Válogatott választók

Az Alkotmánybíróság döntése a regisztrációmániás Orbán Viktor személyes kudarca is. Ezt még fideszes forrásaink is így gondolják. Bár azért a miniszterelnök jogi bukása ahhoz még nem elegendő, hogy névvel vállalják véleményüket. De legalább már felveszik a telefont. És megsúgják azt is: Rogán Antal frakcióvezető igazat beszélt, 2014-ben biztosan nem lesz regisztráció.
Csakhogy a Fideszen belül is számítanak arra, hogy Orbánt a fiaskó felhergeli, és parancsba adja: jogászok éjjel-nappal keressék a lehetőséget, milyen intézkedés helyettesítheti a hatalomnak kedvező választási regisztrációt. Találjanak bármi áron olyan procedúrát, amely sokak kedvét elveheti majd a voksolástól. Miként a választási regisztrációval is ez volt a cél.
Persze egyáltalán nem meglepő, hogy a választási eljárási törvényt – regisztrációstul – visszadobta az Alkotmánybíróság. Hiszen – szakértők szerint – ahogy az egész választási rendszer, úgy a regisztrációs vokspálya is erősen lejtett. Vagyis leginkább az iskolázott, egészséges nagyvárosiaknak és főleg a határon túli magyaroknak kedvezett. Utóbbiak levélben is regisztrálhattak volna. De a konzulátuson, a nagykövetségen szintén.
E kivételezés nem vonatkozott azokra, akik bár külföldön élnek, magyarországi lakcímmel rendelkeznek. Nekik haza kellett volna jönniük, hogy feliratkozzanak a választásra, később pedig szavazzanak.
S bár a regisztráció megbukott, azért nézzük meg, hogyan is képzelte volna az egészet Orbán Viktor. Már csak azért is érdemes felidézni, hiszen a kétharmad kitalálhat hasonlót hatalomvédésből.
Úgy gondolta Orbán: az állampolgár – nem a kivételek –, miután postán megkapta a „behívóját”, fölkeresi a lakcíme szerinti polgármesteri hivatalt. Ahol is tájékoztatják a regisztráció helyszínéről. Ez lehet okmányiroda, központi ügyfélszolgálat vagy épp az önkormányzat is.
Tóth Zoltán választási szakértő szerint még azt a technikai kérdést sem tisztázták, lehetett volna-e időpontot kérnie, foglalnia a regisztrálónak. Vélhetően nem. Akkor hát a voksolni szándékozó beállt volna a sorba – amely a választás időpontjának közeledtével kilátástalanul hosszúra is nyúlhat –, hogy, mintha hivatalos iratot igényelne, kitöltse a regisztrációs kérelmet. Már ha kibírta a sorállást.
Közbevetőleg: kérelem az állampolgári jog gyakorlásához – már önmagában elég különös koncepció volt. De ilyen Orbán Viktor „unortodox” jogi gondolkodása.
Szóval Orbán úgy vizionálta tovább a regisztrációt: a kérelmező kitölti az űrlapot, átadja az ügyintézőnek, ő pedig összeveti a népesség-nyilvántartás adataival. Ha a regisztrálóról kiderül, hogy valóban azonos önmagával, megkapja az adatlapot, hazaviheti. Ekkor még csak majdnem szavazásra jogosult az állampolgári státusa. Várhatja otthon a postát. Sőt: kétszer is, ha elég gyors volt. Ugyanis aki a választás előtti ötvenedik napnál korábban regisztrál, először arról kap értesítést, hogy a jegyző (nagyobb településeken a feladat átruházható más köztisztviselőkre) elfogadta a regisztrációt, aztán jön az újabb levél a választás időpontjáról. Akik lassúbbak, azokhoz a postás egyszer csenget: ők ugyanabból a levélből tájékozódhatnak a jegyzői jóváhagyásról meg a voksolás dátumáról. Így akarta a miniszterelnök.
És ezt érvényesnek gondolták a kistelepüléseken és a falvakban élőkre is – ha nekik egyáltalán sikerült volna eljutniuk a regisztráció helyszínére. Merthogy hiába írta volna elő a törvény, hogy minden egyes község polgármesteri hivatalában vagy a körjegyzőségen biztosítani kell a lehetőséget a regisztrációra, Tóth Zoltán szerint ez aligha tudták volna megvalósítani pár száz fős falvak esetében.
– Nem mindenhol megoldott a folyamatos tömegközlekedés. Az apró falvak némelyikében naponta csak kétszer jár busz, reggel és este. Reggel kell elindulnia otthonról a falusi választópolgárnak a regisztráció helyszínére, vagyis a városi polgármesteri hivatalba. És csak este tud hazamenni. Ez a sokszor többórás út a családok költségét terheli. Sejthető tehát, hányan vállalkoztak volna a költséges és időigényes útra.
A választási törvény nagy vesztesei lettek volna az idősek, a betegek és a mozgásukban korlátozottak is. Őket arra kötelezte volna Orbán, hogy a regisztráció helyszínén töltsenek ki nyilatkozatot: nem tudnak személyesen regisztrálni, ezért szeretnék, ha a jegyző felkeresné őket a feliratkozáshoz. Levélben, illetve meghatalmazott útján is kérhették volna a „jegyzői kiszállást”. De azt sem lehetett tudni, miként kellett volna ezt levélben jelezni, s hogyan igazolhatták volna a rászorultságot.
A törvényben az is benne volt: a kisebbségiek, nemzetiségiek a regisztráció helyszínén nyilatkozatban kérhetik, hogy saját képviselőjükre is szavazhassanak. Csakhogy azt is a törvény mondta meg, ki lehet saját képviselő: az, akit a jelenleg is működő kisebbségi önkormányzatok jelölnek. Vagyis: roma választópolgár csak arra szavazhatott volna, akit Farkas Flórián jelölt képviselőjének. Tóth Zoltán választási szakértő szerint ezek után nyilván sokan átgondolták volna, éljenek-e nemzetiségi jogukkal.
És mindez mennyivel került volna többe az államnak és az adófizető szavazóknak? Ha lett volna ilyen számítás – vélekedik Tóth Zoltán –, már nyilvánosságra hozták volna. De az biztos: az önkormányzatok sem kaptak volna kedvezményt a postán. Ha a leveleket tértivevényesen postázzák – ami a legvalószínűbb –, egyetlen értesítés négyszáz forintjukba került volna. Egy emberre akár 1200 forintot is elköltöttek volna csak a postázással a polgármesteri hivatalok.
A költséges és bonyolult rendelkezésnek egyetlen célja volt: a választáson részt vevők szelektálása. Tóth Zoltán úgy véli, a választásra jogosult nyolcmillió honi állampolgárnak mintegy a fele szavazott volna az új szisztémában. Még ha buszokat szerveznek is a pártok a kistelepülésekre, összesen sem tudnának így ötmillió szavazónál többet mozgósítani. Ugyanakkor a határon túli magyarok közül nagyjából ötszázezren élhettek volna a külön nekik könnyített regisztrációval. Orbán úgy számolt: ha a többségük a Fideszre szavaz, az a voksoknak akár a tíz százalékát is jelentheti neki.
Kérdés, ehhez milyen új választási eljárást talál ki heteken belül a kétharmad. Rogán Antal szerint „az erő nem minden”. Ezzel beismerte a regisztrációs kudarcot. De érthette úgy is: még csak most jönnek az újabb választási törvénytrükkök.