Koncerttel harcolnak a gyermekéhezés ellen
Szombaton több mint száz előadóművész lép színpadra a Papp László Sportarénában a Nemzeti Minimum nevű civil kezdeményezés koncertjén. A szervezők arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon legalább negyvenezer gyerek nap mint nap nem jut minőségi ételhez, és több mint százezer fiatal rendszeresen éhezik. Bornai Tibor zenész azt mondja: tettekre kell hogy sarkalljon mindenkit a probléma nagysága.
– Ön az alapítók egyike. Hogyan indult a kezdeményezés?
– Horgas Péter látvány- és díszlettervező hívott fel telefonon körülbelül egy éve azzal, hogy megdöbbent az éhező gyerek számáról szóló hivatalos statisztikákon. Akkor ébredtem rá, hogy én is hallottam az erről szóló híreket, de valahogy elengedtem őket a fülem mellett. Tudatosult bennem, hogy ezt nem tehetem meg, nem szokhatok hozzá ahhoz, hogy Magyarországon egyetlen gyerek is éhezik vagy nem jut megfelelő ételhez. Ez egy képtelenség. A dolog hirtelen a személyes problémámmá vált, és Péterrel nekiálltunk azon gondolkodni, hogy mit lehetne csinálni.
– A szeptember 26-i koncert a közönség számára leginkább szembeötlő eleme a kampánynak. De a Minimum csapata hosszabb ideje tevékenykedik, mediációs szerepet is vállalt a politika és a civilek között, átfogó választ igyekeztek keresni a problémára.
– Először tisztába akartunk jönni azzal, hogy mennyire súlyos a helyzet valójában, mert a segítség megfelelő módja is csak ezután választható meg. Számos civilszervezet dolgozik Magyarországon az éhező gyerekek megsegítésén adománygyűjtéssel, élelmiszerosztással, ezért nem gondoltuk, hogy mi feltaláljuk a spanyolviaszt. A mi hangunk a színpadról a mikrofonok segítségével hangosabban szól, mi ezzel tudunk tenni a probléma megoldásáért. A legnagyobb félelmünk az volt, hogy politikai kérdéssé válik a dolog. Sok barátunk szkeptikusan azt jósolta: nem tudjuk megúszni, hogy a politika rá ne tenyereljen, szét ne forgácsolja ezt a kezdeményezést. De mi úgy gondoljuk – és ezért is a Nemzeti Minimum név –, hogy olyan fontos kérdésről beszélünk, amihez képest a politika huszadrangú jelentőségű. Hogy ki kire szavazott vagy kivel szimpatizál, lényegtelen, amikor Magyarországon megtörténik, hogy éhes kisgyerekek felnéznek az apukájukra vagy az anyukájukra, és az széttárja a karját. Ezt a gondolatot, csodák csodájára, sikerült megértetni minden parlamenti párttal. Szombaton a pártok egy-egy képviselője feljön a színpadra, és ismerteti azt a közösen benyújtandó indítványt, mely szerint a mindenkori kormány a költségvetés tervezésekor garantálja, hogy legyen pénz gyermekétkeztetésre. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy a koncert úgy jöhetett létre, hogy az EMMI-től állami napként, ingyen megkaptuk a szolgáltatásokkal együtt a koncertre és a próbanapra a Papp László Sportarénát.
– A koncerten elhangzik a Nemzeti Minimum dala a fellépők előadásában, melynek címe: Háttal a napnak. Ön a zeneszerző és a szövegíró is. Hogyan született a dal?
– Hosszas töprengés után. Mert szinte képtelenség ezeknek a gyermekeknek a helyzetét szörnyű frázisok és semmitmondás nélkül dalba önteni. Úgyhogy a Háttal a napnak inkább arról az életérzésről szól, amikor valaki értesül az éhező gyermekek problémájáról, és attól fél, tehetetlen. A refrén – „Építsd az égbe a házad!” – egy biztatás: igenis tessék segíteni, csinálni, még ha első látásra reménytelennek tűnik is.
