Ottlik 100
Ottlik Géza kötet nélküli, 37 éves író 1949-ben visszavette a Franklin Kiadótól Továbbélők című regényét. Ebből később legenda vált, amely nagyban közrejátszott abban, hogy fiatal írók a hetvenes évek vége felé kultikus tiszteletet kezdtek iránta mutatni.
A legendához persze a kész mű is kellett, amely jelentős átdolgozással és bővítéssel csak 1959-ben látott nyomdafestéket Iskola a határon címen. Kevesen tudják azonban, hogy igazán teljessé csak az 1968-as második kiadásban lett, mert nyomdatechnikai – és nem más – okból az elsőből kimaradt a Sár és hó című rész 19. fejezetének néhány oldala.
A kultusz meglehetős késéssel alakult ki. A hivatalos irodalomkritika nem ismerte föl a könyv értékeit, szerzőjét egzisztencializmussal vádolta, ami akkortájt fölért egy rendőri feljelentéssel. Az egykori katonaiskolai társak, kőszegi növendékek sem szerették meg a regényt; a legdrasztikusabb ellenkező azt mondta, hogy a szerző „beleszart” egykori fészkébe.
Többek szerint mégis ez volt a posztmodern előtti utolsó ép magyar regény. Az író hetvenedik születésnapján a Mozgó Világban megjelent egy tisztelgéssorozat: huszonnyolc fiatal író tett hitet O. G. nagysága előtt. A huszonkilencedik Esterházy Péter lett, aki szerzetesi fegyelemmel lemásolta az egész szöveget egy nagyméretű rajzlapra.
Ottlik Géza magyar író 2012. május 9-én lenne százéves. Ebből az alkalomból ezen a közönséges szerdai napon a Petőfi Irodalmi Múzeumban – s ezzel egyidejűleg Kőszegen és Gödöllőn is – felolvassák az Iskola a határont. Reggel kilenc órakor mindhárom helyszínen egy időben kezdődik az akció. Írók, színészek, muzsikusok, diákok kapnak lehetőséget arra, hogy mintegy ötpercnyi szöveget olvassanak a nyilvánosság előtt a regényből. Ottlik kedvelt kifejezésével élve: ez egy civil kezdeményezés. Bárki betérhet a Károlyi Mihály utcai palotába, hogy egy immár klasszikus magyar regény felolvasója legyen.
