Hollywoodi mesék
Sztár forgatókönyvíróból még Hollywoodban is kevés van. Közéjük tartozik az ötvenegy éves James V. Hart. Ő jegyzi – egyebek mellett – a Spielberg rendezte Hooknak, a Coppola-féle Drakulának és a Kapcsolatnak, Robert Zemeckis alkotásának a forgatókönyvét. Az amerikai filmíró – aki nemrég Budapesten tartott nemzetközi mesterkurzust – a 168 Órának arról is beszélt: annak idején Michael Curtiz – Kertész Mihály – művei vonzották őt a mozi világához. KRISTON LÁSZLÓ interjúja.
- Árulja el: hogyan lehet eljuttatni egy forgatókönyvet Spiel-bergnek?
– Harmincéves voltam akkor és sikertelen: addig egyetlen művemből sem készült mozifilm. A Hook alapötletét amúgy hatesztendős fiam adta. Vacsora közben megkérdezte: „Mi lesz Peter Pannel, ha felnő?” Beindult az agyam. De eleinte senki nem vette komolyan a sztorit, engem sem. Majd a Columbia Stúdió főnöke, Mike Medavoy mégis fantáziát látott a forgatókönyvben, s elküldte a legnagyobb sztároknak. Robin Williams és Dustin Hoffman hamar „feliratkozott” a szereplők listájára. Steven Spielbergről valahogy sejtettem, hogy ha elolvassa a könyvet, vállalja a rendezést. Így is lett. Steven különben sosem beszél a Hookról. Elégedetlen vele. Kétségtelen, sietni kellett a filmmel, a stúdió hamar kitűzte a karácsonyi premier dátumát „91-ben, nem volt idő továbbérlelni a forgatókönyvet. Amelynek persze én ugyancsak látom a hibáit, ám azt is tudom: a Hook meghatározó élményt jelentett egy egész generációnak, a mai harmincasoknak.
- Ön aztán regényt is írt Hook-ról.
– Mert Dustin Hoffmant nem találtam elég rémisztőnek: túl komikusan interpretálta a figurát. Az én Hook kapitányom Daniel Day-Lewishoz illene...
- Bár – miként említette – filmíróként sikertelen volt eleinte, Spielberg és Coppola szinte egyszerre csaptak le a forgatókönyveire. Egyáltalán: miért gondolta, hogy a Drakula-történetet – a számos horrorfeldolgozás után – újra kellene fogalmazni?
– Frank Langhella korábbi Drakula-alakítása ihletett meg a Broadway-produkcióban. Amikor mellkasára szorította a szeretőjét, hogy szívja a vérét, olyan erotika sugározott a jelenetből, amelyet korábban én nem láttam bele a gróf figurájába. De a romantikát sem. Egy hölgy azt mondta a színielőadás után: „Szívesebben halnék meg e pasas karjaiban, mint hogy leéljem az életemet a férjemmel.” Újraolvastam Bram Stoker regényét, s csak akkor figyeltem fel arra, hogy Jonathan Harkert – az ügyvédet Kean- Reeves játssza a filmünkben – a szó szoros értelmében megerőszakolja Drakula három vámpírfelesége. Ez is tiszta erotika! Úgyhogy én tudatosan nem a horrorra építettem a Drakula-verziómat. Viszont senki sem hitt ebben a változatban. Tévéfilmet akartak készíteni belőle. Az is lett volna, ha nem kerül a forgatókönyv Winona Ryderhez. Tetszett neki, és ő mutatta meg Coppolának.
- Winona keserűen nyilatkozott a forgatásról. Coppola a stáb előtt sértegette a színésznőt, hogy „ráhangolja” az egyik jelenetre. Mondjam ki? Lekurvázta.
– Nem volt könnyű dolga Winonának. Húszévesen ott találta magát erős férfiak, Coppola és a Drakulát megformáló Gary Oldman között.
- Coppola hírhedten nehéz ember...
– Nem sokkal a forgatás előtt – már készen álltak a nagy díszletek – dühbe gurult az egyik próbán. Szélnek eresztette a színészeket. „Felhívom a stúdiót, és lemondom a filmet!” Ezt üvöltötte. Akkor Coppola feleségétől megkaptam az Apokalipszis most forgatását megörökítő dokumentumfilmjét. Ott is volt Coppolának egy hasonló kitörése. Rájöttem: mindig kell neki egy késhegyig menő vita, amikor megmutathatja még a fölötte álló stúdiónak is, hogy valójában ki az úr a háznál. Én mesteremnek tekintem Coppolát. Betekintést engedett a filmkészítés minden fázisába, még a vágószobában is ott ülhettem mellette.
- Azt tudja, hogy Bram Stoker egy magyar tudóstól, Vámbéry Ármintól hallott Vlad Tepesről, akiről aztán Drakulát mintázta?
– Igen. Állítólag Vámbéry Londonban tartott előadásokat, s néhányszor Stoker is megjelent a szemináriumokon.
