Pungor András: Holdtölte
Füst lógott az út felett, a forróságtól az olajfalevelek sem voltak biztonságban. Pedig már esteledett. Felettünk kövér volt a hold, korán jött fel, úgy nézett ki, mint egy óriási medicinlabda, ami általánosban tompán puffant a tornateremben, fájt, ha eltalált valakit. Ha a hold nagyra hízik, másnapra, akár az utolsó mondatvégi pont után, egy kicsit üres lesz minden. Ilyenkor nincs kedvem kimozdulni a szobából.
Aznap is csak Dany kedvéért ültem motorra, annyit kérlelt. A déli öböl felett álltunk meg az út szélén. Rágyújtottunk. Senki sem járt arra, csak a sziget kabócái voltak túl közel. Danynak angol az apja, görög az anyja. Skót juhászuk, Archie minden forró nyárba belehal egy kicsit. A fiú csak a középiskolát végezte el, egyetemre nem ment, valakinek vezetnie kellett öreg szülei helyett a kis családi hotelt. Volt egy barátnője, magyar lány, Fanninak hívták. Miközben szívtuk a cigit, néztük a mélyben a tengert, róla kezdett mesélni. A lány először öt éve nyaralt náluk a szüleivel. Jól kijöttek egymással, Fanni imádta Archie-t. Dany szülei is úgy bántak vele, mintha az unokahúguk lenne. Minden júliusban a szigeten nyaralt, többnyire egyedül, ritkán a haverokkal. Dany mindig kiment elé a repülőtérre, és ott folytatták a beszélgetést, ahol előző évben abbahagyták.
Barátság volt köztük, semmi több. Persze a legjobb szobát kapta, fizetéskor nagyobb engedményt kapott, mint bárki. A lány egy késő délután megkérte, jöjjön ki vele a tengerpartra, és hozza magával Archie-t is. Fanni csíkos ruhában volt, haját kontyba fogta össze. Fényképező lógott a nyakában. Profi gép volt, két évig spórolt rá, hogy megvehesse. Délelőtt fotósiskolába járt Budapesten, délután egy fénymásolóüzletben dolgozott. Pályázatra akart jelentkezni a képpel. Tenger, sziget, kutya, tuti nyerő, gondolta. Engedd el Archie-t, kérlelte Danyt. Ő nem akarta, tudta, a parton a kutya senkire sem hallgat, gyanakodva nézi a hullámokat, felvidítja egy labda, kergeti a sirályokat. Fanni addig kérlelte, míg lekapcsolta a pórázt a nyakáról. Archie ugrált, szaladgált, harapta a vizet. Egyetlen fotó sem sikerült róla, csak elmosódott csíkok látszódtak a képeken. Dany estére befogta, csatakos volt, földig lógott a nyelve. Nevettek rajta.
Sötétben botorkáltak haza. Felettük a hold olyan volt, mint egy óriási medicinlabda. Dany hirtelen átkarolta Fannit. Ő meglepődve fordult felé, mire a fiú megcsókolta. A lánynak elkerekedett a szeme, eltolta magától. A hotelig nem szóltak egymáshoz. Másnap Fanni összepakolt. Többé már nem szállt meg nálunk, hajtotta le a fejét Dany. A hold volt az oka, mondtam nagy komolyan. Ő dühösen legyintett, azt hitte, ugratom. Egy év múlva összefutott Fannival Capriban. Egy konferenciára utazott, a lány arra nyaralt. Este kimentek a tengerpartra, és ott folytatták a beszélgetést, ahol abbahagyták. Fanni elmesélte, hogy nyert a fotópályázaton. Mivel a kutyás képek nem sikerültek, lefotózta a holdat a sziget felett. Olyan különös volt a fénye, olyan hatalmas volt, hogy mindenkit lenyűgözött. Kiállították a fotót a Nagymező utcában. Aki megnézte, könnybe lábadt a szeme. Ünnepeljük meg, mondta Dany. Vettek egy palack bort, megitták a tengerparton. Most Fanni csókolta meg őt. Dany zavarba jött, és megmagyarázhatatlan szomorúság fogta el. Azt mondta, nem érti, mi történhetett vele, másnap összepakolt, és korábban hazarepült. Felültünk a motorra, kanyargós út vitt vissza a hotelhez. Addigra végérvényesen beesteledett. A nyaralás utolsó napja volt. Még úszni akartam egyet búcsúzóul. Milyen volt akkor este a hold, kérdeztem tőle. Hatalmas, mondta, akár egy óriási medicinlabda. Fájt, ha felnézett rá.
