História és kultúrtörténet – Bécs emlékezik
Az osztrák kultúrpolitika igyekszik nem megfeledkezni a dicső – vagy kevésbé dicsőséges – múltról: errefelé fontos a hagyomány, tisztelik és szépítik azt. A tavasz és kora nyár múzeumi kínálatában az idén sem maradnak el az emlékezések a nevezetes évfordulókról. Sőt egy-egy intézmény az egész évet ilyesminek szenteli. Ferenc József halálának 100. évfordulója és az idén 250 éves Prater a fő attrakció.
Maga a századik évforduló november 21-én lesz – ezen a napon hunyt el Ferenc József császár (1916-ban), de a megemlékezések sorozata már megkezdődött. Már életében legenda volt – 68 éven át kormányozta a Habsburg Monarchiát –, miközben uralkodásának hosszú korszaka igazán ellentmondásosnak mondható. Tény persze, hogy az utókornak, különösen Bécsnek már csak azért is ajánlatos a méltó ünneplés, mert idegenforgalma máig bőségesen profitál mindabból, ami a császárhoz köthető.
A különböző témakörökre bontott
monstre kiállításnégy helyszínen igyekszik differenciált képet mutatni az uralkodóról, illetve a korról. Érthetően a schönbrunni kastély kapta az Ember és uralkodó-kiállítást – az idős császár itt töltötte a legtöbb időt. Ugyancsak a kastély területén, a Hintómúzeumban a Reprezentálás és szerénység című kiállítás a magánéleten túl már a hivatalos megjelenésre is kiterjed, ahogy a nagyszerű Hofmobiliendepot Ünnep és hétköznap című kiállítása is. A Vadászat és szabadidő pedig értelemszerűen az egyik vidéki vadászkastélyban, a Niederweiden-kastélyban tekinthető meg.Mindez persze csak a látnivaló: megannyi tudományos történészkonferencia foglalkozik a korral és a császárral, sőt a szélesebb közvélemény televíziós műsorokban hallhat olyan, izgalmas dokumentumokkal illusztrált részleteket, amelyek esetleg új felfedezés a többség számára.
A
Wien Museumkurátorainak valószínűleg inkább a bőség zavara okozott gondot, amikor a jubileumi kiállításra készültek: 250 év alatt megannyi emlék, dokumentum, kép, fotó, történet gyűlt össze a Praterről. Persze évforduló ennél gyakrabban akad, hiszen a nevezetes park és szórakoztató-központ 1766-os alapítása óta gyakran nyújtott újdonságot. 1774-ben itt volt az első tűzijáték; 1734-ben innen emelkedett a magasba az első légballon. 1874-ben nyitották meg a nevezetes és azóta is népszerű vendéglőt, a Svájci házat – hogy magáról a vurstli létesítéséről ne is beszéljünk. Vagy az Óriáskerékről, amely kétségkívül az egyik legnépszerűbb része, sőt nemcsak a Prater, de egész Bécs szimbóluma, ráadásul már túl van a megújuláson.Az első írásbeli emlék a 12. századból származik, egy László király korabeli, 1455-ös írásban pedig már ezen a néven szerepel – vadasparkként. A Prater szó eredete valószínűleg a pratum: így jelölték 12. századi írásokban a mezőt. Később a császár vadászterülete lett, amit II. József 1766-ban nagyközönség előtt is megnyitott. Ekkor létesültek az első mutatványosbódék, vagyis megszületett a vidámpark akkor szinte hihetetlennek tűnő látványosságokkal: az igazi ringlispílek, karusszelek, panoptikumok, elvarázsolt kastélyok mind innen terjedtek el. Itt nyitották meg már 1896-ban az első mozit. Ekkor már ez a terület – a mai II. kerület – Bécs része volt. A sokféle technikai újdonság, a léghajó és a repülőgép hamar bekerült a körhinták „járművei” közé, s békésen megfért az 1928 óta máig közlekedő liliputi vasúttal.
Minderre emlékezik a Wien Museum kiállítása, amely 650 kiállítási tárggyal örvendezteti meg a látogatót – egészen augusztus 21-ig. A Prater évfordulójával nem csak a kifejezetten Bécs történetével foglalkozó múzeum foglalkozik: a
Zsidó MúzeumÚt a szórakozásba címen szintén kiállítást szentel a témának. A Filmmúzeumbanáprilis-májusban keddi napokon vetített filmek nagyszerűen kiegészítik a kiállításokat. Még több Ausztriával kapcsolatos írásért kattintson ide.