- Persze a Drakula-le-gendának van egy másik magyar vonatkozása is.
– Lugosi Béla nagyszerű, szmokingos alakítása. Azt gondolom: a magyarok nélkül nem létezne Hollywood, ez tény. Adolph Zukor alapította a Paramountot, William Fox a Foxot. Nem is beszélve az Oscar-díjas Michael Curtizről, aki az egyik kedvenc rendezőm. Gyerekként az ő kalandfilmjei – például a Robin Hood és A könnyűlovasság – miatt akartam bekerülni a moziiparba.
- Egyébként mennyi idő alatt készül el egy forgatókönyvvel?
– Változó. A Drakulán több mint nyolc évig dolgoztam. Százötvenszer írtam át. Sokan kérdezik tőlem, mitől működik jól egy film. Szerintem a jó történet alapja mindig a szerkezet, attól pereg a sztori, az adja a ritmust a szereplők szívveréséhez. Erre csak utólag jöttem rá, amikor a mesterkurzusaimon elemezni kezdtem – ma is grafikonon ábrázolom a tanítványaimnak –, miként érnek el csúcs- és mélypontokat a Drakula szereplői, melyiküknek mi a célja a sztori egyes fázisaiban, s amit tesznek, annak kire-kire milyen hatása van. Nem szabad hosszú ideig slamasztikában hagyni a hőseinket, mert a közönség megunja a sok negatívumot. Ezt nevezem „Arábiai Lawrence-pillanatnak”: ha túl sokáig engedjük, hogy a hős a sivatagban kóboroljon, elveszítjük a nézők figyelmét, érdeklődését. Előbb-utóbb meg kell jutalmaznunk őket legalább egy halvány reményképpel. Ha megnézni, ez a szerkezet jellemzi az összes nagy filmsztorit – a Casablancától a Doktor Zsivágóig. Billy Wilder – a Van, aki forrón szereti és a Legénylakás forgatókönyvírója, rendezője – mondta: „Ötvenezer író van Hollywoodban, aki képes szellemes beszólásokat írni. De csak tizenöt ért a jó szerkezethez!”
- Robert Zemeckis rendezte 1997-ben a Kapcsolat című sci-fit, amelynek szintén ön volt a forgatókönyvírója. Illetve közösen dolgoztak a történeten Carl Sagan csillagásszal, bolygókutató professzorral, hiszen a mozi az ő regénye alapján készült.
– Bevallom, először megijedtem a feladattól. Az eredeti regényben ugyanis minden van – elmélkedés a tudományról, a földön kívüli intelligenciákról, a repülő csészealjakról –, csak éppen történet nincs. A producereknek komolyan győzködniük kellett, hogy vállaljam a filmírást. Addigra már négy író veselkedett neki az anyagnak, hiába. Kiderült, közülük egy sem beszélt magával a szerzővel, Carl Sagannel. Miért? – kérdeztem. Mert féltek tőle, hangzott a válasz. Végül azzal a feltétellel mondtam igent, hogy Sagannel közösen építjük föl a történetet.
- Úgy vélem: a filmben a Jodie Foster alakította tudós és az elhunyt apja közötti földön kívüli kapcsolat a legmegragadóbb.
– Örülök, hogy így látja. Számomra is ez a legfontosabb a történetben. És ez nekem köszönhető. Robert Zemeckis mégis leváltott közben, sőt, a forgatásra sem engedett be.
- De hát ön is jegyzi a filmet.
– A Filmírók Szakszervezete, a WGA ellenőrzi a forgalmazásba kerülő filmeket, hogy az írók nevének feltüntetése tükrözi-e a befektetett munkát. Nem sok kedvem volt ehhez a procedúrához. Aztán döbbenten szembesültem a Kapcsolat végleges verziójával: jelentősen megegyezett az én forgatókönyvemmel. A WGA megállapította: én vagyok a „főíró”, az én nevemet kell első helyen feltüntetni. Addigra azonban a produkció már elkészítette a posztereket, a beharangozó klipeket, tévéreklámokat – a később szerződtetett kollégám nevével. Mindet újra kellett gyártaniuk. Utáltak is ezért. Nekem legjobban az fájt, hogy mivel Sagan időközben elhunyt, nem láthatta a filmet. Azt az élményt azonban, hogy két és fél évig dolgozhattam vele, fiatalkorom egyik példaképével, senki nem veheti el tőlem.
- Joe Eszterhas – egyebek mellett a Flash-dance és az Elemi ösztön magyar származású filmírója – panaszkodott arról: a hollywoodi stúdiók másodrangú, megtűrt alkotóként kezelik a forgatókönyvírókat. Mi hát az érvényesülés titka?
– Mindenkinek azt tanácsolom: írja azt, ami a szívében van. Pályám elején tíz évig kizárólag azt írtam, amire felkértek. De csak akkor jöttek a sikerek, amikor már nem akartam másoknak megfelelni. Amikor végre elindultam a saját fejem után: a mesék és a fantázia birodalmába.