Nem művészeti közeg
A cím nem ítélet, még csak nem is kritika, hanem a tárlat címe maga: s minthogy a művésztől, Nemes Csabától származik, nem kell – teljesen – komolyan vennünk. Fogjuk fel inkább afféle üzenetként, ami arra utal, hogy témaválasztásában a művész most (nem csak most egyébként, de egyelőre maradjunk ennél) olyan terepre merészkedik, ahová a klasszikus művészet nemigen terjeszti ki figyelmét.
Az aktuálpolitika terepére. A Knoll Galéria hangsúlyozottan szerény körülményei (még a művek címe is csak ceruzával van felfirkálva a falra) között bemutatott mintegy tucatnyi festmény és grafika hősei között a mai közélet megannyi szereplője ismerhető fel Lázár Jánostól Habony Árpádig. Nemes Csaba azonban nem portrét fest, vagy zsánerképet, mint drMáriás teszi, vagy – mutatis mutandis – Nagy Kriszta, hanem jelképes „oltárképeket” alkot hiperrealista eszközökkel. Mint régóta, most is a társadalmi különbségek, a fent és lent világa foglalkoztatja a festőt, a kiállításon több munkája is viseli a Befagyott struktúrák – fent és lent címet, melyekben a középkori allegorikus festmények mintájára vertikálisan ábrázolja mai világunkat, legalul konténerlakásokkal, legfelül Pasa parkkal, középen egy kietlen csarnoképületben tevékenykedő közmunkásokkal – groteszk és fájdalmas képeit csak az élénk színek meg a kompozíció tartja össze.
Művészeti közeg ez, persze, minden ízében az: Nemes politizáló művész, de az utolsó szón van a hangsúly. Művei akkor is élvezhetők lesznek, ha a tárlatlátogatónak már fogalma sem lesz arról, kik pöffeszkednek, üdvözült mosollyal az arcukon odafönt. Amikor már csak a kiáltó társadalmi ellentét, az égbekiáltó igazságtalanság lesz a képek üzenete. Időn és téren túl.
Jolsvai András
