Hacacáré jobbra, hacacáré balra… – Kombinéügyek kompenzációja?
A színésznőnek, aki már fél évszázaddal Honthy Hanna előtt „az én édes kis közönségem” folytonos emlegetésével bűvölte a nézőit és csikarta ki a szeretetüket, aki fél évszázadon át a közönség bálványa volt, most a nácikkal való együttműködés, a fasiszta múltja miatt kellett felelnie. Sajátos kitérői voltak ennek a színészlegendának, valószínűsíthetjük, hogy mind főként a hiúságának, az olthatatlan sikervágyának volt köszönhető.
Kellér Andor nyílt levelet írt a már előzetesben lévő primadonnának. „Az önvizsgálat szigorú óráiban, a magány gondolatérlelő csöndjében bizonyára rádöbbent arra, hogy csacska politizálásának alapja mindig hálószobai sérelem volt. Nem is tudom, ki írta, hogy a nők soha nem jó filozófusok és bohócok. Nem is jó politikusok... És eljött egy kor, amikor a politikai élet forrósága nem parlamenti tintatartócsatákban robbant ki, hanem védtelen és ártatlan tömegek megkínzásában és halálba hurcolásában. Maga pedig a kombinéügyek kompenzációját akkor sem szüneteltette.
A magyar világ utolsó ötven esztendejének legnépszerűbb neve Fedák Sári volt.
Soha nem véletlen, ha egy cipőpasztát jobban lehet eladni egy színésznő nevével, mint anélkül. Romba dőlt Pestünk annak idején a Maga oldalán bontakozott ki. Az Andrássy út esti fényei, a budai oldal gyengéd bája, a Körút fülünknek oly kedves zsivaja, a városligeti gyermekkocsik épp annyira tartoztak Pest képéhez, mint az, hogy a primadonna: Fedák Sári. A többiek jöttek-mentek, Maga lassanként nemzeti intézmény lett. …. Ha a népbírósági tárgyaláson azzal védekezik, hogy nem gyilkolt; igaza lesz. Maga nem oltott ki emberéletet. Nem. Művésznő csak három pesti nemzedék emlékeit ölte meg. Az agyrostokban és a sejtekben elraktározódott szép élményeket, olyasmiket, amikre az elalvás előtti szendergéses pillanatokban szoktunk gondolni – s ez sem kevés.”
Igen, az író joggal érezte, hogy a primadonna elárulta a közönségét, a polgári Budapestet. És nem egyszer. Hiszen Fedák Sári tizenkilencben (éppen április 3-án, a tárgyalás kezdeti napján) még a kommunisták zászlóját hordozta körbe a városon, hogy Szamuely Tibor felkérésére a Vörös Hadseregnek toborozzon katonákat. Nem egészen húsz évvel később viszont Nürnbergben tűnt fel egy náci pártnapon, kabátja hajtókáján a horogkeresztes sajtójelvénnyel, ahol elmondhatta, hogy Hitlerről ír könyvet. (Ezt tagadta a bíróság előtt).
Még a börtönben is állandóan interjúkat adott, rengeteg magyar lap volt kíváncsi minden idők legnagyobb magyar sztárjára.
Fedák Sári az 1081-es számot kapta a Markóban. Együtt ült Bárdossyval, Imrédyvel, Hómannal, Jaross Andorral és az egész Szálasi-kormánnyal. Zárkája szűk ablakából nézte végig a kivégzéseket. Közben naplót írt. Arckrém helyett disznózsírt kent az arcára. Néha Ady- és Petőfi-szavalóestet rendezett a rabtársnőknek. A teljesen meglepődött fegyőr kezébe nyomta a cókmókját, hogy vigye utána, mintha csak egy elegáns hotelben utasítaná a londinert. „Borzasztó, tudja, amit az újságok össze tudnak firkálni. Folyton üldöztek engem, folyton! 1919-től a májamat rágták, hogy én kommunista vagyok, aztán meg, hogy németrajongó vagyok, meg Szálasi-imádó. Szálasit sohsem láttam! Én nyilas voltam? Mikor? Egy nyilast sem ismertem... Antiszemitizmus? Ugyan kérem! Amikor apám megbetegedett, a beregszászi zsidók mind imádkoztak érte. Ennyi antiszemitizmus sem volt bennem soha, nézze, ennyi, ni!... Nem számítok büntetésre. Fel fognak menteni!” – nyilatkozta egy napilap munkatársának.
