A csábítás trükkje – Nagy értékre elkövetett csalás miatt nyomoznak a ViaGoGo ellen

A ViaGoGo jegyportál mesteri fokon űzi az átverést, mondhatni, ez az üzleti modellje. E sorok szerzője egyáltalán nem büszke arra, hogy horogra akadt. Nem kívánja részletezni, hogy miért éppen akkor szeretett volna jegyet venni a Sziget-fesztiválra, amikor szerelő volt a lakásban, folyamatosan hívták, egyébként is sietett – mint egy igazi lúzer. A motivációról csak annyit: e cikk szerzője lánygyermekével több mint tíz éve volt utoljára a Szigeten, még jóval a nyugdíj és az unokák születése előtt. Most úgy döntöttek, hozzon bármit a jövő, kigazdálkodják: elmennek együtt közös kedvencük koncertjére.

A csapdába nem volt túl nehéz besétálni, hiszen azon a júniusi napon a Google keresőjének első találatai között – hogy, hogy nem – kizárólag éppen a ViaGoGo aloldalai jelentek meg, és ezzel útjára is indult a hullámvasút. A portál felhasználói felülete komoly lélektani ismeretekre vall. Szinte szórakoztatóipari termék, rabul ejt: lehet izgulni, hogy sikerül-e egyáltalán, lehet örülni, hogy lám, milyen ügyesek vagyunk, míg a végén jön a csattanó, a drámai végkifejlet. Az élmény azzal a bejelentéssel kezdődik egy klikkelés után, hogy az általunk keresett eseményre már alig maradt jegy, kevesebb mint egy százalék eladó, azok is nagyon gyorsan fogynak. Ja, és előttünk már öten várnak ugyanazokra a jegyekre. A portál azonban ellenőrzi nekünk, mi a helyzet, ha klikkelünk.

Itt jegyzem meg, hogy valójában a nagy semmi történik, amíg a sáv megtelik a képernyőn. Vető Viktória, a Sziget sajtfőnöke ugyanis közölte a 168 Órával, hogy a „viadzsodzsó” semmilyen kapcsolatban nem áll a Szigettel, nem fér hozzá a rendszereihez, nincs információja a jegyek fogyásáról. Ezt persze a gyanútlan felhasználó nem tudja, csak örül, amikor a rendszer (mobilon ehhez tűzijátékot is adnak) közli, hogy még éppen talált pár jegyet. Hányat is akarunk? Kettőt, klikk. Az nagyon népszerű és gyorsan fogy – olvashatjuk. De már meg is jelenik, ott illeg-billeg előttünk négy jegypáros. Az ár nagyjából elfogadható, bár egy picit azért drágának tűnik, viszont ha azt hisszük, hogy a kettőt együtt adják ennyiért, akkor nem vészes. Egyszer élünk! Célzás, adrenalin, klikk a jegyre. Püff, más vette meg. Klikk a következőre. Az is szétpukkad, lám, az is másé lett. Meg a harmadik is. (Tiszta lövöldözős játék.) De hohó, mit látnak szemeink, ott egy olcsóbb jegy. Célzás, klikk, örülés: Miénk! Hurrá, pont az olcsóbb, micsoda mázli! A rendszer közli, hogy ezzel beléptünk a váróba, öt és fél percünk van fizetni, mert ha nem, akkor másé lesz ez az áhított jegy, pedig mi most nagyon jól járnánk. Akarjuk? Klikk. Kezdődik a visszaszámlálás, lélegzet-visszafojtva várjuk, mi lesz ebből.

Mi lenne? Még hülye kérdésekre kell klikkelni, például hogy oké-e, hogy mi is a többiekkel megyünk be (general admission), hogy a jegy szállításra kész – ami egyébként nem igaz, mert várni kell hetekig. Fizetési mód, klikk. E-mail-címünk, klikk. Ilyesmi. Közben képek jönnek fel, kivilágosodik-sötétedik a képernyő, piros figyelmeztetések villannak fel, szinte mellékes, hogy a bal felső sarokban apró betűkkel, mint egy kis ibolya a réten, egy keretben meghúzódik a fizetendő összeg. Amikor lefelé gördítünk, mert be kell írni valamit, akkor el is tűnik. Először egy jegy árát látjuk. Aztán megjelenik egy diszkrét kettes szorzó, de a szorzást nem végzi el a rendszer. Annyira nem okos. Azaz nagyon is. A megfelelő lélektani pillanatban kiírja, hogy a kezelési költség 250 forint, és hogy az ár nem tartalmaz foglalási díjat és áfát. Hát, ha nem, akkor nem – nyugtázzuk a tudatlanok derűjével.

