A gasztronómiai fesztiválok országa lettünk

A magyar konyha ételei egzotikumok voltak és maradtak a külföldi számára, vagyis jelentős térnyerésre ezen a fronton nem került sor. Ennél talán izgalmasabb kérdés, hogy az elmúlt két évtizedben a hazai városok hogyan igyekeztek turisztikai vonzerővé transzformálni a gasztronómiát. A Csabai Kolbászfesztivál előestéjén ezt igyekeztünk összefoglalni.

A magyarországi települések a rendszerváltás után akár akarták, akár nem: helykeresésre kényszerültek. A kérdés húsz évvel ezelőtt is hasonlóan vetődött fel, mint manapság: hogyan sikerül pozicionálni az országos köztudatban egy-egy községet vagy várost. Ebben a versenyben egészen más startkockáról indultak a települések. Egy egyetemi és klinikai központnak egészen mások voltak az adottságai és lehetőségei, mint egy kisvárosnak. Az más kérdés, hogy a hazai nagyvárosok egy idő után egymással kezdtek el versenyezni. A kinyíló határok miatt a környező országok közel fekvő nagyvárosai – Kassa, Nagyvárad, Arad, Temesvár – is egyre inkább riválisként jelentkeznek az immár eurórégióssá átformálódó tér- és városszerkezetbe.

Hazánkban legalább három oka lehetett, hogy az önkormányzatok előszeretettel fordultak a gasztronómiai rendezvények szervezése és/vagy felkarolása mellé. Elsősorban ilyen jellegű rendezvények korábban nem voltak. Jól példázza ezt, hogy legsikeresebb ilyen jellegű események között számon tartott a Bajai Halászlé Fesztivál tizenöt, a Csabai Kolbászfesztivál tizennégy éves múltra tekint vissza. Emellett a magyar gasztronómiára amúgy is ráfért a hírverés és a hagyományápolás, amit kiegészíthetünk azzal, hogy egy jól eltalált fesztiválötlet valóban hihetetlen mozgósítóerővel rendelkezik. Aki járt már akár a bajai, akár a békéscsabai fesztiválon, megerősítheti ezt. Igazi népünnepélyek. Harmadsorban azt sem szabad elhallgatni, hogy a turisztikai vonzerőnek meglehetős híján levő vidék Magyarországának lényegében a gasztronómiai fesztiválokon (nem megfeledkezve a termálturizmusról) kívül nincs más lehetősége, hogy vendégeket csalogasson az adott városokba és környékükre. A négy napos Csabai Kolbászfesztivál vendégeinek száma 60-70 ezerre tehető, és azok közé a rendezvények közé tartozik, amelyre tömegével érkeznek országhatáron belülről és kívülről is a résztvevők. Más kérdés, hogy a legnagyobbat ezen a fesztiválon a békési megyeszékhelytől tizenhárom kilométerre található Gyula szállásadói kaszálják. A békéscsabai kereskedelmi vendéglátóhelyek sokszorosára volna szükség ezekben az október végi napokban.

Az egyik szakportál –

kulinarisvilag.hu– összesítése szerint hazánkban az idén 180 gasztronómiai fesztivált rendeznek meg. Ehhez hozzátehetjük, hogy még ennél is többet, mert bármilyen alapos volt is a gyűjtés, néhány esemény lemaradt az itt közölt eseménynaptárból. Szakmailag aligha indokolható ez a magas szám, és ezen az sem sokat módosít, hogy bor-, fánk, pálinka-, lecsó- vagy szüreti fesztiválokból többet is találunk. Ecsetvonások az összképhez, hogy a Békés Megyei Gasztronómiai Fesztiválok Társasága – ilyen is létezik – egy tavalyi sajtótájékoztatóján a megye tizenhárom fesztiváljáról adott számot. Nem akarok igazságtalan lenni, de ezt túlzásnak érzem.

A hazai ilyen jellegű fesztiválok jelentős része semmilyen idegenforgalmi vonzerővel nem rendelkezik, amivel nem is lenne gond, ha nem éppen ezt célozva szervezték volna meg. Nagyon rokonszenves és pártolható egy gasztronómiai fesztivál, ami indulásától fogva lokális eseményként határozza meg magát. A helyi közösségépítés szempontjából ennek nem elhanyagolható a jelentősége. Ám még az ilyen kisebb közönségigényű fesztiválok esetében is olyasvalamit kell a középpontba állítani, aminek előállítása, fogyasztása vagy forgalmazása valóban kötődik egy-egy településhez vagy tájegységhez.

Ambrus Zoltán, a Csabai Kolbászfesztivál megálmodója és megvalósítója egy újságcikkben úgy fogalmazott, hogy míg sok esetben hagyományteremtő szándékkal indítják útjára a gasztronómiai fesztiválok egyik és másikát, a Kolbászfesztivál hagyománya már eleve adott. Alighanem a lényeget ragadta meg. Egy gasztronómiai fesztivál sikeréhez több feltételnek kell teljesülnie. A jó szervezés, a precíz lebonyolítás, a kísérőprogramok színvonala nem sokat ér, ha az alapötlet nem eredeti. A sörfőzés egyik európai fővárosában, Müchenben nem szorul magyarázatra, miért itt rendeznek sörfesztivált. Ugyanez a helyzet a halászlé főzéssel Baja és Szeged esetében. Azonban sokszor még a legnagyobb képzelőerő is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy megválaszoljuk, szilva-, túró-, meggy-, csülök, sör-, sajt-, lecsó- és kenyérfesztiváloknak miért azok a városok adnak otthont, ahol ezekben rendezvényeket mostanság megrendezik.

Kényszeredettek, meglehetősen „izzadtságszagú” a hazai gasztronómiai fesztiválok nem elhanyagolható hányada. Nem vitatva a tenni akarást, a jó szándékot, mégis úgy hiszem: sokkal jobban kellene élni a fantáziával. A hazai községek és városok számára tartogat lehetőségeket, segítheti az útkeresésüket, ha rátalálnak egy jó kulináris rendezvény ötletére. Ugyanakkor néha azzal sem árt számot vetni, hogy nem kell feltétlenül gasztronómiai fesztivált rendezni. A száznyolcvanadik után a száznyolcvanegyediket.

Nagy a tolongás a gasztronómia útján is.