Pár szavas sorsok
„Már az óegyiptomiak is hirdettek papirusztekercsen, nálunk viszont csak a XX. század fordulójától vált tömegessé az apróhirdetés a sajtóban, főként a Pesti Hírlap hasábjain” – olvasható Závada Pál előszavában. A Minden megoldás érdekel című kötet Vince Mátyás alapos válogatásában vonultatja fel a legkülönfélébb újságok apróhirdetéseit 1900-tól egészen 1999-ig. Minden év két oldalt kapott, amelyet egy-egy jellemző szalagcím nyit, így viszonylag könnyű belőni, hogy milyen politikai, közéleti állapotok uralkodtak az adott időszakban. A hol megdöbbentő, hol komikus, hol pedig szívszorító apróhirdetések a maguk tömörségében rajzolnak ki egy-egy emberi sorsot, amit aztán tovább lehet gondolni, hogy például mit is jelenthetett 1926-ban az a felhívás, hogy „Itt a tavasz, ki szeret sétálni a budai hegyekben? Csak korrekt, komoly szándékú fiatalemberek válaszát várjuk »Turisztika« jeligére, egy szőke és egy barna leány”.
Persze néha ennél jóval komplikáltabb helyzetekbe is beleshetünk: „Az urammal vagyok és maradok. Elválás ki van zárva. Egyéb stiklijük semmi. Maga jön, vagy ő szökik. Slussz!” – állt a különös üzenet az 1907. decemberi Budapesti Hírlapban. Az az 1931-es álláskereső apró sem minden áthallástól mentes, miszerint: „Diplomás, nőtlen fiatalember jó pénzért bárhol bármire kapható”. Azon is el lehet mélázni, hogy mi lett azzal az ebbel, akit a következőképpen hirdettek meg 1959-ben: „Csauszerű kutyát találtam, tulajdonosa v. állatbarát átveheti”. Ebben az 1977-es hirdetésben pedig már egy komplett horrorsztori szendereg: „Porcelánfejű babát veszek (sérültet is), külön fejet is”.
Persze akadnak kifejezetten szívszaggató apróhirdetések is, az első és a második világháború alatt egy egész rovat volt fenntartva Ki tud róla? címmel azoknak, akik valamiféle hírt szerettek volna hallani a csatatérre került rokonaikról. Az is árulkodó, hogy egyes történelmi időszakokban mire volt kereslet. 1916-ból például ezt találjuk: „Sokan viselnek ma fekete gyászruhát! A ruhaszövet nagyon drága, ajánlatos tehát festendő ruhákat minden községben összegyűjteni, és a híres kassai, 1810. év óta fennálló Haltenberger-féle ruhafestőgyárban befestetni”. De lehetett háborús imádságoskönyvet is vásárolni. 1944-ből pedig a következőt olvassuk: „Előírásos sárga csillag Börzsönyinél”.
A szöveges mellett grafikai hirdetések is helyet kaptak a kötetben. Ezek még ritkán voltak képesítve (a mozifilmek sem a saját, vagy a méltán híres hazai plakátjukkal kerültek az újságoldalakra), inkább minimális grafikai elemekkel, változatos betűtípussal hívták fel a figyelmet, hogy egy fél buszjegy áráért lehet rugalmas az arcbőr (1958), hogy a cigaretta a „legkedvesebb ajándék” (1959), hogy a Sunlight szappan „annyira tiszta, hogy még a legdrágább ruhában sem tesz kárt” (1905), hogy a 168 Óra „a politizáló ember hetilapja” (1991), hogy az összegyűjtött Márka-kupakokkal nyerni lehet (1988), vagy hogy az erdélyi nyereménykölcsön „szerencsés pénzelhelyezés” (1941).
A válogatás a teljesség igénye nélkül vonultatja fel a hirdetéseket és reklámokat, igaz, hiányérzetünk nem nagyon van, hiszen egy 1999-es apróban még Klapka György is vásárolna „műtárgyat, régiséget, festményt, hagyatékot”. A kötet tipográfiája és mérete pedig ügyesen idézi az újságoldalak világát.
(Minden megoldás érdekel, 208 oldal, Kossuth Kiadó)
