Mihail Siskiné а Nagy Könyv
Oroszország legpénzesebb és legrangosabb nem állami irodalmi díja, a Nagy Könyv idei első helyezettje Mihail Siskin lett a Levélmintakönyv (Piszmovnyik) című regényével. Jutalma három millió rubel. A második helyért járó másfél milliót Vlagyimir Szorokin kapta a – magyarul is olvasható – Hóviharért, az egy milliós harmadik díjat Dmitrij Bikov: Osztromov vagy a Varázsló tanonca vitte el.
A másfél évtizede Svájcban élő, posztmodern prózát művelő, elismerten kiváló stiliszta Mihail Siskinnek (1961) a
Levélmintakönyva negyedik regénye. Mindegyikkel nagy sikere volt a hazai irodalmi díjosztóknál, az előző regénye, a 2005-ben megjelent és azóta egy tucat nyelvre lefordított Vénusz haja azon túl, hogy Nagy Könyv harmadik helyezett volt, idén nagyon rangos német irodalmi elismerést kapott. Ebből és a legújabb regényéből készült színdarabokat több neves moszkvai színház játssza. Ugyanakkor az orosz kritikusok bizonyos része Siskint nem szereti, orosz irodalmi hagyományok elárulásával, hazafiatlansággal vádolja, vendégszövegek jelenléte miatt regényírói munkásságát eddig rosszízű plágium-botrányok kísérték.Ehhez képest az Oroszországban 2010-ben megjelent - és ugyancsak több vendégszöveget beemelő - Levélmintakönyv kritikusi fogadtatása kiegyensúlyozott, inkább kedvező volt. Van olyan méltatója, aki szerint a mai orosz prózairodalomban van Mihail Siskin meg még egy-két író, és vannak a többiek. - Nehéz is ezzel a nyilvánvaló ténnyel megbékélnie annak a kritikusnak, aki házőrző kutyaként védi az orosz irodalom építményét – írta az
Openspacekulturális portál recenzora, aki szerint a Levélmintakönyv – akárcsak Siskin más regényei – az évtized, de talán még ennél is tágabb idők legjobb szövege. A Nagy Könyv által szavazásra buzdított olvasóknál is Siskin győzött. Mégis a kiadóelsőre csak hétezer példányt jelentetett meg a Levélmintakönyvből, persze az Internetről a regény korlátlanul és ingyen letölthető.„Jobb későn, mint soha” – a november 30-ki
díjátadásonígy fogadta második helyezését az orosz posztmodern irodalom világszerte, így Magyarországon is ismert és elismert szerzője, Vlagyimir Szorokin (1955), akit a nagy orosz irodalmi díjak eddig valóban elkerülték. A most jutalmazott Hóvihar- itthon a Gondolat Kiadó adta ki M. Nagy Miklós fordításában – Oroszországban 35 000 példányban jelent meg – összehasonlításul: Ljudmila Ulickaja legutóbbi regénye, az Imágó (orosz címe Zöld Sátor) elsőre kétszázezer példányt ért meg a kiadójának.Dmitrij Bikov (1967), a különösen az orosz liberális értelmiségi körökben rendkívül népszerű költő, író, publicista és állandó médiaszereplő, az olvasók második számú kedvence 2006-ban már volt „nagy könyves”, Paszternak életrajzáért az első díjat kapta. Az idén ötezer példányban megjelent
Osztromov vagy a Varázsló tanonca-val pedig néhány hónapja már besöpörte a Nemzeti Bestseller 250 ezer rubeles elismerését. Magyarul tavaly jelent meg ZSD - avagy kié Oroszország?című regénye Soproni András fordításában (Európa Könyvkiadó).A
Nagy Könyv…az évente kiosztandó öt és fél millió rubelt tekintve a Nobel-díj után a legnagyobb értékű nem állami irodalmi díj, amelyet 2005-ben alapítottak hazai tulajdonú óriásvállalatok és az oroszországi gazdasági életben meghatározó szerepet játszó üzletemberek. A szakma társalapítóként képviseli magát: országos irodalmi intézet, kiadói egyesületek szövetsége, nagy sajtóügynökségek – egytől egyig jelentős szervezetek, amelyek főnökei, miniszteri rangú vezetőik ott vannak a díjosztás feltételeit meghatározó felügyelői tanácsban. Ez a testület határozza meg az évi díjösszegeket és a díjazottak számát.
Nevezni a díjra orosz nyelvű, a nevezési évben megjelent vagy még kéziratban lévő fiction és non fiction prózai művekkel lehet. A több lépcsős és egész évben nagy médiafigyelemmel kísért válogatási folyamat végén legfeljebb 15 mű maradhat. Ezeket értékeli pályatársakból, irodalmi szaktekintélyekből, újságírókból, gazdasági szakemberekből álló csaknem száztagú zsűri, az úgynevezett irodalmi akadémia, és az olvasok is felállíthatnak egy rangsort - a pályaműveket idén a díj honlapján lehetett olvasni.
A Nagy Könyv díjait megnyerni dicsőség egyszersmind óriási könnyebbség a szerző számára, hiszen biztos megélhetést jelent legalább a következő kiadói szerződésig, vagy még tovább. Ami a könyveladásokra gyakorolt jótékony hatását illeti, ebben a tekintetben mindig is megmaradnak a kételyek, s ugyanez áll a többi irodalmi díjra is, amelyekből körülbelül ötszáz van Oroszországban, az öt millió rubellel járó Állami Díjtól az 1,5 milliós Költő díjon át az egy liter vodkával (hölgyírók esetén egy üveg fehérborral) és egy zöld almával jutalmazó
Andrej Belijdíjig.A témához tartozik:
További írások Oroszországról az
oroszline.huoldalain
