A pénzügyi hosszútávfutó

- Washingtonban vette át a kitüntetést. Mihez gratuláltak?

– A laudáció rólam szólt, de a díj nyilvánvalóan az egész Magyar Nemzeti Bank teljesítményét értékeli.

- Az Emerging Markets honlapján egy cikk önt méltatva kiemeli, hogy az MNB központi szerepet játszott a válság kezelésében, méghozzá gazdasági és politikai értelemben is. A politikait nem értem.

– Ezt úgy fordítanám le, hogy a magyar jegybank megvédte és megvédi a törvényben biztosított függetlenségét. Nehéz lenne ránk fogni, hogy a pártpolitika hatást gyakorolt volna a döntéseinkre. Sajnos az ország párthovatartozás nélkül nehezen fogad el egy intézményt.

- Ehhez képest a cikk hangsúlyozza, Magyarországnak rengeteget árthat az MNB és a kormány harca.

– A harc erős kifejezés. Bizonyos mennyiségű konfliktus a kormány és a jegybank között természetes, mivel eltérőek a prioritások. A független jegybank a saját céljaira, az infláció csökkentésére, az árstabilitásra koncentrál, hiszen ezt írják elő számára az ország törvényei. A kormányok viszont inkább a gazdasági növekedésre és a munkanélküliség csökkentésére koncentrálnak. Éles helyzetben, válság idején, alacsony gazdasági növekedés mellett a konfliktus kiéleződhet.

- Ki is éleződött, sőt személyes síkra terelődött. Orbán Viktor bejelentette: a jegybankelnök nyolcmilliós fizetését kétmillió forintra csökkenti. Úgy tudni: nemzetközi elismerése és annak időzítése a bankvilág kiállása Simor András mellett.

– A hangsúly nem az összegen, hanem a politikai stíluson, a módszeren van. A törvények betartásával és együttműködéssel többet lehetne elérni.

- Kacskaringós pálya állomásaként jutott mostani szerepéig. 1979-ben az MNB londoni leányvállalatához került. Annak idején Margaret Thatcher épp radikálisan átalakította a brit gazdaságot.

– Amikor fiatal bankárként Londonba kerültem, Európa pénzügyi központja olyan volt nekem, mint egy kispap számára a Vatikán. Thatcher asszony pár hónappal az érkezésem után lett miniszterelnök, és hozzáfogott az ország radikális átalakításához a szociáldemokráciából a piacgazdaságba. Láttam az erőteljes privatizációt, az adócsökkentéseket és az állami költségcsökkentést. Ez az ismeretanyag azóta is meghatározza a gondolkodásomat. Ott értettem meg, mi az igazi konzervativizmus.

- Micsoda?

– Margaret Thatcher hitt az egyéni szabadságban és felelősségben, és elutasította, hogy az állam lásson el olyan feladatokat, amelyekre a magánszféra jobban képes.

- Ön azt nyilatkozta, hogy a magyar kormányok – a brit példával ellentétben – mindig a költségvetési lyukak betömködése érdekében privatizáltak, és nem értették, a magánosításnak milyen célt kellene szolgálnia.

– Margaret Thatcherék ideológiai alapon privatizáltak, mert hitték: az államnak nem az a dolga, hogy cégeket tulajdonoljon, hanem hogy szabályozza a gazdaságot. Ritkán jó, ha tulajdonosi szerepet bízunk az államra. A magántulajdonos ugyanis piaci, az állam viszont hatalmi logika alapján működteti a rábízott eszközöket. Utóbbi gyakran veszteséghez, bukáshoz vezet.

- Ön 1985-ben visszatért Magyarországra, majd 1989-ben a Creditanstalt Értékpapír brókercég alapító vezérigazgatója lett. Abban az időben idehaza azt sem lehetett tudni, mi fán terem a részvény, és mit csinál egy bróker.

– Hazatérésem után nem nagyon találtam a helyem az államilag vezérelt tervgazdaságban. Azt kerestem, hol adódik olyan helyzet, ahol hasznosíthatom londoni tapasztalataimat. Amikor 1988-ban beindult a kötvény- és tőkepiac, természetes volt számomra, hogy ki kell próbálnom magam. Pedig még állt a berlini fal, és MSZMP-kormány volt hatalmon.

- Hogyan keveredett egy brókercéghez?

– Járai Zsigmond, a Creditanstalt Értékpapírt ötven százalékban tulajdonló Budapest Bank akkori vezérigazgató-helyettese hívott. Vonzott, hogy nulláról építhetem fel a céget, hogy én szabhatom meg a fazonját. Egy volt fodrászszalonban kezdtünk, nyolc fővel. Amikor eljöttem, százharmincan voltunk, és a cég kétmilliárd forint feletti nyereséget produkált.

- Önök vitték a tőzsdére az OTP-t, a Richtert, a Molt, a Matávot.

– Az első pillanattól kezdve ötvözni próbáltuk a nemzetközi tapasztalatot és a magyar tudást. Talán ennek köszönhettük a sikert.

- A siker eredményeként Bécsbe került, az osztrák tulajdonos központjába. Erről az időszakról utóbb nagyon negatívan beszélt.

– Az az év valóban nem volt szerencsés. Válság tört ki a bank egyik legjelentősebb piacán, Oroszországban. Ráadásul stratégiai kérdésekben sem értettünk egyet a tulajdonos képviselőivel.

