Világhírre tör a Pi szék
Többé nem rajzolni! címmel mutat be válogatást Martin Szekely francia formatervező munkáiból a párizsi Pompidou Központ. A nemzetközi hírű magyar származású dizájner utóbbi 15 évben készült alkotásait január 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Pierre Székely szobrász és Székely Vera képzőművész 1956-ban született fia a nagyközönség számára kevéssé ismert alkotó, a médiát tudatosan kerüli. Munkái jelentős részét egyedi megrendelésre készíti, neves kortárs műgyűjtők, köztük Karl Lagerfeld és Azedine Alaiaa divattervezők, a filmproducer Marin Karmitz vagy az egyik leggazdagabb francia üzletember, Francois Pinault vásárolják alkotásait.
Művészi megközelítésű bútorait és használati tárgyait - amelyeket egyszerűség és praktikusság jellemez - a világ legjelentősebb kortárs gyűjteményeiben őrzik, a Centre Pompidou mellett a Musée des Arts Décoratifs-ban, a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumában, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) vagy a jeruzsálemi Israel Múzeumban.
Martin Szekely az úgynevezett Pi székkel vált elismert formatervezővé, amelyet 1983-ban készített, s amely egyszerre idéz egy hajlított ívű napozóágyat és egy hátradöntött rideg fogorvosi széket. Megannyi sorozatgyártásra szánt hétköznapi tárgy fűződik a nevéhez: a felfordított gúlát formázó Perrier- vagy a középen összeszűkülő Heineken-pohár, a mozikba tervezett kétszemélyes Love seat-ülés, valamint különböző utcabútorok, padok, órák, buszmegállók, hirdetőtáblák, villanyoszlopok. Tervezett magasfeszültségű villanyvezetéket a francia elektromos műveknek, ékszert a Hermes divatcégnek, elegáns fémedényeket és evőeszközöket a Christofle-nak, táskát a Delvaux-nak.
A kilencvenes évek közepén Szekely munkamódszere alapvetően megváltozott: felhagyott a tervezést megelőző rajzolással. Azóta alkotói módszerét olyan komponálásnak tekinti, amelyben nem a saját személyiségéből fakadó formákat talál ki, hanem a világban meglévő külső elemeket használja fel az adott körülményekhez igazítva. Elutasítja mindazt, amit a tervező virtuozitásának vagy a design technológiai bravúrjának szokás tartani.
"Én csak kiválasztom a külső elemeket és megalkotom a szintézisüket. Ez egyfajta tudományos kutatómunka. Célom, hogy olyan használati tárgyakat hozzak létre, amelyek adják magukat és nem kihívóak" – mondta el érdeklődésünkre a művész. A bútorokhoz felhasznált anyag Szekely szerint önmaga határozza meg a korlátait. E belső törvények hosszas elemzése során alkotta meg például a világ legvékonyabb polcát, amely kevesebb anyag felhasználásával összedőlne, többet viszont már nem igényel.
"Mindig ezt a határhelyzetet keresem az összeomlás és a felesleg között" - hangsúlyozta. Az ily módon leszűkített, gazdaságos keretből Szekely teljesen egyedi formájú asztalokat és polcokat alkot, amelyek egyszerre hatnak különlegességükkel és egyszerűségükkel. Az anyagot illetően nem ismer határokat: készít asztalt üvegből és betonból, komódot parafából.
Tíz éve elhunyt apjával, Pierre Székely neves szobrászművésszel kapcsolatuk kifejezetten konfliktusos volt, de neki köszönheti, hogy már gyerekkorában olyan különleges művészekkel találkozhatott - köztük például Henry Moore-ral -, akiktől megtanult a tárgyakról gondolkodni. Bár a magyar szakmai élettel nincs kapcsolata, magánembereként rendszeresen jár feleségével Magyarországra, kedveli a magyar konyhát és a budapesti fürdők hangulatát.
Venczel Katalin írása