Már túl vagyunk tizenegy klikkelésen, végigcsináltuk az egész számítógépes játékot, amikor úgy látszik, most végre el leszünk engedve, csak egy kicsit lejjebb kell gördíteni és megadni a bankkártyaadatokat. Ne gördíts! – mondhatná ilyenkor egy jó tündér, ha még lennének jó tündérek. Mert ha nem gördítettem volna, láthattam volna még, hogy a szerény kis ablakban diszkrét számocskákkal megjelent egy majdnem harmadik jegyárnyi, nagyon fájós összegű foglalási díj és áfaösszeg. Aki viszont csak gördít, mert már rég azt hitte, hogy tudja, miről döntött, pont nem látja, mire klikkel tizenkettedszer.

A ViaGoGón tetszett jegyet venni? De hát azok csalók! Nem tetszett tudni? Egybehangzóan így nyilatkozott három kedves és ifjú OTP-alkalmazott szép sorjában. Az első, akinél telefonon reklamáltam, a második, akinél a bankkártyát tiltattam le, a harmadik pedig, akinél a bankfiókban érdeklődtem két hét múlva. Kettő-egy arányban úgy gondolták, talán van esélyem arra, hogy visszakapom a pénzemet, de nem biztos. A harmadik szerint egész biztos, hogy nem. De ha ennyire tudja az összes OTP-s, hogy csalónak küldik a pénzt, akkor miért küldik? Nyugalom, csigavér, csak várjak a postai válaszra.

Várakozás közben sokat tanultam. A ViaGoGót egy, a Harvardon, majd a Stanfordi Egyetemen végzett kötekedő fiatalember (mai cégének neve Pugnacious Endeavors, azaz Kötekedő Próbálkozások) alapította, gyakorlatilag arra, hogy a jegynepperkedést kényelmesebbé tegye. Nem kell az utcán ténferegni: az üzér felteszi a jegyét a netre, és ő mondja meg, hogy mennyit kér érte. De már nem is biztos, hogy kell hozzá külső nepper vagy a szoftverek korában élő ember. Az alapító Eric Baker persze tud valamit. Annyira, hogy legelső cégét, a StubHubot 87 milliárd forintnyi dollárért az eBaynek adta el. Aztán megalapította a „Viadzsodzsót”. Eleinte sokat nyilatkozott, ma már hallgat, mint a sír.

Van miről. Az annalesek és a magyar online sajtóban megjelent cikkek – amelyeket vesztemre csak a vásárlás után olvastam – megírták: előfordult olyan eset, amikor a ViaGoGo százhuszonötszörös áron kínált koncertjegyeket. Ehhez képest kicsiség, hogy a Café Budapest Fesztiválra Ólafur Arnalds koncertjére két 3500 forintos jegyet összesen 87 015 forintért értékesítettek. A magyar szívásrekord viszont az, hogy a Madách Színházba két helyet 84-szer adtak el. Merthogy nem az jár a legrosszabbul, aki durván túlárazott jegyet vesz. Az az igazi, amikor egy család elutazik egy külföldi koncertre vagy focimeccsre, és csak ott derül ki, hogy a jegyek – amelyekért akár milliós összeget fizettek ki – érvénytelenek. Ugyanazokat a helyeket ugyanis többször is eladták, így csak az juthat be, aki először érkezik. Ed Sheeran egyik londoni koncertjén nagy feliratok voltak kirakva. Az egyik irányba azok menjenek, akiknek van jegyük, a másikba pedig azok, akik a ViaGoGónak fizettek. Mert nekik valójában nincs.

Fotó: Merész Márton

A neppercég manapság már a világ 160 országában bújócskázik a hatóságokkal. Honlapján 45 álláshelyet hirdetnek New Yorkban, Limerickben, Londonban, Münchenben, Kölnben, Berlinben, Tajpejben és Sanghajban. Ügyfélszolgálati munkatársat keresnek francia, héber, holland, japán, kantoni, magyar, mandarin, német, spanyol, olasz, orosz és portugál nyelvtudással.

