Vad Magyarország

A természetfilmes afféle hivatásos kalandor, a fauna és a flóra szerelmese. E különleges szenvedély többnyire már gyerekkorban megmutatkozik. Török Zoltánt kissrácként lenyűgözték David Attenborough és Cousteau kapitány filmjei. Képzeletében ő is a Calypsóval szelte az óceánokat, őserdőkben nagyvadakra „vadászott” kamerájával.

Szentendrén született 1972-ben. Természetbúvár-hajlamait nem a szüleitől örökölte. Édesanyja bölcsődében dolgozott, édesapja a helyi papírgyárban. Fiuk iskola után szaladt a folyópartra, különösen a mocsarak kuruttyoló, zümmögő, röpdöső lakói izgatták. Tizenöt éves gimnazistaként első kisfilmjét bibicfiókákról forgatta. Érettségi után az ELTE földrajz–biológia szakára felvételizett sikeresen, mellette filmezni tanult.

Pályáját a Magyar Televíziónál kezdte, idővel őt bízták meg az Árkon-bokron című ifjúsági ismeretterjesztő sorozat szerkesztésével. Az epizódok hazánk legszebb tájait, élővilágát mutatták be a fiataloknak. Nagy sikere volt, de ő úgy érezte: az MTV-ben nincs lehetősége a szakmai továbblépésre. Munkáit rendszeresen küldözgette külföldi tévécsatornáknak, levélben kérve őket: bárhol, bármit elvállalna, csak részt vehessen tévés expedíciókon. Egy svéd filmgyártó cég felfigyelt rá. Éppen nemzetközi stábot indítottak Kamcsatkára rókákról forgatni. Török asszisztensként velük tarthatott. Annyira elégedettek voltak vele, hogy később operatőri, rendezői feladatokkal is megbízták.

A magyar természetfilmes a forró égövtől a sarkvidékekig bejárta a világot. Mindenütt azt kutatta, ami turistaszemmel nem látható. A legtöbb időt Izlandon és Szibériában töltötte, megörökítette a rénszarvasok, fókák, bálnák titokzatos életét, de dokumentálta az extrémturizmus új őrületeit is. A Jéghotel című filmjét a Discoveryn mutatták be: a csatorna legnézettebb produkciója lett. Amerikában milliókat „szegezett” a képernyők elé.

Közben elvégezte a Discovery Campus Masterschoolt. Hollywoodi forgatókönyvírók oktatták: a természetfilm akkor jó, ha nemcsak száraz tényekkel bombázza a nézőt, hanem történetet mesél. Mert az állatok világa is teli drámával, tragédiával, humorral, könnyfakasztó tanulságokkal. És a katarzis sem marad el.

Török Zoltán műveit legalább félszáz nemzetközi természetfilmes fesztiválra benevezték. Ritkán jött haza díj nélkül. Ám világsikereiről a hazai sajtó elvétve számolt be, és az itteni televízióktól egyetlen megrendelést sem kapott.

Pedig magyar témákat is feldolgozott a rendező. 2001-ben a tiszai ciánszennyeződésről forgatott a svéd állami televízió megbízásából. Számos európai tévécsatorna főműsoridőben mutatta be a Mérges folyót. Művét Török az MTV akkori programigazgatójának is felajánlotta, aki azzal utasította vissza: „Mi közünk ilyen dokumentumfilmhez?” Később mégis átvette az anyagot az MTV, le is vetítette – öt évvel később.

Szintén külföldi támogatással készült a Vidrasors 2008-ban. Viki, a kölyökvidra meghódította a kinti tévécsatornákat. Itthon csak a Duna TV adta főműsoridőben a produkciót.

Három évvel ezelőtt az észak-németországi NDR köztelevízió igazgatója is felkérte Törököt egy természetfilmre. A rendező sorolta témajavaslatait a szibériai vadjuhoktól az arab leopárdokig, ám a német főnök csak ingatta a fejét. Majd javasolta: „Mi lenne, ha inkább a magyarországi vadon élő állatokról forgatnál? Lehetne a címe: Vad Magyarország.”

Török úgy érezte, végre itt az alkalom, hogy bebizonyítsa: a Hortobágy vagy a Tisza partja legalább olyan érdekes, egzotikus vidék, mint az afrikai turistaparadicsomok.

A legfontosabb kérdés az volt, „kik” legyenek a film főszereplői. Mert a filmiparban az állatokat éppúgy „beárazzák”, mint a sztárszínészeket. Egy ritka, hátborzongató lény önmagában garantálhatja a kasszasikert. Abszolút celeb például a cápa, de ugye nálunk nem található. Mégsem vagyunk versenyhátrányban: akár egy kalandos sorsú szúnyog is lehet annyira izgalmas, mint amikor az állatok királya beleásít a kamerába.