A népbíróság nem engedte meg, hogy saját ügyvédet válasszon, a bírói tanács rendelt ki védőt. A művésznő, akit korábban repülőgépen hoztak haza, és még elegáns mosómedvebundában érkezett a budaörsi repülőtérre, most egy kis bőrkabátban akarta volna elkápráztatni édes közönségét, akik eljöttek ide is, ebbe a szokatlan „színházterembe”. A bőrkabátot még 1922-ben vásárolta New Yorkban.
Fedák itt is telt házat csinált. A nézők be se fértek a nagyterembe, sokan csak a folyósóról próbáltak belehallgatni a produkcióba. Volt, aki fizetett is egy jobb helyért. Eljöttek a kíváncsi pályatársak, ott volt Zerkovitz Béla, Komlós Vilmos, Békeffy Gábor, a Pódium kabaré igazgatója. Feld Mátyás is eljött tanúnak. Kürthy Sári, a nagy ellenlábas is tanúskodni jött, állítólag ő tett följelentést a primadonna ellen, és később ő jelentette a hatóságnak, hol található Fedák vagyona, amit a bíróság előtt letagadott. Mint minden vádat. Azt meg végképp, hogy háborús uszító lett volna.
Fedák, aki korábban Molnár Ferenc felesége is volt, már állt bíróság előtt. Még Amerikában, amikor hamis tanúzás miatt nem ítélték el. Molnár Ferenc nevének presztízse megmentette az amerikai börtöntől.
Zsazsa – ez volt az egyik vádpont – beleszeretett Hitler eszméibe, és Szálasiért is rajongott. Amikor Nyugatra menekültek a nyilasok, ő is velük ment, és a nyilas sajtófőnök, Fiala Ferenc kérésére a Dunausänder bemondója lett, havi ezer márka fizetéssel. A rendőrségen Kürthy Sári, Békeffy László, Lajos Árpád, Pajor Istvánné és Téglássy Fanni színésznő is súlyosan terhelő vallomást tett Fedák ellen.
– Miért foglalkozott politikával? – kérdezte az elnök.
– Sohasem foglalkoztam politikával.
– De a vádirat kimutatja, hogy a német uszító politika minden jelszavát átvette.
– Hol, kérem?
– Például a frontszínházban.
– Nem felel meg a valóságnak – védekezett Fedák.
A termet zsúfolásig megtöltő közönség méltatlan moraja zúgott fel.
Az elnök csendet teremtett, azután megkérdezte Fedáktól:
– Miért menekült el?
– Nem menekültem, csak elmentem, mert féltem a kommunista és jobboldali fenyegető levelek miatt.
– De ha ön nem volt németbérenc, akkor miért félt és miért menekült el?
– Szerződésem volt a soproni színházzal.
– És ezért alakította át nyilas jelszavakká a Vén diófa és a Tokaji aszú szövegét a színpadon?
– Ez nem felel meg a valóságnak.
Gálfalvy elnök ezután arról faggatja Fedák Sárit, hogy miért távozott Sopronból Bécsbe.
– Sopront sorozatosan nagy bombatámadások érték, és nekem olyan házban kellett laknom, ahol a hó rám esett. Kérem, én – tárta szét a kezét színpadiasan – ekkor hatvanöt éves voltam.
– Hát bizony ez nagy idő – válaszolta gunyorosan a tanácselnök.
– A háborús évek pláne duplán számítanak – válaszolta nevetve Fedák.
A népbíróság Gálfalvy-tanácsa végül két év börtönbüntetésre ítélte a primadonnát. Az ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa is helybenhagyta a képviselőházban megrendezett júliusi tárgyaláson, megfejelve azzal, hogy a primadonnát három évre eltiltotta a színpadtól.
Szabadulása után Fedák Sári a komornája kíséretében visszavonult Nyáregyházára. A ház megtetszett a helyi termelőszövetkezetnek, és az idős művésznőt kitették egy egyszobás, faluszéli épületbe.
1954-ben a Déryné Színház felkérte Csiky Gergely: A nagymama című darabjának címszerepére, amit el is vállalt, de egy súlyos agyvérzés megakadályozta az újrakezdést. 1955. május elején elhunyt.
