Hétkerkönyv

Ne kérdezzék, hogy miért éppen ezt a könyvet ajánlom a figyelmükbe, hiszen tudom, több dolog szól ellene, mint mellette. Hogy számos erénye mellett csak kettőt említsek a bajai közül: nem újdonság, meg nem is kapható. Sejtelmes könyv ez egy titokzatos világról.

2015. augusztus 26., 16:49

Vagy másfél éve jelent meg. Pontosabban nem is jelent meg, csupán kikerült a nyomdából, hogy aztán berakják valamilyen zárt helyre. Ahhoz ugyanis, hogy valaki birtokolhasson belőle egy példányt, nem elég betérnie valamelyik jobb könyvesboltba – ott ne is keressék, azokba nem jutott el –, hanem bizonyos feltételeknek kell megfelelni. Akár a népmesékben.

Pedig ez a kiváló és most már kellően sejtelmessé lett könyv maga is egy titokzatos világról szól: Erzsébetvárosnak a felszínes látogató számára örökre titokban maradó zugairól, apró jeleiről, a városrész zsidó örökségéről. Épülethomlokzatokról, kapualjakról, lépcsőházakról, ezek metszett és mozaikos üvegablakairól, előtéri padozatdíszeiről, udvarokról, gangokról, rácsokról és persze mindezek kapcsán az építtetőkről, hajdani nevezetes lakókról, kis hétköznapi örömökről és nagy történelmi tragédiákról.

Az erzsébetvárosi önkormányzat a városi értékek megőrzésére alakult Óvás! Egyesülettel állíttatta össze a kötetet, szerzői is jórészt az Óvás! tagjai. Ők írták, fotózták, szerkesztették, jó pedagógusként kézen fogva és szerető hozzáértéssel végigvezetve az olvasót azokon az erzsébetvárosi helyeken, ahol bár naponta jár, mégsem ismeri.

A hivalkodó bérpalotáktól, az építésük idején kizárólag a praktikum és a gazdaságosság megfontolásait szem előtt tartó körgangos emberraktárakon, a hajdani mulatókon és egykor volt mozikon át az aprócska szatócsboltokig és a hit helyeiig szinte mindent megtalálunk benne, utca-, házszám- és névmutatóval, értékes jegyzetanyaggal. Így jött létre és ilyen az Ami látható és ami láthatatlan című tanulmánykötet, ám a könyvet finanszírozó kerület valamiért mégis úgy döntött, kereskedelmi forgalomba ne kerüljön. (Ajándékba megkaphatják viszont a városrész kulturális örökségének, hagyományainak őrzői, az azt feldolgozók. Vagyis olyanok, akik a témát úgyis ismerik.) Pedig százával adhatnák el, német és angol változatban akár ezrével is ezt az okos és szép bedekkert.