Láthatatlan történetek

Van miről olvasni... Családtörténet, anarchizmus, maoizmus, terepmunka, földalatti szervezkedés, szamizdatkiadás, rendőri üldözés, házkutatások, politikai kampányok, viszályok és kompromisszumok: taxisofőrből, ellenzékiből főpolgármester, ugyanabban a városban.
1988. március 15-én a „valódi parlamentarizmust” és „demokráciát” követelő tüntetők közül hiányzik, ugyanis már hajnal óta őrizetben van. Szintén beviszik június 16-án, a Nagy Imre-kivégzés évfordulóján. Ám nem kevésbé szégyenletes az, aminek magunk is szemtanúi voltunk, amikor 2007. március 15-én politikai bérencek kővel, tojászáporral próbálták elhallgattatni, és csak testőrök ernyői alatt tudta elmondani ünnepi beszédét... (Szégyen ám ez is!)
Akinek visszaemlékezéseit olvashatjuk, Budapest egyik legtovább hivatalban lévő (fő)polgármestere volt, politikus és értelmiségi. (Manapság e kettő nem feltétlenül esik egybe.) Demszky eredményeiről és tévedéseiről egyaránt őszintén számol be. Oldalakon keresztül sorolt rossz döntései mellé igencsak odakívánkozna jó néhány közszereplő kortársának hasonlóan vallomásos hibalistája. (Tisztulna a kép.)
Az ötször újraválasztott főpolgármester hat miniszterelnökkel dolgozhatott együtt. Megismerjük elegáns véleményét Antallról, Borossról, Hornról, Orbánról, Gyurcsányról, Bajnairól. Legyőzött riválisai között voltak jeles és kevésbé jeles személyiségek, mint például Barsiné Pataky Etelka (MDF), Csurka István (MIÉP), Szabó János (FKGP), Schmitt Pál (mint független!). Ám Demszky a szabadelvű-liberális-szocialista Budapesten biztos befutó volt. Egészen 2010-ig.
A jó mondatok közül is a legtanulságosabb a következő: „A politika a beszéd és a hallgatás művészete.” A beszédről egyik kedves barátom azt tanítja: nem elég tojni, kotkodácsolni is kell hozzá. A hallgatás előnyeiről pedig az elmúlt huszonkét év történelméből számtalan példát hozhatnánk, ha az egész lapot mi írhatnánk tele.
(Demszky Gábor: Elveszett szabadság. Láthatatlan történeteim. Noran Libro Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor