Hazafutás
Tele van vele a város: villamosmegállókban, metróban, s ki tudja, merre még, ember nagyságú poszterek hirdetik D. Tóth Kriszta újabb regényét. Merthogy volt előzmény. A képernyőről jól ismert tévés személyiségnek nem ez az első könyve, mégis olyan lefegyverző lendülettel és – nem félek a szótól – bájjal mesél, ahogy csak a bemutatkozó első könyvesek szoktak.
A Húszezer éjszaka szerethető írás, mert nélkülözi az irodalmi befogadás véleményformálóira kacsintó belterjességet meg a jól megcsinált lektűrök unalmas professzionalizmusát is. Eltalál az olvasóban valamit, még akkor is, ha ízig-vérig női regény. A negyvenes nők biztosan szeretni fogják – és bátran ajánlható a férfi olvasóknak, még nem késő, okulhatnak belőle.
Húszezer éjszaka, az nagyjából két emberöltő, azaz majdnem ötvenöt év. Nem kell a mágikus számtól megijedni, mert nem történelmi regényt kapunk, a játékos cím egy népszerű hazai zenekar egyik számából való. Jó esetben ennyit tölthet el egy ideális házaspár egymással. De hát a modern ember nem bírja ezt. A modern ember amúgy permanens válságban él, s nem tud a helyzetén változtatni, hát a párjait váltogatja, ha lehetősége nyílik rá. Így tesz a negyvenes évei legelején járó Helga asszony is, akit a regény legelején egy unott, örömtelen szeretkezés során ismerünk meg. Aztán ideális munka ide, remek életkörülmények oda, törvényszerűen megérkezik az a bizonyos „hatalmas harmadik”. Vele együtt pedig a húsbavágó dilemma. Melyiket szeresse? Rombolja le, amit felépített addig, s szökjön a szabadság felé? Vagy térjen vissza megbízható, ám szenvedélymentes férje és két kisgyermeke mellé?
Bovaryné én vagyok, állította másfél évszázada Flaubert. D. Tóth Kriszta nem mond ilyet, s regénye sem végződik oly tragikusan, mint a klasszikus remekmű. De hogy a párkapcsolatban élő negyvenes nők nyugtalanul fogják letenni, abban biztos vagyok.
(D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka. Bookline, 2014, 3990 Ft.)
Kelecsényi László
