olvasói levél
Gyermekeik elmondásaiból és a hírekből biztosan tudják, hogy sok baj van a közoktatásban. No, nem mintha valaha is tökéletes lett volna az oktatás, de az elmúlt években végrehajtott reformok jelentősen megnehezítették a mindennapokat.
Csak néhány példa: még a kisiskolásoknak is rengeteg órájuk van, a 2012-ben megalkotott NAT rengeteg plusz terhet rakott rájuk; az iskolák anyagi helyzete siralmas, emiatt sok esetben a szülők kénytelenek megvenni az iskolák számára a legalapvetőbb iskolai eszközöket; a korábban jól bevált tankönyvek, feladatgyűjtemények, atlaszok helyett szinte mindenki kizárólag a hibás állami kiadványokat kénytelen használni; a szakképzési rendszer átalakítása és egyes gimnáziumi osztályok megszüntetése a gyermekek/fiatalok jövőjét teszi kérdésessé stb.
Az újabb és újabb intézkedések következtében olyan nagy mennyiségű adminisztrációs feladat hárult a pedagógusokra, hogy éppen a lényegre, a tanításra alig marad energiájuk. Pedig a pedagógusok jólléte az alapja az oktatás sikerének és színvonalának.
Ez a szabadságától megfosztott, megfélemlített, lenézett pedagógustársadalom bizonyára bátrabban kiállna az oktatásért, ha a szülők (további lenézés vagy megvetés helyett) melléjük állnának, és közösen tiltakoznának az oktatás főszereplőiért, a diákokért. Ha már a gyermekeinkért sem állunk ki, akkor kiért/miért fogunk kiállni? Vagy mindenki elégedett a történtekkel? Persze, bele is törődhetünk a megváltoztathatatlannak hitt állapotba.
Országos szintű összefogás esetén legalább a remény meglehetne arra, hogy pozitív eredményt érjünk el. Ha sokan vagyunk, mitől/kitől kell félnünk?
A Pedagógusok Szakszervezete 2016 januárjára tiltakozást szervez (de bizonyára a szülői szervezetek is örömmel vennék az Önök támogatását). Ha melléjük állnánk, az bátorítást és erőt adhatna a pedagógusoknak, és reményt arra, hogy gyermekeink jövője itthon maradva is biztosítva legyen.
Király László
