Nem tetszik a rendszer!
Szia Viktor! Gondoltam, hogy azért beszámolok Neked október 23-ról. Tudod, ez egy fontos és magasztos, nemzeti ünnep a hazánkban. Ezen a napon ünnepeljük a magyar nép bátorságát, a demokráciába vetett hitét és a szabadság, a függetlenség iránti, olthatatlan vágyát. Talán halványan még Te is emlékszel ezekre a fogalmakra és érzésekre...
Gondoltam, beszámolok róla, hogyan sikerült a hazai demokraták, az öntudatos állampolgárok, a büszke és bátor civilek közös megemlékezése, közös ünnepe. Gondoltam, hogy elmesélem Neked, ha már Te gyáván (idegenszívűen?) a messzi Brüsszelig futottál éppen ezen a napon.
Csodálatosan sikerült. Békés és méltóságteljes volt. Tudod, pár órára ismét jó volt magyarnak lenni. Sajnos mostanában ez egyre ritkább érzés a legtöbbünknek, a saját hazánkban. Neked, nektek köszönhetően. Hiszen Te és az elvtársaid sajnos „nem szeretem” országot csináltatok a hazánkból. Szép volt ez a demonstráció és szép volt az igaz a szónokaink, fellépőink szájából. Szép, határozott és erős volt, demagóg sallangok, hatásvadász hazugságok és ostoba populizmus nélkül. Mert szép az igaz és igaz a szép...
Egy bátor diáklány például arról beszélt, hogy az egyetemi ifjúság nem sokáig tűr már. Egy bátor jogvédő elmondta, hogy a szemünk láttára romboljátok le a demokráciánkat, de nem szabad tovább hagyjuk. Két remek színész arról beszélgetett a színpadon, hogy megszálljátok a kultúrát, a művészeteket is, ha tűrjük. Megszálljátok, elfoglaljátok, pökhendi, ostoba és dilettáns módon. Tudod, úgy ahogy mostanában mindent csináltok.
Voltunk vagy százezren. Az Erzsébet hídtól az Astoriáig tartott a tömeg. Rákay Philip barátod ezt úgy hárommilliónak mondta volna... De én nem akarok Neked hazudni. „Csak” százezren voltunk. De százezren voltunk és százezer torokból zúgott, hogy „NEM TETSZIK A RENDSZER!” Nem akarlak becsapni és nem akarom elhallgatni azt sem, hogy ezután százezer torokból dörgött az „ORBÁN TAKARODJ!” is. Bevallom, hogy jó volt kiabálni és jó volt hallani is. Remélem, hogy Brüsszelig is elhallatszott azért...
Tudod Viktor, lassan vége. Tudom, hogy tudod. Ezen a csodálatos, október 23-i ünnepen, a Magyar Demokrácia Ünnepén elhangzott egy nagyon fontos mondat. Valahogy úgy szólt, hogy ahogyan két évtizede Te jelképezted a rendszerváltást, úgy most Te jelképezed sajnos a hazai, demokratikus rendszer, a köztársaság végzetes félrecsúszását, zsákutcába kerülését, már-már bukását is. Hiszen ahogy egykoron rendszervártó, liberális demokrata, szinte forradalmár voltál, úgy vagy ma populista diktátor, bigott és avítt zsarnok, a „fülke-forradalom” fura ura.
Az az igazság Viktor, hogy már nem szeretünk és nem is tisztelünk Téged. Rühelljük az átlátszó hazugságaidat, az erőszakos pökhendiségedet és az ostoba, demagóg blöffjeidet is. Utáljuk a nenyit és az alaptörvény bárgyú asztalkáit is. Sőt utáljuk az alaptörvényedet is, mert egy igénytelen, jogsértő fércmunka, egy önző és gyalázatos pártalkotmány. Utálunk már félni és utáljuk ezt az egész, átlátszó hazugságokra és nyílt jogsértésekre épülő rendszert is.
De mi, józan, magyar demokraták, jogtisztelő és felelős állampolgárok békésen demonstráltunk azért. Durva fenyegetőzések, kukaborogatások, szélsőségek és randalírozás nélkül. Civilek, diákok, nyugdíjasok és munkavállalók, együtt. Pártlogók és mindenféle megosztottság nélkül.
Mi nem gyújtottuk fel a saját TV székházunkat, hiszen az is a mienk. Ahogy a Magyar Demokrácia és a Magyar Köztársaság is a mienk. Az is marad, mert tudod, „nem a faroknak van kutyája és nem a kormánynak van országa.” Ez a mi hazánk is, nemcsak a Tied és a pár ezer, gerinctelen vazallusodé. Tudod Viktor, „a haza nem lehet ellenzékben!” Megnyugtatlak, nem is lesz már sokáig... Ez a tegnapi tömegtüntetés is bebizonyította.
Szóval nagy kár, hogy nem jöttél el a demonstrációnkra. Sokat tanulhattál volna. Remélem, hogy ezúttal nem mosták fel Veled fél Brüsszelt. Majd megnézem a nemzetközi sajtó és a YouTube hírei között. Ugyanis az MTI-ben valahogy nem bízom már...
Egyébként hallom, hogy a „plebejus álamfő”, a „nemzet gojóstolla”, – aki helyett, mi civilek nemsokára alternatív köztársasági elnököt választunk - a Kossuth téren celebrált egy meghitt, kis házi-ünnepséget október 23-án. Láttam a sajtófotókat is, így aztán láthattam azt is, hogy azon is volt 9, azaz kilenc néző. Láthattam, mert úgy tűnik, hogy Szalai Annamáriáék még mindig nem elég hatékony cenzorok...” Őszinte” részvétem Viktor!
dr. Dániel Péter
