Naszádra vették

Jéghegynek ütközött vasárnap este a Hócipő naszádja a Hollán Ernő utcai állami zeneiskola zsúfolásig megtelt előadótermében: szerencse a szerencsétlenségben (attól függ, persze, kinek), hogy mindez egy vidám jelenet keretében játszódott le, s a gyorsnaszádot Varga Ferenc József alakította, a jéghegyet pedig Farkasházy Tivadar (igen élethűen). Részt vett még a kétórás kabaréban Selmeczi Tibor, aki nemcsak szatirikus vénáját, de színészi aortáját is bizonyította ezen az estén, valamint háromszáz lelkes néző, a Hócipő című kétheti lap odaadó olvasói és előfizetői. (Ha a kettő egybeesik, az a legszerencsésebb.) Az igazi főszereplő persze itt is Cseh Tamás Valóság nevű nagybácsikája volt, a közönség is az ő fellépésén derült leginkább, és erre megannyi módja volt.

A lap szerkesztői ugyanis ezúttal sem tagadták meg magukat, sem egymást: azt tették, amit egy (két, illetve három) humoristának tennie kell, éles nyelvvel és szellemesen bírálták „pártunkat és kormányunkat”, amely erre bizony rá is szolgált. (Vagyis alaposan megkönnyítette a hócipősök dolgát – de hát, mint mondani szoktuk, legalább nekik legyen jó.) Varga Ferenc József leginkább egy miniszterelnöki álévértékelésben tűnt ki, Farkasházy és Selmeczi pedig, mintha csak a hajdani rádiókabaréban volnának, pompás jelenetek, villámtréfák sorával ajándékoztak meg bennünket. Mi pedig, miközben a könnyünket törülgettük, elfeledkeztünk egy kicsit arról, hogy voltaképpen magunkon nevetünk, és bizony jobban tennénk, ha sírva fakadnánk.

Ilyesmire a Hócipő szerkesztőinek is volna okuk, például ha a szponzoraikra gondolnak, de ezen az estén (is) kizárólag az olvasóikkal törődtek. Megajándékoztak bennünket két mulatságos órával meg azzal a tudattal, hogy sosem szabad feladni.

Köszönjük.