Tigris, puli, Fradi-sas

Dante szeleburdi kölyökkutya volt, felugrott a motorháztetőre, majd megtámadta és letépte az ablaktörlőt. Dobermannvér folyt az ereiben. Fajtáját a tizenkilencedik század végén egy sintér tenyésztette ki, de a kutya egész lénye – a hegyes füleket is beleértve – az ókori Egyiptomot idézte. Akárhogy volt is, Szőke Gábor Miklós izgalmasnak találta az állat mozgását, érdekelte Dante feszültsége, harcias dinamikája. Először skicceket készített róla a budaörsi kertben, aztán a rajzokat különféle plasztikák követték. Egyszer műanyag flakonokból formálta meg az ugró dobermannt, de a „petpalackos” Dante elfuserált szobornak tűnt, egyenesen feldühítette. Rugdosni kezdte, majd kivitte a művet a budaörsi utcára, és elütötte autóval. Meglepődve látta, hogy a kivasalt szobornak mennyire megváltozott a struktúrája. A kutya medencéjét kirajzolta a kerék, gyönyörűen látszott az állat bordakosara. Végül még fel is gyújtotta a sáros tetemet. Az égő műanyagon kis nyílások keletkeztek, és a végeredmény nagyon emlékeztetett egy halott kutyára. Gábor karjába vette a szétroncsolt lényt (így már határozottan tetszett neki), elvitte az Epreskertbe, és letette egy bokor alá.

„A diplomamunkám alapját képező Dante-mitológia ebből a halott kutyából kelt életre. Dante szelleme kijött az apró réseken, önálló birodalmat alapított, és megkezdte az uralkodást. 2010-ben már a Műcsarnokban ült hatalmas trónján nyolc másik dobermanntársával együtt. A robotkutyák hangokat adtak ki, csapkodták az asztalt, láncfűrész működött a fejükben. Történeteket írtam róla, amely egyfajta reflexió volt az akkori világra, amelyben éltem. Dante időnként erőszakos volt, néha kedves, akár egy diktátor vagy korunk politikusa, de viselkedésében egyfajta öniróniával magamat is ábrázoltam. Eleinte azt hittem, ezek légből kapott dolgok, csupa hülyeséget tervezek, aztán pár év múlva rájöttem, hogy több későbbi komoly munkámnak vagy éppen díjnyertes bútoraimnak ez a kutyamítosz az előzménye.”

A művész lakásában ámulva nézünk körül. Dobermannfejek domborulnak az acél szekrényajtón, a porceláncsészék kutyalábú vitrinben díszelegnek. A szőnyeg vörös és fekete – Dante kedvenc színei –, az aranyozott purhab képen Dante szerelmes, a barátnője neve Trixi (alias Beatrice), a másik falon pedig fürdőzik. A dobermann háttámlájú szék nem is oly rég az év top magyar bútora lett, a rusztikus asztal pedig masszív tölgyfa. A sarokban a különleges Szőke Gábor Miklós-féle fenyő, amelyet kezdetben hulladék lécekből rakosgatott össze, aztán úgy megtetszett az embereknek, hogy karácsonykor százával vásárolják őket. Az újrahasznosított műalkotásnak idén Münchenben volt a legnagyobb sikere. Most csavarokat is tervezett rá, erre akaszthatták a díszeket.

Szőke Gábor Miklós 2010-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Kő Pál osztályában tanulta a szobrászatot. Szülei jogászok voltak, akik szenvedélyesen gyűjtötték a régi bútorokat. A művész gyerekként szívesen elidőzött az antik tárgyak közt, de megesett, hogy szétszedte valamelyiket. Egyszer ízekre csavarozott egy ódon sparheltet, aztán addig bütykölte a részeket, míg kijött belőle egy póniló. Nem tehetett róla, imádta az állatokat. Az anyai nagyszülők Tyukodon lovakat is tartottak, és az istálló párás félhomályában mindig érzett valami varázslatot. Óvodásként már a nyeregben ült, később pedig évekig tanulmányozta, mintázta egy fogathajtó barátjának lovait. Aztán eljött az idő, amikor „állati” művészetének híre a határon túlra is eljutott.

Még Nasszer, a bahreini herceg is rendelt tőle egy életnagyságú lószobrot, amit feleségének szánt születésnapi ajándéknak. A csepeli Szőke-műhelyben meg is született a pompás ló jóféle diófából, aztán a herceg elküldte érte a magánrepülőjét.

Most meg itt van a somorjai aréna. Szőke Gábor Miklós egy szlovákiai üzletember felkérésére Somorján álmodhatta meg a világ legnagyobb lószobrát. Kevesen tudják, de a városka határában építették fel Európa egyik legszínvonalasabb lovaskomplexumát. Gyakori vendég itt a dubaji uralkodócsalád, de még Onassis unokája is. Szőke Gábor fémesen csillogó lova vágtázás közben kissé oldalra dől, sörényét fújja a szél. Az óriás test maga a bejárat, az emberek a ló lábai közt juthatnak a lovardába.

