Lázár és a doktori cím

Évek óta rendszeres olvasója és előfizetője vagyok lapjuknak. Nagy érdeklődéssel olvasom valamennyi cikküket, és hol örülök annak, amiről írnak, hol pedig szomorkodom, avagy bosszankodom rajtuk. De ilyen felindult és elkeseredett még sohasem lettem, mint ma, amikor elolvastam a legfrissebb számukban a Lázár Jánossal készült interjút.

Lázár János ugyanis azt mondja: „Azt állítom, amit az utca embere és minden újságolvasó tud: az országban rengetegen jogtalanul használnak doktori címet.” Ez az állítás hazug és félrevezető! Mind a magam, mind sok ezer társam nevében, aki a doktori címet tudományos munkásságával, az akkori előírásoknak megfelelően, kemény munkával szerezte meg, tiltakozom ezen általánosító állítás ellen, és rendkívül sértőnek és megalázónak érzem az ilyen kijelentéseket. Egy politikustól, aki felelős tisztséget tölt be, nem méltó az ilyen mondat. Ha ő maga nem tudja a doktori fokozat kiadásának szabályait, jó lenne, ha előbb tájékozódna erről.

1993 előtt is mindegyik egyetem szabályozta a doktori cím elérésének módjait, és megkövetelte mind az előírások teljesítését, mind a tudományos munkák közlésére vonatkozó írott és íratlan szabályok figyelembevételét. Számomra egy pillanatig sem volt kétséges a doktori disszertációm készítése közben, hogy milyen formai követelményei vannak a doktori munka megírásának, hogyan kell más művekből idézni, és hogyan kell irodalomjegyzéket elkészíteni. A doktori értekezésről pedig két, magas tudományos fokozattal rendelkező opponens (esetemben két egyetemi professzor) döntött, és nemcsak megvédeni kellett a disszertációt egy az egyetem által meghatározott, professzorokból álló bizottság előtt, hanem az előírt tantárgyakból vizsgát is kellett tenni.

Nem hiszem, hogy ezt „az utca embere és minden újságolvasó” tudja. Éppen az a baj, hogy sokan még azok közül sem tudják, akik az elmúlt időszakban a legkülönfélébb fórumokon véleményt nyilvánítottak ebben a kérdésben!

(Név és cím a szerkesztőségben)