Világsztárok között

– Neve a Drakula Los Angeles-i plakátjain kiemelt helyre került. Most forgatott Julia Robertsszel. Csúcsközeli helyzet?

– Relatív. Serdülőként többszörös magyar síbajnok voltam. Ausztriában ezt mégis nehezen értelmezték. Az amerikai Drakula-sorozat Magyarországon is sikerrel futott, itthon azonban nem igazán kérdeztek róla.

– Hírnév utáni vágy vitte a pályára?

– Kis srácként keveredtem el először Nagy Viktor színjátszótáborába. Érettségi után a budapesti színművészetin a harmadik rostáig jutottam. Ascher Tamás akkor tanácsolta: próbáljam meg a Kaposvári Egyetem színészszakát. Babarczy László osztályában végeztem, diplomával Csizmadia Tibortól kaptam lehetőséget az egri Gárdonyi Géza Színházban. Említett nevek azt is jelzik, melyik színházi irány fontos számomra.

– Ma már hollywoodi ügynökség diszponál ön felett. Komoly cég?

– Ők indították el Penelope Cruz amerikai karrierjét. Velük dolgozik Ashton Kutcher, Demi Moore, Lucy Liu, Naomi Watts is.

– Egri színészként fedezték fel?

– A kinti lehetőségeket – az „ismert” embereknek járó, munkavállalást engedélyező vízumot is – a Drakulában korábban elnyert szerep mellett annak köszönhetem: műsorvezető voltam a The Voice-ban, a TV2 nemzetközi márkának számító vetélkedőjében. Ugyanakkor nekem kiemelten fontos, hogy például Zsótér Sándor, Máté Gábor rendezéseiben is dolgozhattam.

– Csizmadia Tibor direktor távozása után több színész fővárosi művészszínházakhoz szerződött Egerből. Ön előtt nem nyíltak ilyen kapuk?

– Kaptam hasonló ajánlatot. Ám a Csizmadia-féle utolsó évad előtti nyáron kijutottam Mexikóba. A távolság szélesítette a perspektívát, saját beszűkültségeimre is ráláttam, és egy ott támadt szerelem kapcsán is felvetődött bennem: mi vonzó van abban, ha egész életem teátrumi próbatáblák rendelkezése szerint pereg le?

– Elég lökés egy ugráshoz az ismeretlenbe?

– Ön is tudhatja, mennyi biztonságra, megbecsülésre számíthat egy magyar színész itthon. Hazatérve aztán a Szentivánéji álom egyik szerelmesét kezdtem próbálni. A szerb rendező, Radoslav Milenkovic instrukcióiban sokat mondogatta: a szerelmes béklyózhatatlanul robog az érzései után. Eszembe jutott, hogy már főiskolásként is, majd estéről estére a közönség előtt a színpadon folyton az életről próbálok elmondani valamit, miközben az elrobog mellettem. Boldogan szerződtem öt évvel korábban Egerbe. De akkor megkértem a direktort: engedjen utamra. Végül megértett.

– Sok kaland várta?

– Előbb Mexikóba mentem a szerelem után, de már nem volt ott, sosem láttam többé. Ám legalább megtanultam spanyolul. Közben voltam pék, dolgoztam jógastúdió recepciósaként. Éltem. Összefutottam egy Los Angeles-i színésszel, aki ajánlotta: próbálkozhatnék színészként Amerikában. Egy hónapot nála töltöttem, „tanulmányoztam” a hollywoodi viszonyokat. Volt benne ijesztő: olykor ösztönök vezérelte szimpátiák, hihetetlen versenyhelyzet. Ám vonzó is: ha ott egy művész – vagy bárki, aki képességes – lehetőséget kap, akkor olyan biztonságérzetet tapasztal, amely honi polgár számára alig képzelhető. De még hiányzott a szükséges dokumentum. Lehetett volna trükközni, ám nem akartam „szutykosan” rákeveredni az ottani pályára. Úgy jöttem haza: mindenképpen megszerzem a külhoni „hírességeknek” járó amerikai vízumot.

– A The Voice műsorvezetői státusáért sokat brusztolt?

– Ők hívtak castingra: eszébe jutottam valakinek.

– Színházban vagy reklám kapcsán ismerte? Megesett: plázányi méretű plakáton kínáltak képmásával trendi márkát.

– Színészként kellett a megélhetéshez. Nem vagyok trendi fazon. A trendinek mondható The Voice és azt követő Drakula közötti kontraszt is csak megerősített: Amerikában próbálkozom tovább.

– Ez miként értendő?

– A The Voice elején kikötöttem: a nézettség kedvéért sem megyek át alpári stílusba. Mondták: úgy kellek, ahogy vagyok. Majd már a forgatás alatt mellbevágó instrukciókat nyomtak a fülesembe. Olykor vállalhatatlan kérdésekkel kellett volna zaklatnom az amúgy is széthajszolt versenyzőket. Amikor kiderült, hogy nem teszem, és a saját fejem után megyek, azzal intettek: ne gondoljam, hogy bármiben jobb vagyok bárkinél. Hangsúlyozták: mindenki pótolható. Akkor meg miért engem választottak? Sütött a helyzetből az elnyomásmánia, a kontrollkényszer. Hasonlóan, mint a hétköznapjainkban.

– Drakula hétköznapjai miben voltak mások?

– Az első, londoni olvasópróbán rendesen be voltam tojva. Próbáltam leplezni, a sorozat egyik producere – aki a Kiefer Sutherland főszereplésével készült világhíres 24-et is jegyzi – mégis odajött hozzám. Azt mondta: ne foglalkozzam azzal, mekkora színészek vesznek körül. Hiszen nem véletlenül választottak engem. Ezt éreztette mindenki, sminkestől a címszereplőig. Lehetett ebben önzés is: frappírozott csapattagokkal jobb a teljesítmény. Jonathan Rhys-Meyers, a „Drakula” csak egyetlen előjogához ragaszkodott: ha vacsorázni mentünk, sosem engedett fizetni.

– Jelen pozíciójában mire számíthat?

– Amerikai mércével mérve még alig érkeztem meg. A Drakula után castingok között dolgoztam például pincérként, Naomi Campbellt is kínáltam pezsgővel. Aztán pár hónap után jött az új projekt és Julia Roberts. Erről még nem beszélhetek, de jövő februártól világszerte láthatják majd. Mi lesz holnap? Meglátom.

– Amerikában emel ázsióján a jóképűsége?

– A Julia Roberts-projekt castingján vagy ötszáz hasonló külsejű fickó várakozott. Hátborzongató élmény volt. Ám amikor például táncolnom kellett a próbafelvételen, az ottani szokásoktól eltérőn nem kezdtem szólóba. Megragadtam egy lányt, duettben mutattam meg, mit tudok. A döntéshozókra állítólag az „européer” gesztus is hatással volt.

– Julia Roberts mellett már félsz nélkül állt kamera elé?

– Amikor leültettek Julia Roberts mellé, az villant be: én csak egy budakalászi srác vagyok, a mamám könyvelő, a papám villamosmérnök, mi a jó eget keresek itt? Julia mosolygott, majd jeleztek: kezdjek dumálni. Én pedig dumáltam, ahogy kell. Amúgy Julia Roberts teljesen normális nő, három gyermek édesanyja, ők is kinéztek a forgatásra. Látszik mindnyájukon: egyensúlyban vannak önmagukkal, egymással. Igaz, hasonló harmónia érződött akár a világosítókon is, akik két jelenet között ugyanúgy elszundikálnak a foteljukban, mint az itthon dolgozók. Az ébren töltött óráik között vannak komoly különbségek.