A szobrász állatai, legyenek a Volga partján, Washingtonban, Buenos Airesben, a Szigeten vagy az Üllői úton, összetéveszthetetlenek. Messziről látszik rajtuk a művész keze nyoma. Ennek egyik oka a „léces” megjelenés.

„Az egyetemen volt egy kötelező kőfaragótábor, ahol nem volt kedvem kövekkel foglalkozni. Ehelyett kimentem az udvarra, összeszedegettem az eldobált léceket, és ebből drótoztam össze Tikitót, a titokzatos lényt. Később rájöttem, hogy ezzel a technikával rövid idő alatt hatalmas dolgokat lehet összerakni, és az így összeeszkábált orrszarvúm, varacskos disznóm és bölényem olyan lett, akár az őskori barlangrajzok, csak éppen térben elképzelve. Amikor kiállítottam őket egy kis belvárosi galériában, feltűnt, hogy mekkora sikerük van. Jártam az utcákat lomtalanításkor, kértem a barátaimat, hogy segítsenek összegyűjteni a szemétbe dobott fadarabokat a városban. Ma már főleg tölgyfát és kőrist használok, mert rugalmas és jól bírja az időjárás viszontagságait. A Fradi-sas és a Nyizsnyij Novgorod-i szarvas volt az első két állatszobrom, amely nem fából, hanem rozsdamentes acélból készült. Megjelenésük mégis hajaz az elődökre: kísért a léces technika.”

A tizenhat tonnás acélmadárnak komoly visszhangja támadt külföldön is. Az Üllői úti stadion előtt álló mű lett Európa legnagyobb szobormadara. A labdára ráröppenő sas alakját a művész találta ki, a motívum adott volt az FTC címeréből. Ebben az időben még sűrűbben megfordult az állatkertben, figyelte a ragadozókat repülés közben. Akadt kritikusa, aki az állami megrendelés miatt a Fidesz-kormány kiszolgálásával vádolta a szobrászt, Szőke Gábor viszont úgy tekint az óriásmadárra, mint amely a szabadságot és az akaraterőt jelképezi. Vallja: a művészetnek a politika felett kell állnia, de a maga eszközeivel küzdenie kell bizonyos értékekért. Mellesleg másfél hónappal a sas leleplezése után avatták fel nagy köztéri sárkányszobrát Kazincbarcikán, ahol szocialista a polgármester.

És nem hagyhatjuk szó nélkül a szakácsi tigrist sem.

A borsodi Sir Kánt Szőke Gábor Miklós ajándékozta az ország egyik legszegényebb cigány lakta falujának.

„Szakácsiban semmilyen szinten nem létezett vizuális kultúra, még egy padjuk sem volt. Be akartam bizonyítani, hogy ez a szobor valamilyen szinten erőt adhat a falunak, amelynek környékén nem is oly rég romagyilkosságok zajlottak. Sokan kételkedtek az akciómban, azt gondolták, hogy a tigrist elhordják majd tűzifának. De nem ez történt. A csíkos nagymacska a település totemállata lett, szeretgetik, rendszeresen nyírják körülötte a füvet. A falubeliek levelet írtak, hogy mennyi mindent köszönhetnek a tigrisnek. Az emberek összefogtak, akár egy amerikai filmben. Szakácsi pénzbeli támogatást kapott, megalakult a Tigris Band, még Tigris-fesztivált is rendeztek. Amikor legutóbb arra jártam, néhány srác megjavította a kipufogómat és büszkélkedtek a tigrissel.”

Nyizsnyij Novgorodban Szőke Gábor mesebeli szarvasa az első kortárs szobor a város történetében. A Volga partján közkedvelt találkozóhely lett, a talapzatára még egy konnektort is felszereltek, hogy az arra járók feltölthessék a mobiljukat. Csak meg kell nyitni az orosz Instagramot: több ezer szelfi jelenik meg a szoborról.

A fiatal szobrász művei néha egy gyermekóriás játékaira emlékeztetnek, amelyekkel a felnőttek is szívesen játszanak. Jó példa erre a hetvenszemélyes hintaló, amelyet még egyetemistaként Huszár András építész barátjával tervezgettek. Igaz, néhány üveg sört megittak közben, de az álom valóra vált: évek óta hintáznak rajta a Szigeten. De az ő harkálya kopog az érdligeti óvoda ablakán, és neki köszönhetjük a kapaszkodó King Kongot is egy romkocsma udvarán. A Repülő pulit pedig még az amerikaiak is imádják.

Találgatjuk, mi lehet a szobrász titka. Talán az a merészség, amivel a köztéri szobor műfaját kortárs eszközökkel megújította. Figurái nem hősi emlékművek, mégis lelkesedést váltanak ki a világ bármely pontján.

És mindeközben Dante újraéled, tovább építi sötét birodalmát.