Minyonok
Sok év előtt egy vidéki vándorvidámpark szolgáltatásait vettem igénybe: szerény volt a kínálat, legyen elég annyi. A szerénységnek része volt egy úgynevezett szellemvasút is, apró síneken mentek a szerelvények körbe-körbe, egy sötét deszkabódé mélyén, magnóról sejtelmes zene hallatszott, és kész – félelemetesnek igazán nem volt mondható. De hogy mégis megadják a módját, mielőtt fényre ért volna a jármű, egy fal mögül fáradt segédmunkás lépett elő, és azt mondta, „hu”, nyilvánvalóan ijesztgetési céllal – de ez a cél nemigen lett elérve.
E hajdani élmény jutott eszembe, amikor először találkoztam az úgynevezett 4D élménnyel egy plázamoziban. A vetítés komor hangú felszólítással kezdődik, hogy gyengébb idegzetűek és szédülősek és félősek és ilyenek azonnal hagyják el a termet, mert itt aztán rettenetes dolgok fognak történni. Ehhez képest „sima” 3D-s az élmény (az egyébként tényleg remek dolog, bár persze a művészethez – még – nincs köze), s közben kicsit mozog a szék alattunk, vízpára száll és némi kereszthuzat érződik: mindez közelebb áll a nevetségeshez, mint a félelmeteshez.
Lehet, hogy e környezet tett túlzottan szigorúvá a filmet illetően is (pedig hát az igazán nem tehet róla: pontosabban erről igazán nem tehet, tényleg), de a magam részéről értetlenül állok a Minyonok néven forgalmazott (már a cím is tévedés és nem szójáték: itt – Minion – egyszerű csatlósokról van szó; mintha a Carpentert Kárpótlónak fordítanánk, mondjuk, mert az jópofa) alkotás fergeteges sikere előtt. (Pedig az van neki, már a bemutató napján minden rekordot megdöntött, és azóta egész iparág – kulcstartótól a trikókig és vissza – épült rá.) Felmenői kötelességem gyakran szólít gyermekfilmek közelébe, megannyi kreatív, kedves, vidám, szórakoztató vagy vállalhatóan melodramatikus darabot láttam az utóbbi időben is (nem egyet dicsértem e hasábokon), de a Minyonok nagyon nem tartozik közéjük. A szüzsé ostoba, a képi megoldások önismétlőek, s még a nyelvi lelemények sem bírnak ki két órát. És rövidesen jön a folytatás. Nem könnyű manapság gyereknek lenni!
