Kulisszák mögötti üzletkötés

Miért nem hirdette meg nyilvánosan az MNV, hogy eladó a teátrum? Hátha valakinek többet is megért volna. Mielőtt saját vagyontárgyainkat eladnánk, több árajánlatot is bekérünk. A gazda gondossága a köztulajdon értékesítésekor miért nem várható el?

Kérdéseink az állami vagyongazdálkodás egyre átláthatatlanabb útvesztőibe vezettek. Például: a Játékszín magánosítását intéző MNV először – jogszabályra hivatkozva – azt közölte lapunkkal, hogy tíz évig nem hozhatók nyilvánosságra az adásvétel dokumentumai. Ám miután ugyanarra a törvényre hivatkozva bizonyítottuk, nem igaz, amit az MNV állít, a vállalat föltette a honlapjára az értékbecslést, amelynek alapján a teátrumot „beárazták”.

Megírtuk azt is, az MNV a Játékszín privatizációs iratainak őrzésére több mint 10 milliót fizetett ki: ez majdnem négyszer annyi, mint amennyibe a színház került. A teátrumot jelmez- és díszlettárral, lámpaparkkal, hangtechnikával együtt csupán 2,914 millió forintra becsülték fel. „Nullának” értékelve értékes vagyontárgyakat. Németh Kristóf és társai 3,1 milliós vételi ajánlatot tettek az MNV-nek. Fontos: még az értékbecslés előtt keresték föl a vagyonkezelőt.

Ijesztő precedens

Vajon véletlen, hogy éppen a színész által kínált összeg alá árazták be a színházat? Azon túl, hogy így legalább igazolhatja az MNV a számonkérőknek: „jó üzletet” csinált, áron felül adta el az állami teátrumot. Tudjuk már azt is: a Fővárosi Főügyészség – amely névtelen feljelentés kapcsán vizsgálta a Játékszín privatizációját – jogszerűnek találta az adásvételt.

De valóban a véletlenen múlhatott, hogy éppen Németh pénztárcájához szabták az árat? Vagy az a valószínűbb, hogy a Játékszínt politikai megrendelésre adták el? Véletlen, hogy Németh Kristóf magánszínházának októberi megnyitóján a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó is megjelent? Véletlen, hogy az ügyészség ezek után rendben találta az adásvételt? Képzeljük el, ha másként dönt a hatóság, s nyomozást indít – mondjuk – hanyag vagy hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt, akkor azt is ki kellene nyomoznia: volt-e bármiféle köze Orbán Viktornak és feleségének a teátrum filléres kiárusításához?

Írásainkban Németh Kristóf csupán epizodista volt. Cikkeink az Orbán-rendszer hatalmi mechanizmusáról szóltak. Németh kihasználhatta azt, hogy ma Magyarországon leginkább az udvari lojalitástól függnek az esélyek és a lehetőségek.

Nemzetközileg elismert színházi alkotóink elhagyják az országot, mert itthon még sufnit sem tudnak társulatuknak szerezni. Azok a független színházi közösségek, amelyek mégis itthon próbálnak boldogulni, az állami támogatások drasztikus csökkentése miatt mennek tönkre. Aki viszont hódol a hatalomnak, a vezérnek, hasznot nyer.

A Játékszín egyébként nyereségesen működött. Éves költségvetése körülbelül 140 millió forint volt. Csak hát a teátrumot korábban igazgató Balázsovits Lajos nem tett hűségesküt Orbánnak. A szellemi életben a pénzek politikai átcsoportosítása zajlik, s aki az ideológiai rostán fennakad, annak annyi. Mások is retteghetnek: mikor kerül rájuk a sor?

A Játékszín esete ugyanis ijesztő precedenst teremthet. Mi a garancia arra, hogy nem adják el fillérekért a többi színházat is? Ám a fortélyos félelem légkörében a színházi szakma hallgat. A Magyar Színházi Társaságból valaki – névtelenséget kérve – azt mondta nekünk: „A Játékszín eladását az ügyészség jogszerűnek ítélte. Erkölcsi kérdésekben pedig nehéz állást foglalni.”

