Kéthly Anna levele

Tizennégy gyerekes családba beleszületni: általában nem a karrier előszobája. Annából 1922-ben mégis parlamenti képviselő lesz (az egyetlen nő, a legfiatalabb), egzisztenciával, lakással, jó anyagi háttérrel, házvezetőnővel, kiemelkedve a négyosztályos környezetből, mandátumát mindvégig megtartva.

1945 után szociáldemokrataként a Ház alelnökévé választják, a kommunistákkal partneri-vetélytársi viszonyba kerül. 1948-ban kitisztogatják a Szociáldemokrata Pártból, 1950 nyarán letartóztatják kémkedés, hazaárulás vádjával. Hosszú börtönévek után a tárgyaláson (1954 januárjában) bűnösnek vallja magát. Halálra ítélik. Aztán életfogytiglan, majd kegyelemmel szabadul. ’56 tavaszán rehabilitálják. A forradalom idején Bécsbe utazik a Szocialista Internacionálé kongresszusára, távollétében Nagy Imre államminiszterré teszi. Kéthly külföldön reked. Első nyilatkozatai felelőtlennek tűnnek (ha jók az idézetek). („Ott lógnak mindenhol a fákon...” „A kétszázezer kommunista funkcionáriusból kevesen maradnak életben.”)

Azt reméli: mint a Nagy Imre-kormány egyetlen külföldön lévő tagja átveheti az ENSZ-ben a magyar ügyek képviseletét, de csalódnia kell. Igaz, amerikai támogatással élhet Brüsszel melletti házában a széttagolt magyar emigráció egyik tekintélyes képviselőjeként. Elítéli a saját zsebre játszó ügyeskedőket, „a magyar ügy végkiárusítását”. Aztán a helyzet változván: az enyhülési politikát értetlenül, sőt ellenségesen nézi. Végül az emigráció frakcióharcai felőrlik. Nyolcvanhat évesen hal meg emelkedésekben és zuhanásokban nem szűkölködő életút végén.

1956 után leginkább gazdag levelezése révén tartotta elevenen politikai és családi kapcsolatait. Ez a gyűjtemény egyszerre egy sokrétű korszak lenyomata és egy kiemelkedő asszony arcképe.

(Kéthly Anna válogatott levelei, 1921–1976. Válogatta, összeállította Strassenreiter Erzsébet. Napvilág Kiadó.)