Szellem és csillogás
Ez a téli palota nem az a Téli Palota, ezt szögezzük le gyorsan. Ez tudniillik Savoyai Jenő téli palotája (Winterpalais) Bécsben, a Himmelpfortgassén – hogy mégse kelljen a nagy hidegben elkutyagolnia a Belvederéig, mikor a császári haditanácsból jön –, melyet a közelmúltban felújítottak, s azóta remek kiállítások sorának ad helyet. (Mi is beszámoltunk már néhányról.)
Ezúttal a drezdai képtár gyűjteménye vendégeskedik itt, éppen száz alkotással reprezentálva a gazdag múzeum egészét. (Nyilván azért, hogy a magyar nyelvű ismertetőkben el lehessen helyezni a szász fordulatot, pontatlanul persze, mert a gyűjtemény megalapozói, Nagyon és Közepesen Erős Ágost nemcsak szász választófejedelmek voltak, hanem lengyel királyok is, de ezt nézzük el nekik.)
A bécsiek – akik egy kis marketingért nem mennek a szomszédba (nincs is igen okuk rá, hiszen ott, ha jobban belegondolunk, mi vagyunk) – Rembrandt, Tiziano és Belotto (detto Canaletto, ahogy az olaszok mondanák, de ez nem a velencei, hanem a varsói, igaz, ő is nagy festő azért, és Szászországban is akadt elég festhető vízfelület) nevével adják el a turistáknak a tárlatot (vannak ők is, visszafogott mértékben). De itt és most a második vonal (itt kérek elnézést mindenkitől, visszamenőleg, nem is vagyok hajlandó nevesíteni) talán érdekesebb – mindazok, akik nemcsak vásárolva lettek a szász uralkodók által, hanem éltek és alkottak is a drezdai udvarban –; ecsetjük nyomán érdekes kép rajzolódik ki a tizenhetedik-tizennyolcadik századi Szászország világáról.
A rendezők (helyesen) tematikus termeket hoztak létre, portrék (köztük egy Mányoki Ádám-festmény!), csendéletek, tájképek követik egymást, s külön hangsúlyt kap az egykori Drezdai Művészeti Akadémia is.
A címet meg (Geist und Glanz) nézzük el nekik.