- 1998 nyarán jött haza, és azonnal a Budapesti Értéktőzsde elnöki székében landolt.

– És egy pillanatra újra találkoztunk Járai Zsigmonddal, az előző elnökkel. Utóbb az MNB elnöki székében is követtem őt.

- Járai pénzügyminiszter is volt.

– Na, az biztos nem lesz belőlem.

- Orbán alatt aligha. Amúgy ön tőzsdeelnök korában, vagyis az első Orbán-kormány idején már vitába keveredett a politikával.

– A tőzsde fontos intézménye a piacgazdaságnak. De abban az időszakban a politika nemigen támogatta a tőkepiacot, és magát az intézményt sem.

- A Fidesz-kormány összevont, regionális tőzsdét képzelt Közép-Európának. Ön viszont határozottan ellene volt.

– Az orosz válsággal visszaesett a tőzsde forgalma, kérdésessé vált, képes-e önállóan fejlődni. Valóban voltak olyan felvetések, hogy a Budapesti Értéktőzsdét érdemes lenne másokkal összeolvasztani. Én akkor ennek nem láttam idejét. Befektetési bankárként sok vállalat felvásárlását végigcsináltam, és tudtam: papíron gyönyörű tervek születhetnek, de miután megtörténik egy fúzió, kiderülhet, hogy a stratégiák különbözősége miatt a konstrukció működésképtelen.

- Pedig a kormány nagyon erőltette.

– Mi a saját stratégiánkat követtük.

- Így tett a karrierjében is. A Deloitte könyvvizsgáló cég magyarországi lányvállalatának élére került, egy évvel a Postabank-botrány kirobbanása után. Köztudomású, hogy a Deloitte volt a Postabank könyvvizsgálója. Forró talajra lépett.

– Épp ez vonzott. A maratonfutók sem adják fel azért, mert esni kezd az eső. Bíztam abban, hogy a cég számára innen csak felfelé vezethet az út. Állami ügyfeleink mind elhagytak bennünket, és a magánügyfelek is sorra távoztak. Szinte romokból kellett építkezni. Két-három évbe telt, mire sikerült megfordítanunk a vállalat szekerét.

- Az állam beperelte a Deloitte-ot, mondván, szerepe volt a Postabank felelőtlen gazdálkodásában.

– A Deloitte az induláskor nagy kihívásnak látszott, de nem akkorának, mint ami lett belőle. Egyébként a cég épp aznap nyerte meg a pert, amikor nyolc év után eljöttem.

- Kihívás lett a jegybankelnökség is.

– Ezúttal azonban nem egy magáncég, hanem az ország pénzügyi rendszere és mindannyiunk pénzének az értéke a tét.

- De ekkor már nyilván nem gondolta, hogy megúszhatja a politikával való birkózást...

– Azt hittem, a tény, hogy sosem volt pártkötődésem, immúnissá tesz a politikai konfliktusokkal szemben, és a jegybankot is függetleníteni tudom tőlük. Talán naiv voltam.

- Szinte kezdettől fogva támadták.

– A fordulópont 2008 ősze volt, amikor Magyarország súlyos válságba került. Viszonylag aktív szerepet játszottam abban, hogy az IMF-fel és az EU-val megállapodjunk, ami szerintem megmentette az országot a legrosszabbtól. Mégis akadtak olyan politikusok, akik azt gondolták, ezzel nem az országot, hanem az akkori kormányt segítettem.

- Volt egy ciprusi cége, ott kezelte sok millióját, miközben arról beszélt, a magyar gazdaságnak minden forintra szüksége van.

– Igen, támadtak ezzel. Ám ha az egyébként korábban külföldön keresett pénzemet épp akkor hozom haza, abban az esetben azzal jöttek volna nekem, hogy a kamatpolitikával hatásom van rá.

- A választás után Orbán offshore-lovagnak titulálta önt, és jelezte, ilyen ember nemkívánatos személy a jegybanknál.

– Ön szerint mi az, hogy offshore-lovag? Én minden adót mindenkor befizettem. A pályaképemből is látja, hosszú éveket dolgoztam külföldön. Hangsúlyozom: nem a Magyarországon keresett jövedelmemet utaltam külföldre adóelkerülés céljából. Az új kormánypárt mindent rossznak minősít, ami korábban történt, ezért valamennyi nemzeti intézmény vezetésében váltásra törekszik. Ebben az MNB is benne van, még akkor is, ha a jog kormányváltási ciklusoktól függetlenné teszi a jegybank vezetését.

- Miért ragaszkodik az elnöki székhez? Ahogy utaltam rá, a kitüntetést odaítélő Emerging Markets is felvetette: jó-e az országnak, ha folyamatos és nyilvános vitában áll egymással a kormányfő és a jegybankelnök?

– Nem ragaszkodom hozzá. Arra esküdtem föl, hogy az ország törvényeit betartom, és a jegybank céljait szolgálom. Amikor kineveztek, három célt tűztem ki: az árstabilitásért érdemes dolgoznunk; az euró bevezetése közös érdekünk, ezért mielőbb meg kell teremteni a feltételeit; és hiszem, hogy az irányításom alatt nemcsak jogilag, hanem tartalmában is meg tudom erősíteni a független jegybankot.