Tizenkét csellista - Bachtól a popzenéig
Idén 130 éves a világ egyik legjobb szimfonikus zenekara, a Berlini Filharmonikusok. Még a zenebarátok mindegyike sem tudja, hogy a világhírű együttesnek - egyedülálló módon - még egy zenei együttese van: 12 csellistája muzsikál együtt, lép fel világszerte, készít nagysikerű felvételeket. Immár 25 éve teszik ezt, s míg sokkal régebbi hagyományokra támaszkodhatnak, napjainkban kortárs zeneszerzők sora dolgozik számukra.
Pablo Casals, a zenetörténet talán legnagyobb csellistája álmodott arról, hogy csak az ő kedves hangszerét megszólaltató muzsikusokból álljon a zenekar. Ami nem is volt előzmény nélkül: a reneszánsz, majd a barokk muzsika alkotásait a gordonka elődjén, a viola da gambán játszó együttesek szólaltatták meg. (A hangszer olasz neve térd-hegedűt jelent). Casals arra épített, hogy a cselló univerzális hangszer, amely a teljes hangvilág megszólaltatására képes. Nézete szerint csellisták zenekarának legalább 32 tagból kell állnia s műsorról is gondoskodott: katalán táncdallamot dolgozott fel az újfajta zenekar számára.
Egyébként Casalsnak már német előfutárai is voltak ezen a területen. Julius Klengel, korának híres német csellistája és komponistája, 1920-ban 12 csellóra írta Hymnus című alkotását, hogy 11 tanítványával e darabbal köszöntse barátját, Arthur Nikischt, a Berlini Filharmonikusok vezető karmesterét, annak 65. születésnapján.
A korában úttörőnek számító alkotás azután feledésbe merült – de Klengel Hymnusának köszönhetik megalakulásukat a Tizenkettek. A salzburgi Ünnepi Játékok szervezői bukkantak a fél századon át elfeledett alkotásra a kottatárban s megkérdezték a fesztiválon rendre vendégszereplő berlini művészeket: volna-e kedvük előadni a művet? Volt – azután a 12 csellistából álló együttes 1972-es fellépése átütő sikernek bizonyult. Megnyílt tehát az út – immár csak szervezésre, de mindenekelőtt művekre volt szükség, amelyeket a sajátos együttes előadhatott.
A repertoár kezdettől igen változatosan alakult. Volt komponista, aki az afro-amerikai, a spanyol, a dél-amerikai muzsika motívumaiból szerzett számukra szvitet, mások a kortárs zene eszközeivel írtak muzsikát a csellistáknak. A világ minden részéről származnak kompozíciók, míg az együttes maga is utazik – például Japánba, ahol különösen népszerűek. Igaz, az egyeztetés nehéz feladat, mivel a Filharmonikusok csellistáinak elsősorban nagyzenekari kötelezettségeiknek kell eleget tenniük. Mindenesetre így is sokrétű munkát tudnak végezni, amely műfajilag is változatos. A 12 csellista játszik Bachot és Broadway-musicalt, egyházi zenét, Piazzollát, pop-ot, és sok minden egyebet. A Berlini Filharmonikusok színvonalán, ami - például közismert slágert hallgatván – különleges élményt jelent.
További írásokat olvashat Németországról a
