Két éve azonban változtattak a módszertanon, és már nem saját adatgyűjtésre alapoznak, hanem a NAV-tól veszik át az adatokat, hiszen 2006 óta minden foglalkoztatónak havonta kell egyénenként adatot szolgáltatnia az adóhatóság számára.
A KSH meg is ígérte, hogy ettől kezdve mindenkire kiterjed majd a kereset-statisztika.
A múlt év elején meg is indult az adatátvételen alapuló statisztikai feldolgozás, de arra hivatkoztak, hogy 2019-et csak kísérleti évnek tekintik, és 2020-tól szolgáltatnak teljes körű adatokat. Ez azonban nem történt meg, feltehetően azért, mert lényegesen alacsonyabb átlagkereset jönne ki, mint amit a régi módszer szerint publikálnak. Így a szakember számításai szerint
a statisztika továbbra is csak a foglalkoztatottak alig több, mint kétharmadának keresetét veszi figyelembe.
(Ha a közfoglalkoztatottak bérére is kiterjedne a számbavétel, akkor ugyan nagyobb lenne a létszám, de rosszabbá válnának a kereseti adatok.)
A probléma nemcsak az, hogy a bérből és fizetésből élők százezreiről nincsenek adatok, hanem az is, hogy az átlagbér számításával nem lehet megfelelően nyomon követni az országban jellemző jövedelemszinteket
– mondta Kiss Ambrus, aki korábban a Policy Agenda ügyvezető igazgatója volt, s a tavalyi önkormányzati választások óta a budapesti főpolgármester általános helyettese. Sok más kutatóval együtt az a véleménye, hogy a statisztikusok által alkalmazott átlagbér elfedi a jövedelemkülönbségeket.
Képünk illusztrációA valós jövedelmi összképet inkább mutatná, ha a statisztikusok az átlagbér mellett mediánbért is számolnának. Ez úgy jönne ki, mintha az összes foglalkoztatottat a jövedelmük növekedése szerint sorba állítanák, majd megkérdeznék a középen állót, hogy mennyi a keresete. Érdekesség, hogy a KSH ezt az adatot ötévente elküldi az Eurostatnak, de a havi vagy legalább negyedévenkénti hazai publikációval adós marad. Pedig kiderülhetne belőle, hogy a mediánbér nálunk az átlagbér 80 százalékát sem éri el. Összehasonlításul:
Szlovákiában meghaladja azt, Csehországban pedig éppen annyi.