Ki legyen tehát a magyar állatsztár? Lovakról, kutyákról, gólyákról, vaddisznókról már sokat forgattak. Török végül a rétisasok mellett döntött. Fenséges, védett madarak, nem mindennapi karakterek. Vérengző ragadozók, ugyanakkor példás családi életet élnek. Hímek és tojók örök hűségben nevelik fiókáikat, akik „hazulról” kirepülve, éveken át szálldosnak a Kárpát-medencében, mígnem maguk is párt választanak, fészket raknak. Meséli a rendező, a forgatások előtt természetvédelmi őrökkel járták a somogyi és a gemenci erdőket, „castingolták” a sasokat. A kiválasztott öreg tollas pár már tizenkét éve élt együtt, s minden esztendőben két-két tojást költöttek ki. Mintaszülőként gondozták „kicsinyeiket”.

Dramaturgiai szabály az is: a szárnyaló akcióhős mellé kell valamilyen csetlő-botló, vidám szőrmók is. A folyók, fövenyek nagy nevettetője ki más lehetne, mint a szeleburdi vidra. Ő biztosan becsalogatja a gyerekeket a moziba. És hogy a horgászó apukák se maradjanak otthon, különleges magyar „sztárhalakat” is láthatunk a filmben. Nem epizódszerepekben.

A Vad Magyarországból megtudhatjuk: nálunk nemcsak a madarak fészkelnek, hanem a harcsák is, csakhogy ők a folyófenéken rendezik be „szerelmi lakosztályukat”. A filmből kiderül az is: nem kell Alaszkáig mennünk, ha lazacokra vagyunk kíváncsiak. Nekünk is van „magyar lazacunk”: balin a neve, behemót pontyféle, de legalább a miénk.

A balinok – akárcsak amerikai sorstársaik – ívási időszakban hatalmas szökkenésekkel, rajokban száguldanak a folyókon.

Törökék 234 napon át forgattak, több mint 50 ezer kilométert tettek meg az országban. Az egyenlítő ehhez képest „kispálya”.

A természetfilmezés a legnehezebb mozgóképes műfaj. Gyakran hónapokig készítenek elő egy snittet, az állatok minden rezdülését ismerni kell.

A filmes napokon át ül a lesben – fagyos szélben, tűző napon – „csőre töltött” kamerával. Elég egy reccsenő ág, és a várva várt vad eliszkol. És ugrik pár millió is a költségvetésből. Kőkemény idegek, végtelen türelem s főleg nagyon sok lelemény kell ehhez a munkához. Mert azt egyetlen filmes iskolában sem tanítják, miként lehet sasokról forgatni úgy, hogy a madarak ne vegyék észre a „lesipuskásokat”. Földbe ásott, távirányítós kamerával miként kell alulról filmezni a rohanó marhacsordát. Török azzal is próbálkozott, hogy úszó teknősbékákra szerelt fel apró kamerákat. Bár a „páncélos operatőrök” felvételei végül nem kerültek be a filmbe.

A Vad Magyarországot 2011 februárjában mutatták be nyugat-európai tévécsatornák. Török a korábbi rossz tapasztalatai miatt már fel sem ajánlotta az MTV-nek.

Viszont az RTL Klub örömmel vállalta, hogy az év második felében műsorra tűzi. Az NKA és a Gemenc Zrt. támogatásával elkészülhetett az a mozifilmes verzió is, amely az idei magyar filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategória fődíját nyerte.

A film váratlan sikert aratott idehaza, nézettségben megelőzte a hazai játékfilmeket. Úgy látszik, a társadalmi valóságból kiábrándult publikum szívesebben gyönyörködik a honi tájakban. Török Zoltán filmje azt is üzeni: milyen jó hely lehetne ez az ország, ha nem rondítana bele annyi kétlábú „humánragadozó”.

A természetfilm külföldön abszolút trend, mozgóképes országimázsnak is tekintik. Szomorú, hogy éppen Homoki-Nagy István, Kollányi Ágoston és Rockenbauer Pál hazájában vált mellőzötté.

Török Zoltán már két éve Stockholm mellett él családjával. Onnan járt haza forgatni. A Vad Magyarország sikerén felbuzdulva a német NDR máris megrendelte a produkció folytatását. Az új állatmesékről 2014-től foroghat a film. Addig, „pihenésképpen”, a természetfilmes rendező párszor még körbeutazza kamerájával a Földet.