Az OTP válasza három hét múlva jött meg. Már nem volt szó arról, amit az alkalmazottak pontosan tudnak: hogy ezek csalók. A két, sűrűn teleírt oldalon a bank azt magyarázta el, miért volt törvényes és megtámadhatatlan a ViaGoGo magatartása. Reklamációs jogom pedig három esetben van. Ha a jegyek nem érkeznek meg, ha a megrendelttől eltérő jegyeket kaptam, valamint (tessék kapaszkodni!) ha az elfogadóhelynek felróható okok miatt nem tudok részt venni az eseményen. Hogy mi van? Tehát ha a Sziget hibájából nem tudok bemenni, akkor esetleg a pénzemhez juthatok. Ha viszont a jegyem érvénytelen, akkor engem a nepper csapott be. Szóval ha a „Viadzsodzsó” vert át, akkor az az én bajom.

A fogyasztóvédelem álláspontja ettől nagyon is eltérő, minthogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium a honlapján súlyos jogsértést elkövető webáruháznak nyilvánította a ViaGoGót. Az ugyanis nem tájékoztatja korrekten a vásárlókat a tárhelyszolgáltatóról, a szerződés lépéseiről, az áru tényleges ellenértékéről, a panaszkezelés módjáról, az elállásról, hogy csak néhányat említsünk a hatóság tizenhat kifogása közül. Volt tehát mire hivatkozni, amikor az Országos Rendőr-Főkapitányság tavaly szeptemberi közléséig már 66 feljelentést fogadott be a portál ellen.

Mayer Erika ügyvéd, internetjogi szakértő szerint a magyar hatóságok és szolgáltatók tétlensége nem elfogadható és nem igazolható, hiszen a portál nyilvánvalóan megszegi a hazai és az európai fogyasztóvédelmi előírásokat. Amikor a szolgáltató hamis jegyeket árul, az nem más, mint folytatólagosan, nagy értékre elkövetett csalás. A szakértő arra hivatkozik, a büntetőeljárásról szóló törvény lehetőséget ad rá, hogy a hatóságok már a nyomozás során elérhetetlenné tegyenek internetes oldalakat, hogy így akadályozzák meg további bűncselekmények elkövetését. Ilyenkor bírósági döntés alapján az internetszolgáltatóknak kell blokkolniuk az adott site-hoz való hozzáférést.

De nem blokkolják. Megérkeznek a jegyek, rajtuk nevek. Állítólag Nicolas Carvalho és Aubrey Salazar keres rajtam, ha léteznek egyáltalán, és nem szoftverrobotok viselik ezeket a neveket. Egyébként a ViaGoGónak egy angliai jogvita óta kell feltüntetnie, ha egy-egy eladója évente több mint száz jegyet értékesít. Telefon a Sziget Irodába. Hogyan tudom ellenőrizni, hogy érvényes-e a jegyem? Hát úgy, kérem, hogy majd eljön a megadott napon, és kiderül, beengedik-e. Nem volna rendjén való, ha a Sziget kicsit alaposabban tájékoztatná a jegyvásárlókat a veszélyekről? Uram, erről most ne nyissunk vitát, a ViaGoGóról az elmúlt években már éppen elég szó esett. Katt. Ez tömör tájékoztatás volt.

A webnepperi nagyüzemnek egyébként nincs különösebb akadálya a Sziget esetében sem. Mint Vető Viktória sajtófőnök lapunkkal közölte: hiába létezik a limit, hogy egy-egy vevő egy-egy vásárlással hány jegyet vehet, ugyanaz a vevő azonnal visszajöhet egy újabb tranzakcióban, akár élő személy az illető, akár csak egy program. Ellenőrizni a jegy valódiságát? Bizony, csak belépéskor. Tehát: vagy be tudunk menni, vagy kulloghatunk haza. Ja, igen: esetleg vehetünk egy újabb jegyet is az addigra már megemelt áron.

Az egykori Illés együttes azt kérdezte boldogult úrfikoromban: hepiend nincs? Ahogy vesszük. A hazai intézmények, hatóságok nagyjából tétlenek, de én már nem ragadnék fel a légypapírra azzal, hogy a keresés első eredményére klikkelve a csaló oldalon kössek ki. A Google ugyanis július második felében felfüggesztette a ViaGoGo hirdetéseit – bármekkorát kaszált is rajtuk a múltban. A döntést azért hozták meg, mert az amerikai gazdasági és versenyhivatal üzérkedés vádjával a bíróság elé vitte a cég gyanús ügyeit. A Google kinyilvánította: biztosítaniuk kell, hogy megbízható forráshoz jusson, aki rajtuk keresztül vesz jegyet.

Hogy is van ez? Írjuk be: Sziget, jegy. Első helyen már valóban a Sziget portálja jön fel. De a hatodikon azért ott virít a „Viadzsodzsó” is. Akkor halleluja?