Gyógyító irodalom – Csőgörény és más novellák
A napokban jelent meg Gellért András Befalazott csőgörény című kötete. A címadó novella így kezdődik: „Amíg riporter és szerkesztő voltam valami rádióban, addig senkit sem érdekeltem. A műsorokról, történetekről, élményekről sosem kérdeztek. Persze mit kérdeztek volna, ha nem is hallgatták.” Főhősünk azonban pályát váltott, s azóta az élet császárának érzi magát: BMW-vel jár, az emberek versengenek a társaságáért. Csőgörényes lett: szart pucol, eldugult lefolyókat tisztít. Szerencsére a valóságban Gellért András nem adta fel szerkesztő-riporteri hivatását. A 168 Órának elmondta, gyerekkorától kezdve riporter akart lenni.
– Középiskolás voltam, amikor a Magyar Rádió pályázatot hirdetett tinédzser riportereknek. Kőszegi Gábornak köszönhetem, hogy bekerültem a rádióba 1984-ben. Mint sokan mások, én is az ifjúsági osztályon kezdtem. Aztán jött az Ötödik sebesség, a Táskarádió, a Reggeli csúcs, a Magyarországról jövök, a 168 Óra és a Tér-idő.
Gellért András a televíziózást is kipróbálta, dolgozott az Objektív, Az este, az Egyenes beszéd közéleti műsoraiban. Saját rádiósorozata, A Metró klubtól a Szigetig 333 adást élt meg. Az elmúlt évtizedek kultúrtörténetét mutatta be a könnyűzenén keresztül. Szinte minden rádiós és televíziós műfajban otthon van, 35 éves tapasztalattal azonban jelenleg nincs saját műsora. Az utóbbi két évben kezdett el rövid prózákat írni, amelyeket Facebook-oldalán tett közzé. Olvasói biztatták arra, hogy írásait könyvben is kiadja. Műveiben karcos fénytörésben láthatjuk cseppet sem vidám hétköznapjainkat, de görbe tükörben a keserűn is jóízűen kacagunk. Az első kötetes szerző máris tudja azt, amit csak a legnagyobbak: az irodalom nem csupán fájdalmas szembenézésre, társadalmi, lelki sebek feltépésére jó. Hanem gyógyításra is.
