Tanúk, hősök, áldozatok

Jó így belemerülni egy szélesen hömpölygő, majd fél évszázadot átfogó regénybe, jó megint átélni sokszereplős, nagy történetet.

Ulickaja regénye túllép a novellák kurta zártkörűségén, cselekménye Sztálin halálától Brodszkijéig tart, Moszkvától New Yorkig, 1953-tól 1996-ig. Szereplői „élők és holtak vegyesen”, három férfi s a hozzájuk tartozó nők szerelemben, haragban, kétségbeesésben: egy muzsikus, egy költő és egy fotográfus. Egy disszidens, egy öngyilkos és egy túlélő. („Az idő... olyan hagyma, amelyikben minden egyszerre zajlik.”)

Közben a szovjet világ: a társbérletek, tilalmak, táborok. Kitelepített tatárok, gyanús zsidók, letagadott családtagok: papok, katonák, polgárok. Propuszkok és bumázskák. Téglák. Kézirat: a Zsivágóé. Szamizdatok: az „apátiát okozó irodalmi és művészeti közétkeztetés” fűszerei. Névházasság, házkutatás. Dácsa és dísztemetés a nómenklatúrának, kitoloncolás az elégedetlenkedőknek.

A művészet védőernyője alá menekülő fiúk és férfiak aztán épp ezekben a puha eszközökben (versben, prózában) találnak fegyvert. A muzsikát használják a hiányzó harmóniák helyett, a konkrét politikai formációk felett. („A mi hazánk a zene.”) A szamizdat igazi szereplői (Brodszkij, Gorbanyevszkaja, Limonov stb.) mellett meg sem jelennek a Magyarországon akkoriban nagyra becsült (de már domesztikált) avantgárd költők: Jevtusenko, Vinokurov, Voznyeszenszkij és mások. A könyvben a szocreál szovjet jelent körbeöleli, behálózza, ellenpontozza a romantikus orosz múlt. A gyekabristák elleni nyomozás módszereit tanulmányozza a KGB ezredese, Csibikov is. Puskin, Baratinszkij, Annyenszkij, az orosz 19. század itt él együtt e groteszk, nagyon is tagolt, sokféle színben játszó, fájdalmasan ismerős utókorral.

Nagy regény, jelentős mű, élvezet olvasni.

(Ljudmilla Ulickaja: Imago. Fordította Goretity József. Magvető Kiadó.)