Néma csönd
Ennek a német filmnek a debütáns rendezője svájci (Baran bo Odar). Talán ezért gondolkodik a krimiről hasonlóan, mint a mester, Dürrenmatt, aki megírta a bűnügyi történetek rekviemjét. Vagyis hogy nincs minden bűnre büntetés, a legszörnyűbbekre sem, s a legszívósabb detektív kitartó alapos gyanúja sem vezet mindig célra.
Mint Az ígéretben, itt is egy visszaeső pedofil gyilkost nyomoznának, aki 23 évvel az első bűn után megismétli tettét ugyanott, ugyanúgy. Csak az áldozat más (természetesen).
Ám a nemi erőszak ezúttal elmarad. Ha nem történt kéjgyilkosság, akkor valami más célja volt az elkövetőnek. Például üzent ezzel a rémes rímmel a hajdani ölés elmenekült, nevet váltott, ki nem nyomozható tanújának, bűnrészesének, aki eltűnt az eset után. De vajon eltűnt-e?
Bölcs István filmkritikája választ ad ezekre a kérdésekre is.
(Ha szeretné elolvasni a teljes cikket,
itt megrendelhetia 168 Óra nyomtatott vagy digitális változatát.)