Németh Kristófot nem sértegettük írásainkban. Nem személyeskedtünk. Tényekről írtunk, amelyeket eddig senki nem cáfolt. Ám a színész az elmúlt hetekben többször támadta a 168 Órát. A Heti Válasznak azt nyilatkozta, hogy a balliberális újságírásnak és a színházi szakmának „egyfajta Jurassic Parkja” fogott össze ellene, „kiöregedett, de összeszokott csordácska, akik együtt még erősnek érzik magukat”. A Klubrádióban azt is mondta: „A 168 Óra hasábjain effektív tényszerű hazugságok, rágalmak jelennek meg, karaktergyilkossági kísérlet folyik ellenem.”

Gödöllői helyzetkép

A színész hazugsággal vádolta meg kollégánkat, Koltai Tamást is, aki Zuhan a nívó című publicisztikájában arról írt lapunkban: Németh tíz évvel ezelőtt úgy nyerte meg a Gödöllői Művelődési Ház vezetésére kiírt pályázatot, hogy nem volt intézményvezetői végzettsége, sem tapasztalata. A „művház” addig befogadó helye volt a hazai progresszív, alternatív társulatoknak, ott rendezték meg évente az országos stúdiószínházi találkozókat. Németh kinevezése után mindez megszűnt Gödöllőn. Most felhívtuk a művelődési ház néhány akkori munkatársát, ők megerősítették: mindez valóban így történt, és Koltai Tamás igazat írt.

Németh Kristóf ma azt hangoztatja: ő megmentette a Játékszínt a végleges bezárástól, munkalehetőséget ad kollégáinak. Azoknak is, akik a szintén megszüntetett Budapesti Kamaraszínház tagjai voltak. Azt azonban egyetlen nyilatkozatában sem említette: az MNV, a Kamara tulajdonosa máig nem fizette ki a színház 140 elbocsátott munkatársának a végkielégítést, sőt többhavi bérrel is tartozik nekik. Valószínűleg már azt is elfelejtette: még a Kamaraszínház tagjaként ő vállalta, hogy eljár a politikusoknál társainak érdekében. Most, hogy fillérekért megvehette a Játékszínt, vélhetően már kínos lenne az állami hivatalt a mulasztásaira figyelmeztetni.

Eddig tartott a szolidaritás a kollégákkal? Valóban az ő érdekeikért küzdött annyit a színész? Nem inkább saját magáért lobbizott?

Cikksorozatunkban mi nem először hívjuk fel a figyelmet arra: miközben az MNV aprópénzért eladogatja a Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház vagyonát, az utcára került művészek és műszakiak járandóságait május óta nem fizeti ki.

Ezt tudja Németh Kristóf is, mivel a Kamaraszínház tagja volt. Rosszul kezdődött számára a 2012-es év, hiszen a Budapesti Kamaraszínház akkor már anyagi gondokkal küzdött. Aztán távoznia kellett a Barátok közt sorozatból is. Szorult helyzetében a Játékszín direktora, Balázsovits Lajos nyújtott segítő kezet: vendégjátékra hívta őt a Játékszínbe, Herczeg Ferenc Kék rókájának egyik szerepére. Bár még reménykedtek a folytatásban, valójában már mindannyian tudták: ez lesz a Játékszín utolsó bemutatója.

A szereplési lehetőséget és a baráti segítséget azzal „hálálta meg” Németh Kristóf, hogy Balázsovits háta mögött privatizálta a színházat. Vásárlási terveiről semmit nem mondott annak az embernek, aki húsz évig irányította a Játékszínt.

Új szabályok

Mostani írásunk sem Németh Kristófról szól. Inkább a kulturális térnyerés módszeréről, amely nélkülöz minden szakmai, morális és etikai megfontolást. Ezt a metódust persze most Németh is legitimálta azzal, hogy elfogadta a haszonszerzés új szabályait.