Őszi várlátogatás
Burgenland így határok nélkül oly közel van! Egy ugrásra Soprontól, elkanyarodva Kismartontól (Eisenstadt), túl a magyarul Nagymartonként ismert Mattersburgon egyszer csak Fraknón - Forchtenstein- találja magát az utazó, aki jól teszi, ha a csinos településen áthaladva inkább a Burg Forchtenstein táblát követi. Nem mintha a célpont eltéveszthető lenne: mint minden rendes erődítmény, ez is hegy, avagy inkább domb tetejéről őrzi a vidék békéjét.
Manapság ezt már nem fenyegeti semmi, de amikor a 13. században, itt, a Rozália hegység nyúlványain nyilván nem kis munkával felépítették, nem esztétika célok, hanem a valóságos védelem volt a döntő cél. Való igaz, pár századdal később, a törökök támadásai idején komoly szerep jutott neki: ez az egyetlen vár a környéken, amelyet a törökellenes háborúk alatt soha nem foglaltak el.
A vár 1626 óta az Esterházy család tulajdonában van. Olasz építőmesterek tervei alapján alakították erődítménnyé a 17. században. Az Esterházy hercegek drága ékszereinek és értékes tárgyainak biztonságos „trezorja” lett – ugyanis a dinasztia a tulajdonossá válással szinte egyidejűleg kezdte meg a műkincsek gyűjtését. Páratlan szerencse, hogy az évszázadok alatt felhalmozott kincsek napjainkban is megtekinthetők itt.
Nem utolsósorban ezért olyan izgalmas a kirándulás ebbe a barokk várba (Goethe szavai szerint az Esterházy tündérvilágba), ahol az ősgaléria állandó kiállításon mutatja be az ötvösmunkákat, elefántcsontból faragott tárgyakat, textíliákat és értékes fegyvereket, nem beszélve a termeket díszítő portrékról és festményekről.
Négy évvel ezelőtt igazi szenzáció volt, amikor (a dinasztia kulturális hagyományait ápoló Esterházy Privatstiftungnak köszönhetően) megnyitották a nagyközönség előtt a vaskos falak mögé rejtett, bonyolult zárszerkezettel védett kincstárat. A földrészünkön egyedülálló kultúrtörténeti ritkaságok gyűjteménye nemcsak a turisták, hanem a tudósok és kutatók számára is élmény. Az alapítvány ezzel nem elégszik meg, szorgos kezek újabb és újabb kincseket restaurálnak.
Van éppen tennivaló. Eredetileg ezernél több, fölbecsülhetetlen értékű és különleges műtárgy rejtőzött az I. Esterházy Pál herceg 1695-i végrendeletében „Cabinetum“-ként említett termek szekrényeiben, amelyek közül ugyan jó néhány elveszett, mások viszont nincsenek jó állapotban. Utóbbiakból osztrák és külföldi szakemberek 271 műtárgyat újítottak fel, s ezek közül 150-et már a látogatók is megtekinthetnek.
A kérdésre, hogy milyen alapon válogattak a hatalmas anyagból, Dr. Florian Bayer, az Esterházy-gyűjtemény vezetője mondta el: mindenekelőtt olyan műtárgyakra összpontosítottak, amelyek az anyagösszetétel, illetve az anyagok különbözősége miatt különleges feladatok elé állították a szakembereket. A gyűjtemény eddig kevésbé figyelemmel kísért kincstári darabjait vették kézbe, textíliákat, néprajzi tárgyakat, szakrális alkotásokat.
Fraknó patinás falai a gyűjtemény legszebb darabjait rejtik, illetve ilyenkor nyáron tárják a látogatók elé. A Szervuszausztria néhányat az érdeklődők figyelmébe ajánl közülük.
Szent Fábián ereklyetartója igazi ritkaság, a fából faragott feszület részeit egyedülálló megoldással illesztették egymásba. Az ehhez hasonló feszületek jellegzetesen kincstári darabok voltak, és a legrangosabb európai nemesi udvarokban gyűjtötték őket.
Szintén különleges darab az az eredeti fatokban lévő, bekeretezett rézmetszet, melyen XI. Kelemen pápa portréja látható. I. Esterházy Pálnak a katolikus egyházhoz, a római pápasághoz kötődését is kifejezi, hogy ez a kép éppen a családi kincstárban kapott helyet.
Ázsiából származó lakkmunkák, tükör, miniatűr írószekrény, berchtesgadeni fadobozok, hátsóüvegfestés vallásos vagy világi témával, oszmán lovas felszerelés is, továbbá üvegből készült flakonok, bögrék, tálak és kelyhek is vannak az újonnan kiállított tárgyak között.
Érdekesek a Csehországból származó táblajátékok, épségben fennmaradt elefántcsont- és nemesfém-berakásokkal díszített értékes fából készült sakk- és malomtáblák, amelyekhez még a dobókockák is megvannak.
Különleges kincstári darab a 17. századi írótábla, amelynek különlegességét nem ismeretlen tulajdonosa adja, hanem a korai 18. századból származó jól olvasható üzenet, II. Esterházy Pál Antal herceg pajkos felirata elődei palatábláján: Én, Antonius Esterházy herceg itt jártam, 1724.
Gazdagságot és fényűzést fejez ki a 17. században Augsburgban készült ezüst kabinetszekrény. Az ében- és diófából készült, ezüstveretes kincstári darab díszesen megművelt belső oldala kinyitva látható. Középen az aranyozott női alakok a krisztusi erényt jelképezik, az oldalszárnyakon a mértékletesség és bátorság allegóriája látható. A szekrény felső részében található fiókok mellett a dobogóban vörös selyemmel bélelt fiók rejtőzik, benne különösen értékes, míves író- és pipereeszközök.
Több más augsburgi munka látható, mai ízlésünknek bizonyára túl díszesek, de az aprólékos kézi munka mindenképpen ámulatba ejtő.
Fraknóra érdemes ellátogatni, szép a táj, a várból pazar a kilátás, és különleges az új tárgyakkal berendezett kincstár, amely csak október 31-ig látogatható. A tél itt holtszezon – a vastag falak között ugyancsak hűvös van.
Részletes információ a
honlapon.
